2015. december 25., péntek

3. rész - Megmondtam!

A napjaink nyugodtan teltek. Én állást kerestem, de nem találtam még. Emilyvel voltam, vagy otthon, vagy Louis-ék házában. Látszólag ez a nap is olyan volt, mint eddig. Ma is jönni fog Louis. Reggeli után vártuk Louist, közben játszottunk. Délben még mindig nem jött! Este sem.
-     Anya! - szaladt be szipogva Emily.
-     Mi a baj Kicsim? - kérdeztem és szorosan magamhoz öleltem.
-     Apa! Miért nem jön? - kérdezte szipogva. - Tudom, hogy csúnya dolgokat csinált, de azt mondta, most már vigyázni fog magára és rám is és mindig jönni fog, de még nincs itt! - mondta zokogva.
-     Felhívom, jó? - kérdeztem, mire szipogva bólintott.
Én előkaptam a telefonom, majd már csöngött is. Két csöngés után fel is vette.
-     Brooklyn, te vagy? - kérdezte, de hangján zihálás hallatszott.
-     Igen. - mondtam nyugodtan. - Csak azért hívlak, mert Emily zokog, mert nem jöttél érte! - mondtam.
-    Kérlek ne ijedj meg! - mondta előre határozottan. - Most nagyon figyelj! - mondta. - Emilyvel menjetek el Kimhez és semmiképp se menjetek haza! - mondta sürgetően. - Ne vigyél semmilyen cuccot, ne legyél feltűnő! - mondta.
-    Louis, hol vagy?! - kérdezte ijedten.
-    Nem fontos, de ti ne gyertek ide! - mondta.
-    Louis William Tomlinson! - szóltam rá mérgesen. - Azonnal mond el, hogy hol vagy! - mondtam idegesen.
Lediktált egy címet.
-     De ide ne gyertek! - mondta.
-     Rendben, de baj van? - kérdeztem.
-     Igen, de megmondtam, hogy Kimnél legyetek, majd megyek értetek! - mondta és letette.
-     Emily, gyere! - kaptam az ölembe, majd sietve indultam meg Kimhez.
Nem csöngettem, a kulcsomat használtam.
-     Mi történt? - kérdezte ijedten, mikor meglátott minket.
-     Vigyázz Emilyre, kérlek! Ne menjetek sehova, csak itt legyetek hozzánk, meg főleg ne! - mondtam, mire bólintott.
-     De kivel van baj? - kérdezte.
-     Szerinted? - néztem rá szúrós szemmel.
-     Vidd a kocsim! - adta a kezembe a kulcsot.
-     Kösz, Emily nincs baj, majd jövünk Apával! - simogattam meg az arcát, majd megpusziltam.
Lerohantam, majd beugrottam az autóba és száguldottam a címre. Egy hatalmas, elhagyatott házhoz érkeztem. Nagyon eldugott helyen volt. Kiugrottam az autóból, majd beriasztottam és rohantam az emeletes ház felé. Berontottam az ajtón, majd a legfelső emeletig halkan settenkedtem, A legfelső emeleten megláttam a 4 fiút. Mind ki voltak kötve. Egy magas, izmos alak állt nekem háttal. Én sóhajtottam egy nagyot.
Na Brooklyn, most vagy soha! Légy bátor! - kiabáltam magamban, majd felléptem az utolsó lépcső fokon is. Az alak felém fordult.
-     Á! - vigyorodott el. - Megérkezett a Tomlinson mami is! Micsoda kis család! A kislány nem jön? - nevetett gonoszan.
-     Brooklyn, te teljesen megvesztél?! - üvöltött Louis. - Megmondtam, hogy ne merészelj ide jönni! - kiabált teli torokból.
-     Hagyd barátom, ez a kicsi lány sem rossz! - mosolygott rám gonoszan az alak. - Egy anyuka nem árthat sokat. - nevetett.
-     Tudod, ahhoz, hogy ne nyírjalak ki, 4 feltételnek kell megfelelned! - mondta idegesen. - Tiszteld az anyukákat! - mondtam, majd egy jól irányzott pofonnal indítottam.
Lendítette a kezét, hogy visszaüssön, de elkaptam a karját.
-     Ne becsüld alá a képességeim! - mondtam, majd gyomorszájon vágtam.
Erre összecsuklott és a földre esett.
-     Ne merj parancsolni nekem! - mondtam, majd a vállánál megrúgtam, így a hátára fekve kiterült.
Nyögött egyet, de nem foglalkoztam vele, egyik lábamat a nyakára raktam, de még nem nehezedtem rá.
-     Ne merd fikázni Louist! - mondtam, majd egy kicsit ránehezedtem, mire nyögött. - Most, pedig bocsánatot kérsz! - jelentettem ki.
 Nem csinált semmit. Erre a lábammal arcon rúgtam és újra a nyakára helyeztem a lábam.
-    Halljam! - üvöltöttem rá.
-    Bocsánat. - mondta.
-    A-a! - nevettem el magam. - Most hangosan bocsánatot kérsz, tőlem, Louis-tól, Harry-től, Niall-től, Liam-től és, bár nem hallja, de Emily-től is! - kiabáltam rá gonosz mosollyal.
Ő teljesítette, ami mondtam neki.
-    Na, mégis megy ez?! - nevettem el magam. - Annyira nem is bénák az anyák, ugye?! - kérdeztem.
Én előhúztam a bicskát a táskámból, majd elvágtam vele sorba a köteleket, amivel a 4 fiú ki volt kötve.
-    Gyere szépen! - húztam a karjánál fogva az egyik oszlophoz. - Most itt maradsz. - mosolyodtam el, majd kikötöztem.
-    Hívtam a rendőrséget. - mondta Niall.
-    Brooklyn... - szólt Louis.
-    Majd megbeszéljük! - mondtam határozottan.
-    Szép volt! - karolta át a nyakam Liam.
-    Tudjátok, sokkal több van bennem, mint azt hinnétek! - mondtam büszke mosollyal, majd lerobogtam a lépcsőn.
Louis beült mellém és Én vezettem.
-    Louis, ugye tudod, hogy veszélybe sodortad Emilyt? - kérdeztem tőle.
-    Igen, tudom. - bólintott.
-    Én nem könyörgök neked, soha többet! - mondtam határozottan belül mégis féltem ezt kimondani.
-    Értettem. - bólintott. - Gondolom, ha még egy ilyen eset lesz, eltiltod tőlem Emilyt. - mondta, mire bólintottam.
-    Igen, így lesz. És tudod, hogy nem büntetésből, csak Emily érdekében. - mondtam.
-    Tudom, de nem jó ott nektek. - mondta.
-    Hol? - kérdeztem rá pillantva egy piros lámpánál.
-    Abban a kis lakásban. - mondta, mire elmosolyodtam.
-    Elférünk benne. - mosolyogtam az útra már. - Szeretek ott lakni. - mondtam.
-    Megértem, de messze laktok tőlünk és aggódom. - mondta.
-    Tudok vigyázni Emilyre! Az anyja vagyok! - mondtam felháborodva.
-    Nem így értettem. - mondta határozottam miközben ujjaival a combján rajzolgatott, az utat nézve. - Úgy gondoltam, hogy hozzánk költözhetnétek. - dobta fel az ötletét.
-    Mi? - néztem rá meglepetten.
-    Nem foglak elszakítani a lányodtól, ilyeneket ne nézz ki belőlem se! - mondta határozottan. - Viszont helyes döntés lenne, ha odaköltöznétek. - mondta tovább. - Emily többet láthatna engem, meg azért mégis együtt lenne a családja, már csak egy házban élne, úgy értem.- magyarázta.
-    Alapvetően nem lenne rossz ötlet, de így lehet, hogy nem él együtt a családja, de nem is veszekszünk. - hagytam egy hatás szünetet. - Az sem szeretném, hogy előtte marjuk egymást folyamatosan. - mondtam.
-    Brooklyn, ez egy lehetőség arra, hogy javítsunk a viszonyunkon. - mondta, majd szigorúan nézett rám.
-    Tegyük föl, hogy beleegyezek! - mondtam, majd rá pillantottam. - Hol lakunk majd? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-    Vannak szabad szobák abban a hatalmas házban. - mondta, mire bólintottam.
-     De a barátnőd, látványosan utál minket. - mondtam. - Azért az Ő véleménye fontos számodra, nem? - kérdeztem.
-     Ebben a helyzetben nem. - mondta határozottan. - Nem lakik a házban, tehát nincs szavazati joga. - mondta.
-     Oké, te tudod. - rántottam vállat, majd leparkoltam Kim háza előtt. - Itt vagyunk. - mondtam.
Kiszálltam, majd kivettem a hátsó ülésről a táskámat.
-     Most nem Én fogom leüvölteni a fejed azért, mert felelőtlen apa vagy, hanem egyenesen a saját lányod. - mosolyodtam el. - Erre készülj fel! - mondtam.
-     Féljek tőle? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-     Figyelj, ha logikusan gondolkozol, rájössz, hogy kellene. - mosolyogtam rá. - Az mi lányunk! - mondtam. - Már az elviselhetetlen, ha Én sikítok, főleg ha válaszul te üvöltesz. - magyaráztam, - Na most ezt képzeld el egy kis emberbe belepréselve. - mosolyogtam rá amolyan "most kinyírnak" mosollyal.
-     Oké, felfogtam. - bólintott, majd bementünk.
Felrohantunk az 1. emeletre és benyitottam.
-     Anya! - ugrott a nyakamba szipogva Emily. - Baj volt, ugye? - kérdezte szipogva, miközben erősen szorítottam magamhoz, mint akinek az élete múlik rajta.
-     Igen, de már nincs. - suttogtam és simogattam a hátát.
-     Én miért nem mehettem? - kérdezte mérgesen.
-     Mert veszélyes lett volna. - mondta.
-     Oké, igazad van. - bólintott.
-     Szia Kicsim. - guggolt le mellénk Louis.
-     Apa! - ugrott a nyakába. - Te csináltad a bajt, ugye? - pillantott rá szemrehányóan.
-     Igen. - bólintott.
-     Buta vagy! - rázta a fejét Emily.
-     Tudom. - mosolygott rá Louis.
-     És vérzik az oldalad! - mondta ijedten a kislányom.
-     Ezt is tudom. - bólintott.
-     De nem szóltál volna! - néztem rá mérgesen.
-     Majd megoldom. - legyintett.
-     Nem, nem fogod. - mondtam szigorúan. - Kim, köszönöm, hogy vigyáztál Emilyre, de nem nagy gond, ha ma itt alszik? - kérdeztem.
-     Nem, dehogy! - mosolygott és megölelt.
-     Anya, veletek akarok menni! - mondta.
-     Holnap reggel jön érted valaki! - pusziltam meg a fejét.
Elindultunk, majd az egész úton csöndben voltunk. Mikor megérkeztünk, kiugrottam az autóból, majd berontottam a házba. Lerúgtam a cipőmet, majd bementem a nappaliba.
-     Kinek van még sebe? - kérdeztem a nappaliban ülők közül.
-     Megoldottam. - húzta fel a pólója oldalát Harry.
-     Te hogyan szerezted? - kérdeztem tőle.
-     Visszapofáztam. - mondta, mire bólintottam.
-     Te? - fordultam Louis felé.
-     Én is visszapofáztam, meg verekedtem, meg megfenyegettem. - mondta.
-     Akkor, indulj! - mutattam az emelet felé.
-     Minek? - kérdezte.
-     Mivel a pólód bele van ragadva a vérző sebben az oldaladon! - mondtam és fájdalmasan néztem rá.
-     De meg tudom csinálni magam is. - mondta, mire felhúztam a szemöldököm.
-     Azt megnézném! - nevettem el magam.
-     Meg foglak ütni! - mondta komolyan.
-     Szerinted hányszor küzdöttem a kicsi Tomlinson-nal? - húztam fel a szemöldököm. - Le kellett fognom, hogy kiszedjek egy szálkát a kezéből, különben szembe szúr a csipesszel! - mondtam mosolyogva. - Hidd el, fel vagy készülve ilyenekre. - bólintottam.
-     De Én nem 4 éves kislány vagyok! - mondta idegesen.
-     Én meg nem fogok könyörögni neked, tehát elindulsz az emeletre! - mondtam szigorúan.
-     Mit csinálsz, ha megütlek? - kérdezte.
-     Nem fogsz. - mondtam. - De ha mégis, visszaütök! - mondtam, majd elindult fel és közben horkantott egyet.
A fürdőjébe mentem, ahol megtaláltam mindent, amire szükségem volt.
-    Ülj le! - mondtam, mire leült a kád szélére.
Én leguggoltam elé, de hangos roppanással adta tudtomra a térdem, hogy ezt túl hirtelen tettem. A pólójának szélét óvatosan megfogtam, majd lassan és óvatosan húztam felfelé. Közben hangosan kiabálva szitkozódott a fájdalom miatt. Mikor kellően felhúztam a pólóját, a vattapamacsot a fertőtlenítőbe mártottam, majd óvatosan a sebhez érintettem. Hirtelen felhorkantott és összes izma megfeszült, majd lassan kezdtem bekenni a sebet. Mikor készen lettem, muszáj volt Louis-t átölelnem, ahogy bekötöttem a sebét. Az arcom majdnem az övéhez ért, de nem néztem rá.
-    Kész vagy, remélem nem haltál bele! - mondtam, majd felálltam.
-    Kösz. - morgott.
-    Azért most egy darabig legyél óvatos! - figyelmeztettem, majd kimentem Ő, pedig követett.
Mikor leértük, Emily Niall ölében üldögélt és nevetett.
-    Emily. mit keresel itt? - kérdeztem mérgesen.
-    Lehet, hogy beültem az autóba csöndben. - mondta halkan.
-    Mit csináltál? - kérdezte Louis is mérgesen.
-    De csak mert hiányoztál Apa! - mondta szipogva.
-    Te is Kicsim, de ez nem megoldás! - mondta szigorúan Louis. - Iszonyú balesetveszélyes, amit csináltál! - mondta.
-    Igen? - néztem Louis-ra felhúzott szemöldökkel.
-    Tudom, hogy nem vagyok ártatlan. - mondta Louis.
-    Mit vártam tőled, az Ő lánya vagy! - böktem Louis felé és sóhajtottam.
-    Akkor nem haragszotok? - kérdezte, mire összenéztünk és Emilyre mosolyogva megráztuk a fejünket.
Mosolyogva szaladt hozzánk, majd megölelt egyszerre.


2 megjegyzés:

  1. Kedves Anita!
    Fenomenálisan lehengerlőek az eddigi részek :)
    Már is nagyon várom a következő részt!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés