4. rész - Azt vártad, hogy megváltozom?

Már egy hete lakunk egy házban 4 bűnözővel. Bárhogy próbálom elfelejteni, mindig a fejemben van, hogy miket tettek. Általában reggel elmennek és csak este jönnek haza. Ez a mai napra is igaz lett volna, ha Louis nem lep meg minket. Én éppen nevetve magyaráztam Emilynek, hogy a társasjáték akkor is izgalmas, ha nem csal, amíg nem látom, mikor benyitott Louis.
-   Sziasztok! - mondta, majd leült Emily mellé.
-   Apa nyertem! - mosolygott rá Emily.
-   Mert csaltál! - mondtam nevetve.
-   Emily, ne csalj! - húzta az ölébe Louis.
-   Mondhatod neki! - sóhajtottam. - Már mióta magyarázom neki, de nem hajlandó elfogadni! - nevettem el magam.
-   De jól szórakoztunk! - mondta karba tett kézzel Emily.
-   Oké, akkor most menj rendet rakni! - mondtam mosolyogva.
-   De rend van! - mosolygott büszkén.
-   Brooklyn, beszélhetünk? - kérdezte komolyan, mire bólintottam.
-   Emily, nem mész fel egy kicsit? - kérdeztem.
-   Nézhetek tv-t? - kérdezte vidáman.
-   Felőlem! - mosolyogtam rá, majd felszaladt és hallottam, ahogy becsapja az ajtót. - Igen? - néztem Louisra.
-    Ne ijedj meg! - kért, mire bólintottam.
Már ez rosszul kezdődött. Féltem. Egy ilyen embertől hallani ezt a mondatot?! Borzasztó!
-    Miért? Baj van? - kérdeztem.
-    Egy kicsi. - mondta.
-    Louis megijesztesz! - mondtam és erősen néztem a két szemébe.
Eddig nem vettem észre, hogy mennyire kék szemei vannak! Pedig régen imádtam! Most azokban a szemekben kis vadság is szikrázott egy kis férfiassággal, de árnyalatában még megvolt az a kisfiú, akit én ismertem.
-   Louis! - szóltam rá.
Hirtelen becsapódott az ajtó. Odakaptam a fejem.
-    Tomlinson! - üvöltötte egy férfi.
Én a szám elé kaptam a kezem. Nem sikítottam, mert akkor Emily lejött volna. Hirtelen a férfi után berohant 5 másik, hatalmas ember. Mellém léptek ketten, majd elkapták a karom. Ki akartam rántani, de erősebben szorítottak. Rúgni kezdtem, de lefogtak és zsákot húztak a fejemre. Nem hallottam mást, csak az ajtó halk csukódását és aztán betettek egy autó csomagtartójába. Levették a zsákot, de lecsukták a csomagtartót és nem láttam semmit. Egy kezet éreztem az oldalamon. Rögtön tapogatni kezdtem, majd megtaláltam a kis gombot, ami feloltja a lámpát.
-    Brooklyn... - kezdte volna.
-    Majd megbeszéljük! - sóhajtottam. - Most, viszont meg kell szöknünk! - mondtam.
-    Mégis hogyan? Tudod te hányan vannak és mekkorák? - kérdezte és úgy nézett rám mint egy elmebetegre. - Annyira rettegsz, hogy meghülyültél? - kérdezte és meglóbált a kezét a szemem előtt.
Közben bennem annyi harag gyülemlett fel, hogy a kezem hirtelen Louis arcán csattant. Ettől Ő is ideges lett, de ez számomra sokkal veszélyesebb volt, mint fordítva. Ő egy számára gyenge pofont kapott Én, pedig egy nálam sokkal erősebb és keményebb bűnözővel vagyok egy csomagtartóban. Láttam rajta, hogy folyamatosan nyugtatja magát. Mégsem bírt magával, elkapta a csuklóimat és fekvő helyzetbe tolt. Erőszakosan szorított.
-    Louis! - suttogtam, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. - Ez fáj! - szóltam rá.
Olyan volt, mint aki nem tudja mit tesz, mégis láttam benne egy kis értelmet, de az sem ellenkezett. Nem tudtam mit tenni. Ha megütöm még idegesebb lesz, a kezemet görcsösen szorította a koszos csomagtartó aljához. Óvatosan feljebb nyomtam magam és a füléhez hajoltam.
-   Louis, kérlek! - súgtam. - Ne tedd ezt velem! - súgtam halkan.
Izmai kiengedtek és abbahagyta a szorításom. Lemászott rólam.
-   Sajnálom. - mondta.
-   Az Én hibám volt! - mondtam halkan és megsimogattam a csuklómat, majd letöröltem a könnyet.
Hirtelen megálltunk és nyílt a csomagtartó. Kirántottak belőle, majd egy koszos épület felé vonszoltak. Bevittek és a legfölső emeleten összekötözték a kezeinket, egymásnak háttal ültünk a földön. Én erősen gondolkoztam, hogy hogyan juthatnánk ki innen.
-   Miért? - kérdeztem halkan. - Mit tettél? - kérdeztem.
-   Egy régi barát! - horkantott idegesen.
-   Louis, te cigizel, ugye? - kérdeztem.
-   Nem folyamatosan, csak... - akarta magyarázni.
-   Nem fontos, van nálad öngyújtó? - kérdeztem.
-   A farzsebemben, vedd ki! - emelte meg a fenekét.
Én óvatosa anélkül, hogy hozzáértem volna, kihúztam onnan. Lenéztem a kezünkre, majd óvatosan meggyújtottam.
-    Emily! - jutott eszembe.
-    A fiúk is tudták, már rég otthon vannak. - mondta, mire bólintottam.
Újra a tervemre koncentráltam. Az öngyújtóval megégettem a kötelet, ami lassan szétszakadt és leesett rólunk. Én büszkén elvigyorodtam, majd felálltunk.

Zayn 

-    Brooklyn, ez nem volt semmi! - mosolyodott el Louis.
-    Tessék! - adtam  vissza neki az öngyújtót.
-    Jaj, mennyire sajnállak! - nevetett az ajtóból egy srác.
Túl ismerős volt a hangja. Odakaptam a fejem és meglepődtem.
-    Zayn! - néztem rá ijedten.
-    Nem rád számítottam. - mondta fegyelmezetten. - Eleanor lett volna a másik. - mondta.
Én idegesen néztem Louisra.
-    De miért? - értetlenkedtem. - Te nem... - akadt el a szavam.
-    Abbahagytam a bűnözést. Perrie-nek igaza volt, nem kifizetődő. Viszont Tomlinson és barátai nem fejezik be és ennek véget vetek! - mondta.
-    Úgy érted...? - utaltam, de nem mertem kimondani.
-    Megölöm. - mondta. - De azt hittem, te okosabb vagy és otthagyod! Most miért vagy még vele Brooklyn? Úgyis csak bajba kever! Nézd meg hol vagy! - mondta és elnevette magát.
-    Mert Ő a lányom apja. - mondtam ki kerek perec.
-    Szegénykém. A gyereket jobban sajnálom. - mondta. - Bár nem várhatok sokat a gyerektől, nem miattad. - mondta, mire felment bennem a pumpa.
Louis látta ezt és megfogta a csuklóm, mielőtt bajt kevernék, mármint még ennél is nagyobbat.
-    Drágaságom, szerintem inkább fordulj el, nem a te szemednek való, amit csinálni fogok! - mondta.
-    Rendben. - mosolyodtam el, mert a fejemben már ott volt a terv.
Ott volt egy ablak! Louisra pillantottam, majd az ablakra. Nem vette észre Zayn, hogy miben mesterkedünk. Úgy tettem, mint aki fél. Louis, csak bólintott. Én elindultam az ablakhoz, majd kirúgva az üvegét, a párkányra ültem. Nagy levegő, sóhajtás és a kezemmel kapaszkodva a párkányba, lecsúsztam. A lábam a következő ablak redőnytokját érte. Óvatosan elengedtem a kapaszkodóm, majd a redőnytokkal is megtettem ezt. Berúgtam az ablakot és beugrottam. Ahova érkeztem, rengeteg segítő eszköz volt. Többek közt egy kés, valami kard szerű és egy ilyen pisztoly szerű, ami egy erős kapcsot lő ki, amit egy erős, hosszú kötél köt a pisztolyhoz. A pisztolyt és a kést felkapva rohantam fel Louishoz. Mikor beléptem, Zayn beszélt hozzá és hátra pillantott.
-    Nem haltál meg? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
Elmosolyodtam, majd Louisnak dobtam a pisztoly szerűséget, majd Zaynt kikerülve mellé léptem. Louis az ablakhoz rohant, majd átlőtte a kapcsot a szembe lévő ház egyik ablakába. Rám pillantott.
-    Utállak! - mondtam neki, mire enyhe mosolyt eresztett, kinyújtotta a kezét.
-    Bízz bennem! - mondta.
-    Megtettem és itt vagyok! - mondtam sóhajtva, majd megfogtam nagy kezét.
Magához rántott és a derekamat átkarolva együtt kiugrottunk az ablakon. Én csak Louisba kapaszkodtam, aki a pisztolyt szorította. Lenéztem. Alattunk egy ponyvás teherautó állt, de még nem lendültünk fölé.
-    Három! - kiabáltam, mire Louis elengedte a pisztolyt Én, pedig a kezét.
Az autóra estünk, ami nem volt fájdalmas. Ez az egész másodpercek alatt pörgött le. Felültem, majd Louisra néztem. Ő elnevette magát.
-    Neked mi bajod? - kérdeztem tőle.
-    Azért ez elég vicces volt! - nevetett.
-    Mégis mi?! Hogy életveszélybe keversz másodszorra is? - mondtam idegesen. - Igazán vicces! - mondtam és a lábamra csaptam, ami nagyot csattant.
-    Túléltük! - mosolygott rám.
-    Nagyon örülök! - mondtam idegesen, majd óvatosan leugrottam a kocsiról.
-    Brooklyn, ne légy ilyen félős! Ez csak Zayn volt. - legyintett.
-    Miért, az nem elég? Kit szeretnél, hogy megöljön? - kérdeztem idegesen és közben gyorsan haladtam az egyik irányba.
-    Brooklyn! - fogta a kezei közé az arcom. - Ne félj, amíg engem látsz, oké? - kérdezte és elmosolyodott. - Emily a fiúkkal van, te velem! Vigyázunk rátok, rendben? - kérdezte, mire az őszinte kék szemeibe néztem.
-    Louis, nem akarok több ilyet, érted?! El akarok költözni, mert félek! Féltem Emilyt! - mondtam idegesen.
-    Brooklyn, régen azért szakítottál velem, mert nem bíztál bennem, ugye? - kérdezte.
-    Nem csak azért! - mondtam komolyan.
-    Rendben, de bíztál bennem? - kérdezte.
-    Igen! - kiabáltam az arcába. - Végig bíztam benned, de eljátszottad a bizalmam és nem nyerted vissza! Nem érdekel, mennyire szereted Emilyt! Vigyázol rá, tudom, de nem tudok megbízni benned! Egyszerűen nem megy, érted?! - sikítottam remegve. - Lehetetlen! - mondtam.
-    Brooklyn, mit tegyek, hogy megbízz bennem? - kérdezte.
-    Semmit, mert nem fogok! - löktem el és indultam tovább.
Elkapta a karom, majd maga elé rántott.
-    Brooklyn, nem tudlak megvédeni, ha nem bízol bennem! Tudom, hogy milyen vagyok! Börtönben voltam, de az a rohadt hely, nem változtat semmin! Egyszerűen nem tudod elképzelni, milyen ott, de nem is akarom, hogy tudd! Csak hogy tudd, nem változtam meg és nem is fogok! - mondta.
-    Rendben, akkor megbeszéltük, nem?! - kérdeztem karba tett kézzel. - Felejtsd el Emilyt! - mondtam.
-    Azt vártad, hogy megváltozom? - kiabálta az arcomba. - Nem! Nem miattad fogok! Nem azért, mert te azt akarod! Semmivel nem vagy jobb nálam, értetted?! - üvöltött.
-   Nem miattam! - kiabáltam rá. - A lányod érdekében! - fejeztem be, majd elindultam.
Nem érdekelt, hogy jön, vagy hogy nem. Rohantam a házig. Berontottam. Emily sírva bújt Niall ölébe és az arcát a mellkasába fúrta. Mikor kinyitottam az ajtót, rám nézett, kiugrott a szöszi öléből és hozzám rohant. Én leguggoltam és szorítottam magamhoz.
-   Anya! - remegett a hangja.
-   Semmi baj kicsim, itt vagyok! Nem lesz baj, ígérem!- simogattam a hátát.
Kezdett megnyugodni a karjaimban lassan. Már pizsamában volt. Óvatosan vettem az ölembe, majd felmentem vele az emeletre. Bementem a szobámba és nem tettem le. Csak halkan dúdoltam neki, miközben mint egy kisbabát, ringattam. Nem szólt, hogy kinőtte ezt, csak halkan szuszogott, majd elaludt. Óvatosan térdeltem az ágyamra, majd letettem a párnák közé. A paplant rá terítve megpusziltam a homlokát és halkan kisétáltam. Lementem, majd sóhajtva ültem le a fotelbe és arcomat a tenyerembe ejtve hirtelen kitört belőlem a zokogás.
-    Brooklyn, minden rendben? - lépett mellém Niall.
-    Igen, csak kicsit sok volt! - mondtam és letöröltem a könnyeim. - Féltem a lányomat! - mondtam.
-    Nem lesz baja! Louis az élete árán is megvédeni, ahogy mi is! - ült a karfára Liam.
-    De... - dadogtam.
-    Vigyázunk rá, ígérem! - simogatta a hátam Niall.
-    Ha már az apja nem képes erre a feladatra. - horkantottam.
-    Összevesztetek? - kérdezte Liam.
-    Bárcsak ennyiről lenne szó! - sóhajtottam.
-    Minden oké lesz, csak egy kis időt adj Louisnak és a helyére állnak a dolgok! - mondta Liam.
-    Remélem. - mondtam, mire nyílt az ajtó.
Louis lépett be rajta, oldalán Eleanor. Ránk se néztek, csak felfelé igyekeztek.
-    Emily alszik. - jelentettem ki.
-    A szobájában van? - kérdezte Louis.
-    Nem, az enyémben. - mondtam, mire bólintott, majd felmentek.
Pár perccel később sikítást hallottam, majd Emily leszaladt. Én felugrottam.
-    Anya! - hüppögött, mire gyorsan az ölembe vettem.
-    Mi a baj kicsim? - kérdeztem és simogattam a hátát.
-    E... - dadogott.
-    Jól van, minden rendben! - simogattam a hátát.
-    Anya, nem engedi! - dadogta.
Én az ölemben a síró kislánnyal indultam az emeletre. Egy anyatigrishez hasonlítottam volna magam, mert olyan ideges voltam. Mikor felértem, Louis szobájának ajtaja nyitva volt. Éppen csókolóztak, de meghallották Emily szipogását.
-    Nem engedi! - szipogott Emily és az arcát a vállamra fúrta.
-    Mit is? - kérdeztem Louisra nézve mérgesen.
-    Nem engedi Apa, hogy vele aludjak! - mondta és továbbra is sírt. - Azt mondta, hogy most nem velem alszik! - mondta hüppögve. - Nem szeret! - mondta és amilyen erősen, csak tudott, kapaszkodott belém.
-    Emily, nagyon szeretlek! - mondta Louis, majd felpattant és a kislányához sietett. - Te vagy a mindenem! Az egyetlen Hercegnőm! - mosolygott rá Louis és simogatta az arcát.
-    De másik hercegnővel alszol! - mondta sírva Louist nézve.
-    Igen, de holnap aludhatsz velem, jó? - kérdezte Louis mosolyogva.
-    Nem, Én ma akarok! De ha az egyetlen Hercegnőd lennék, nem aludnál másikkal! - mondta szipogva.
-    Kicsim, te vagy az egyetlen! - mondta. - Vigyázom rád, hiszen a kislányom vagy! Az Én egyetlenem! Mindent megtennék érted! - mosolyodott el.
-    De nem aludhatok veled! - mondta, majd kiugrott az ölemből. - Akkor, ha neked van másik hercegnőd, akivel alszol, akkor Én keresek másik apukát! - mondta, majd karba tett kézzel elviharzott.
Én utána néztem, majd sóhajtottam.
-    Végre egy ötlet, amit még támogatnék is! - morogtam. - Emily, Én neked szurkolok! - szóltam neki.
-    Köszönöm! - kiabált vissza, mire elnevettem magam. - Legalább valaki szeret! - mondta.
Hirtelen visszavonult.
-    Anya! - nézett fel rám.
-    Igen? - kérdeztem.
-    Találjunk nekem egy új apukát! - mondta, majd megint elment.
-    Ámen! - mondtam, majd utána mentem.
-    Emily! - szaladt ki a szobából Louis és erre Én is megálltam és a lányunk is a folyosó végén.
Én sóhajtva dőltem a falnak.
-    Igen Louis? - kérdezte, mire nevetni kezdtem.
-    Óvatosan, komolyan veszi! - mutattam Louisra. - Ja igen, kiszállok az apa-lánya veszekedésből, ha kitaláltad, hogy mikor akarsz új apát keresni, lent leszek! - tettem a kezem Emily vállára, aki bólintott.
Én lerobogtam a lépcsőn, majd leültem a fotelbe.
-    Mi volt a baj? - kérdezte Liam.
-    Louis nem engedte, hogy Emily vele aludjon. Emily azt úgy vette le, hogy Louis nem szereti és ott tartunk, hogy új apát akar keresni! - soroltam, mire Niall felnevetett.
-    És te? - kérdezte Liam.
-    Nem szállok bele az apa-lánya vitába! - mondtam. - De az új apát támogatom! - mosolyodtam el.
Hirtelen Emily trappolt le és levágódott a kanapéra.
-    Mi van? - mosolyogtam rá. - Megyünk apát keresni? - kérdeztem.
-    Maradhat. - mondta, mire Liam és Niall is felnevettek. - Azt mondta, hogy most alszik egy kicsit Eleanorral, aztán majd velem alszik. - mondta.
-    De aludhatsz velem is! - mosolyogtam rá.
-    És velem is! - mosolygott rá Niall.
-    Ahogy velem is! - mosolygott rá Liam.
-    Komolyan? - kérdezte mosolyogva.
-    Persze! - mosolygott rá Liam.
-    Juj, akkor majd tartunk ott alvós bulit? - kérdezte izgatottan.
-    Emily, ez természetes! - mosolygott Niall.
-    De jó! - mondta vidáman.
-    Akkor ma hol alszol? - kérdeztem tőle.
-    Még nem tudom! - rántott vállat mosolyogva.
-    De most szundíts egyet! - húztam az ölembe.
-    De akkor majd még mehetek valakivel aludni? - kérdezte.
-    Mehetsz Kicsim, de addig aludj egyet! - mosolyogtam rá.
Én törökülésben ültem Emily, pedig mint egy kisbaba, elhelyezkedett az ölemben és a lábát kereszteb téve, elaludt. Mi néztük a tv-t. Én közben néha megpusziltam, vagy megsimogattam a kislányom, ha esetleg megébredt. Hirtelen trappolást hallottunk, mire Emily felkapta a fejét, de rámosolyogtam és megsimogattam, mire visszatette.
-    Emily nem jössz? - kérdezte Louis és elém lépve megsimogatta a kislány fejét.
-    Apa. - motyogta.
-    Menj aludni! - mosolyogtam rá.
Emily szorosan megölelt, majd Louis az ölébe vette és felment vele.
-    Brooklyn, te nem akarsz aludni? - kérdezte Niall.
-    Nem tudok. - mondtam.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Nem ismertem fel a számot, tehát felvettem.
-    Haló! - szóltam bele félénken.
-    Szia Brooklyn, Perrie vagyok! - hallottam az ismerős lány hangját.
-    Szia! - mosolyodtam el, majd kimentem a konyhába.
-    Sajnálom, hogy ilyenkor hívtalak, de most mondta el Zayn és bocsánatot szeretnék kérni a nevében is. - mondta. - Nem sérültél meg? - kérdezte idegesen.
-    Nem, jól vagyok. - mondtam mosolyogva.
-    Senki nem ütött meg? - kérdezte.
-    Nem, csak majdnem, de az sem Zayn miatt lett volna. - mondtam.
-    Ki? - kérdezte ijedten.
-    Louis. - mondtam.
-    Tényleg, miért vagy vele? Vagyis ti most... mi van? - kérdezte és elnevette magát. - Semmit nem értek.
-    Holnap egy kávé mellett elmagyarázom, jó? - kérdeztem mosolyogva.
-    Rendben, érted megyek majd. - mondta.
-    Oké, gondolom tudod... - céloztam arra, hogy hol lakom.
-    Igen, tudom. - mondta. - Akkor jó éjszakát! - mondta.
-    Jó éjszakát! - mondtam és letettük.