Búcsú

Nos, nem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar eljön, de eljött. Nagyon a szívemhez nőtt ez a történet, nagyon szeretem, de egyenlőre itt a vég. Nem tervezek második évadot, de nem ígérem, hogy nem lesz. Van rá némi esély, de egyenlőre nem látom értelmét. Ha esetleg berobban valami a fejembe, jelentkezni fogok. Nem vagyok túl jó ebben az egész búcsú dologban, de megpróbálom.

Először ez az egész másképp indult. Úgy képzeltem el, hogy ahogy Emily és Brooklyn Louis-hoz, Liam-hez, Harry-hez és Niall-hez költöznek, Brooklyn rettegni fog, Louis fizikailag és lelkileg is bántani fogja folyamatosan, valamint elhurcolja majd minden vad, gyilkossággal egybe kötött akciójukra.
A második tervem az volt, hogy Louis nem hiszi el, hogy Emily az ő lánya és elküldi őket.
Ezeket az ötleteket elvetetettem, hiszen Emily-re tekintve valójában nem lettek volna valósághűek.
Az is tervben volt, hogy Louis a történet végére teljesen visszaváltozik olyanná, amilyen régen volt. Ezt a tervet soha sem töröltem el, inkább csak máshogy alakult. Inkább mondanám, hogy Brooklyn és Louis összeszoktak, mint hogy Louis megváltozott. Brooklyn is változott, ahogy Louis is.
Tervben volt, hogy Emily megtudja miket is tett az apja, de ezt is elvetettem. Emily karaktere inkább Louis és Brooklyn keveréke lett, ráadásul valószínűleg egy Emily korú kislány inkább félne egy ilyen embertől, mint megértené, hogy megváltozik.
A sztori kulcs szava a bizalom lett.
Emily rögtön megbízott Louis-ban és a társaiban, hiszen elfogadta, hogy ő az apja és természetesnek vette a bizalmat, a kötődést és a szeretetet. Brooklyn először tartott Louis-ban, majd megbízott benne, de Louis eljátszotta a bizalmát, nem is egyszer.
Én imádtam írni ezt a blogot, remélem ti is szerettétek.

AZ LENNE AZ EGYETLEN KÉRÉSEM FELÉTEK, OLVASÓIM FELÉ, HOGY HA OLVASTÁTOK, ÍRJATOK VALAMIT KOMMENTBE. ESETLEG, HOGY MILYEN BEFEJEZÉST VÁRTATOK, HOGY KI A KEDVENC SZEREPLŐTÖK, SZERETNÉTEK-E MÁSODIK ÉVADOT, HOGY SZERINTETEK MIRŐL SZÓLNA A MÁSODIK FEJEZET, ESETLEG MELYIK SZEREPLŐRŐL SZERETNÉTEK KICSIT TÖBBET TUDNI? 

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTÁTOK EZT A BLOGOMAT, KÖSZÖNÖM A RENGETEG HOZZÁSZÓLÁST, A RENGETEG TÁMOGATÁST, MINDEN OLVASÓMRA ÚGY TEKINTEK, MINT EGY BARÁTRA, AKIVEL EGYÜTT ÉLHETTEM ÁT BROOKLYN, LOUIS ÉS EMILY KALANDJÁT, MINDIG FEL TUDTATOK VIDÍTANI, HÁLÁS VAGYOK NEKTEK!! 

31. rész - Örökké együtt

Reggel csöngetésre ébredtem, ahogy Louis is, majd a lépcsőn dobogást hallottam és végül lentről Harry, Danielle és Perrie hangját.
-   Louis! - néztem rá ijedten.
-   Hm? - kérdezte álmosan.
-   Lou, hozzám jöttek! - mondtam. - Fel kell öltöznöm és összeszednem magam! Így nem mehetek ki, vagy nem jöhetnek be! - mondtam ijedten, mire elmosolyodott. - Louis, ez nem vicces, és ha rájönnek?!
-   És akkor mi van? - kérdezte mosolyogva. - Felnőtt nő vagy.
-   Louis! - szóltam rá mosolyogva.
-   Oké, megengedem, hogy összeszedd magad, ha nem viszed el a takarót, hanem meztelenül szeded ki a ruháidat a szekrényedből. - vigyorgott.
Sóhajtottam egyet, majd csöndben kimásztam mellőle és a gyertya úton mentem, majd kikaptam ruhákat a szekrényből és bevonultam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót és gyors zuhany után magamra kapkodtam a ruhákat és a hajamat is kifésültem, majd normálisan kinézve léptem ki az ajtón. Louis természetesen visszaaludt.
-   Sziasztok! - köszöntem a lányoknak mosolyogva.
-   Tudjuk! - vigyorgott Pezz, mire Harry-re pillantottam.
-   Még Doncaster-ben is hallották, hogy Lou! - utánozta a nyögésem Harry vigyorogva, mire teljesen elvörösödtem.
-   Nem igaz! - morogtam.
-   Oké, akkor nem! - forgatta a szemét, majd elnevette magát.
-   Milyen volt? - vigyorgott Dani.
-   Meséld el! - nyaggatott Perrie.
-   Hagyjatok már! - mondtam teljesen vörösen és eltakartam az arcom.
-   De ez nem gáz, csak mondd már el! - mondta izgatottan Dani.
-   Nem! - vágtam rá. - Nem mondtam, hogy gáz, egyszerűen nem akarom!
-   Romantikus volt? - kérdezte mosolyogva Perrie. - Ennyit ezért csak elmondasz!
-   Igen. - mosolyodtam el. - Teli rakta a szobámat gyertyákkal.
-   Én sose kaptam ilyesmit! - durcizott Pezz, mire csak kuncogtam.
-   És akkor összesítve ti most egy család lesztek? - kérdezte mosolyogva Dani, mire bólintottam.
Ő hirtelen felugrott és mint egy őrült, ugrálni kezdett és felrohant a lépcsőn. Hatalmas sikítást hallottunk, majd azt, ahogy Dani ezt sikítva kezdi el magyarázni Liam-nek az emeleten, de hirtelen csöndben marad,
-   Szerinted megfojtotta? - kérdezte Pezz.
-   Szerintem gyere! - kaptam el a kezét, majd felfelé kezdtem rohanni.
Az elméletem valóra vált, ugyanis Liam éppen szorosan magához ölelve csókolta Danielle-t, aki szinte Liam karjaiba omolva élvezte a pillanatot.
Hirtelen két kis kéz ölelt át hátulról, mire mosolyogva kaptam az ölembe Emily-t.
-   Anya? - súgta. - Ők is szerelmesek, ugye?
-   Igen. - súgtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Apa ébren van? - kérdezte halkan.
-   Nincs. - ráztam a fejem.
-   Apa már ébren van. - morgott Louis mögöttünk, a derekamat óvatosan átölelve hátulról, majd egy puszit nyomott Emily arcára és amikor felé fordultam, hogy adjak neki egy puszit, Emily oda tette az ujjacskáját és így az Ő ujját is megpusziltuk mindketten, mire kuncogott
-   Olyan édesek vagytok! - kuncogott Perrie.
-   Miért kellett neked sikítani? - nézett Louis álmos fejjel Dani-ra.
-   Miattad! - vágta rá hatalmas mosollyal. - Mármint mert van Tomlinson család! - ugrált örömében.
-   Csöndben is örülhettél volna! - morogta Lou, mire kuncogtam.
-   És ti? - mutattam Dani-ra és Liam-re.
Danielle teljesen elvörösödve kuncogott.
-   Én nem tudom... - motyogott.
-   Én szeretlek és hiányzol. - fordította maga felé Liam, mire mosolyogva nézett fel a szemébe.
-   Én is szeretlek. - mosolygott rá, majd óvatosan lábujjhegyre állva egy puszit nyomott a szájára.
-   Elmegyünk ma szánkózni! - jelentette be Louis. - Mindenki jön, ugye?
-   Hova? - vánszorgott ki a szobájából álmosan Niall.
-   Szánkózni! - vágta rá boldogan Emily, miközben kiugrott a kezemből és Niall-hez szaladt. - Jössz, ugye? - mosolygott rá, majd felfelé nyújtózkodott, így Niall felkapta az ölébe.
-   Megyek. - sóhajtott nagyot mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcára.
Az egész nap hatalmas családként játszottunk a hóban a kertünkben és csak ebédelni mentünk be, majd folytattuk. Míg be nem sötétedett, addig hógolyóztunk, szánkóztunk és készítettünk hóangyalokat.
-   Emily, gyere! - álltam fel a hóból és óvatosan megfogtam Mily kezét.
-   Hova? - kérdezte elkeseredve.
-   Mert tiszta víz vagy, este fél tíz van és még vacsizni is kell! - mondtam mosolyogva.
-   De csinálsz habot? - kérdezte mosolyogva.
-   Csinálok! - mosolyogtam rá, majd bementünk a házba.
Gyorsan felsiettem vele a lépcsőn, egyenesen a szobájába.
-   Kezd el lehámozni magadról a ruhákat, addig csinálok habot! - mosolyogtam rá, mire bólintott, majd lehuppant a földre.
Én elkezdtem engedni a kádba a vizet és nyomtam bele habfürdőt, majd visszatértem a kislányhoz. Mosolyogva segítettem neki leküzdeni a hatalmas anorákot, majd a harisnyáját és a pólóját, majd bementünk a fürdőbe és ott húztam le róla a trikót, majd a bugyiját és bemászott a kádba. Gyorsan megfürdettem, majd ráadtam a pizsamáját.
-   Anya? - szólt kíváncsian, miközben éppen zoknit adtam rá.
-   Igen? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mi most egy család leszünk? - kérdezte és lehuppant az ágyáról, ugyanis már rajta voltak a zoknik.
-   Igen. - mosolyogtam rá, miközben a haját összekötöttem.
-   De ugye nem fogunk elköltözni? - kérdezte.
-   Nem, nem fogunk! - nyomtam puszit az arcára, majd felálltam. - Gyere, vacsizol és utána alvás! - mosolyogtam.
Ő elmosolyodott, majd bólintott és kiszaladt. Leszaladt előttem és rögtön a konyhába vágtatott. Mosolyogva sétáltam utána, majd hallottam, ahogy a hatalmas csapat betrappol a kertből.
-   Mi jót csináltok? - lépett be a konyhába mosolyogva Dani és mögött jött Liam is.
-   Tökéletes! - mutattam rájuk. - Dobjatok össze valami vacsit az Ördöggel, addig elpakolok és lezuhanyzom és eszünk együtt! - mondtam mosolyogva.
-   Munkára fogtak! - sóhajtott Dani, miközben levette a kabátot.
Közben Louis-t megtaláltam a szobája előtt, így őt is elküldtem zuhanyozni. Végül összehoztuk a hatalmas családi kajálást, bár szegény Emily félig aludt már. Utána elpakolnunk, majd Emily-t az ölembe kaptam, aki fejecskéjét rögtön a vállamra döntötte.
-   Anya? - kérdezte halkan.
-   Igen? - kérdeztem mosolyogva és a hátát simogattam.
-   Ma is együtt alszotok Apával? - kérdezte.
Én Louis-ra pillantottam, aki elmosolyodott.
-   Igen. - mondtam mosolyogva.
-   Én is szeretnék veletek aludni! - kérte álmosan.
-   Jó, de akkor menjünk! - mondta Louis mosolyogva, majd megindult előttem.
-   Jó éjszakát! - mondtam mosolyogva.
-   Szép álmokat! - motyogta álmosan Emily.
-   Jó éjt! - mondta Louis is.
-   Elvonult a Tommo család! - mondta vigyorogva Harry.
-   Ne piszkáld már őket, annyira cukik! - mondta Pezz, mire elnevettem magam, majd elindultam a lépcsőn.
Louis a szobájába ment, kinyitotta az ajtót nekem, majd előre engedett. Óvatosan letettem az ágy közepére Emily-t, aki mosolyogva várta, hogy mellé feküdjünk, amit meg is tettünk, miután Louis becsukta az ajtót, majd elkapcsolta a lámpát. Betakaróztunk, majd Emily-t két oldalról átölelve bújtunk össze, mint egy igazi, aranyos család.
Mindig vágytam erre, de sosem tettem érte semmit, most viszont igazán boldog voltam. Úgy éreztem, hogy a kislányom azon a helyen van, ahol a legnagyobb biztonságban van. Utoljára akkor éreztem ekkora biztonságot körülötte, amikor még a hasamban volt.
Úgy éreztem, hogy sérthetetlenek vagyunk mind a hárman, már nincs aki a boldogságunk útjába állna. Emily-nek normális családja van, ráadásul mindennél összetartóbb és már cseppet sem veszélyes, Én mindennél jobban szeretem Louis-t, ahogy Ő is engem és ez a szeretet láthatatlan burkot alkot hármunk körül. Hirtelen elfeledtem amikor Louis hirtelen agresszív lett, amikor megcsalt, amikor undorítóan beszélt velem, amikor úgy éreztem, hogy soha nem leszek boldog. Amikor zokogtam és képtelen voltan elhinni, hogy nekem egy bűnöző a gyerekem apukája. Lehetetlennek éreztem, hogy mi újra együtt legyünk és a helyzet már teljesen más, de a lényeg, hogy szeretjük egymást.

30. rész - Ne kínozd az angyalt!

Reggel egyedül ébredtem Louis nélkül és még mindig haragudtam rá. Egyszerűen unom, hogy mindig valami hülyeséget akar csinálni és le kell állítanom! Ráadásul akárhogy nézem, Eleanor ott ült mellette és ezt nagyon nehéz lesz elfeledtetnie velem. 10 perc után meguntam a fetrengést és felkeltem. Egy pulcsit kaptam magamra és alá egy rövidnadrágot. A pulcsi olyan hosszú volt, hogy egyáltalán nem látszott a nadrág, de nem zavart. Felkaptam egy zoknit, a hajamat felkontyoltam a fejem tetejére és halkan osontam ki a szobámból. Mikor leértem, meglepett, hogy már mindenki ébren van.
-   Jó reggelt! - köszöntem.
-   Jó reggelt! - mondta a férfi kórus.
A konyhába indultam, de Niall hirtelen elkapta a kezem.
-   Inkább ne menj be! - mondta keserűen.
-   Miért? - kérdeztem.
-   Ohm... - motyogott.
-   Úgyis be fogok menni! - vágtam rá, kirántottam a kezem az övéből, majd beléptem.
Louis a konyhapultnál állt és egy számomra ismeretlen, gyönyörű lány ült a konyhapulton. Nagyon mérges lettem, de most nem törtem össze, azon már rég túl vagyok.
-   Jó reggelt! - köszöntem hangosan, nagyon dühösen.
-   Brooklyn, - szólt Louis ijedten.
-   Mi van? - morogtam, miközben idegesen kivágtam az egyik szekrény ajtaját, kivettem egy bögrét, majd bevágtam.
-   Te mit csapkodsz?! - kérdezte Louis felháborodva.
Eközben már a kávémat töltöttem a bögrébe.
-   Semmit. - vágtam rá halkan, majd megindultam ki a konyhából és jó hangosan bevágtam az ajtót magam után. - Idd meg! - nyomtam Liam kezébe a bögrémet, majd az ajtóhoz indultam.
Felkaptam a csizmámat, majd kitörtem a házból. Bevágtam magam után az ajtót és tempósan gyalogolva indultam meg. Közben zokogásomat visszatartva, az ajkamba haraptam. Megindultam arra a környékre, ahol a világon a leginkább féltem, vagyis oda, ahová Louis többször elvitt és meg is kellett mentenie. Mikor beértem a sötét környékre, szinte remegtem.

* Louis szemszöge *

Marcy nyakát csókolgattam és éppen a bugyiját hámoztam le róla, amikor megcsörrent a telefonom. Morogva másztam le róla, majd nyúltam a telefonomért. Az egyik biztonsági őr hívott, akiről tudtam, hogy hol lakik, viszont elképzelni nem tudtam, hogy miért hív engem. 

-   Mi van? - kérdeztem mérgesen. 

-   Emlékszel a kicsi ártatlan lánykára, akire vigyáznom kellett? - kérdezte, de nem várt választ. - Na, Brooklyn itt járkál az utcákon, lassan megfagy és idő kérdése, hogy valaki kinézze magának. 

-   Baszd meg! - kiabáltam, majd kinyomtam. 

-   Mi az Baby? - kérdezte Marcy. 

-   Semmi! - kiabáltam idegesen, majd rögtön magamra kaptam a ruháim és a nadrágomba csúsztattam a pisztolyt. 

Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen az autómig. Bepattantam és száguldva haladtam a legundorítóbb környék felé. Ott lassítottam és az utat kezdtem kémlelni. Nem volt nehéz észrevenni a világ legártatlanabb nőjét ezen a környéken. Kipattantam és odarohantam hozzá, majd hátulról magamhoz öleltem. 

-   Brooklyn, nem vagy normális! Mi ez, valami öngyilkossági kísérlet?! - kérdezgettem. 

-   Elegem van belőled! - lökött el magától. 

Gyorsan magam felé fordítottam és úgy szorítottam magamhoz. 

-   Csak csókolj meg! - kértem sóhajtva. 

-   Csókoljon a halál! - vágta rá mérgesen, mire hirtelen a szájára tapadtam és szenvedélyesen csókoltam. 

Közben úgy öleltem magamhoz, mintha soha többé nem tehetném és ezzel az életünket menteném. Közben hallottam, ahogy kalapál a szíve és ahogy kissé zihál, de feltétel nélkül visszacsókolt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp leszalad az arcán, majd elhúzódtunk egymástól. Én letöröltem azt és gyönyörű szemeit kémleltem. 

-   Miért van, hogy akármilyen tapló vagy, mindig a karjaidban kötök ki? - kérdezte sírva.

Nem szóltam, csak letöröltem könnyeit, majd az autóhoz léptem, kinyitottam neki az ajtót és Ő beszállt. Csöndben voltunk út közben és mikor beléptünk megláttuk, ahogy a srácok szinte pukkadozva ülnek az asztalnál, miközben Emily csípőre tett kézzel állt Marcy-val szemben. 

-   Ne szólj rá! - súgtam félig mosolyogva Brooklyn, mire bólintottam és kíváncsian néztem az esetet. 

-   Senki nem hívott! - mondta karba tett kézzel Emily a nőnek. - Menj innen! 

-   Már bocs, de nem egy kislány fogja megmondani, hogy mikor kell hazamennem! - nézett rá lenézően Marcy. 

-   Én itt lakom, Te nem! - jelentette ki vagány vigyorral Emily. - Meg egyébként is, senki nem szeret és csúnya vagy! 

A csúnya egyáltalán nem volt igaz, mert Marcy nagyon szép nő, az alakja is tökéletes. 

-   Emily! - szólt rá Brooklyn, mire Emily felnevetett, majd odaszaladt Harry-hez és az ölébe ült. 

-   Megengedték! - kuncogott. 

Brooklyn elmosolyodott, majd Harry-hez indult, kivette az öléből a kislányt és felfelé indult vele. Sosem tudom megállni, hogy ne nézzem meg a popsiját, ami mindig vonzó marad számomra. Mary-vel felmentünk a szobámba. 

* Brooklyn szemszöge *

Felöltöztettem Emily-t, majd hagytam, hadd menjen. Fogalmam nem volt róla, hogy hova megy. 

-   Mily! - hallottam Louis ijedt hangját, majd ahogy Emily sírva fakadt. 

Ijedten indultam meg Louis szobája felé, mire Emily zokogva ölelte át a lábam. 

-   Én azt hittem, hogy egy család leszünk! - zokogott. - Azt hittem, hogy tényleg szeretitek egymást és Apának nem lesz több barátnője!

-   Kicsim, semmi baj! - guggoltam le hozzá és szorosan magamhoz öleltem, majd nekem is kicsordult a szememből a könny. - Én is ezt hittem. - súgtam, majd megvetően néztem Louis-ra. 

-   Anya! - kapaszkodott belém erősen és zokogott. - Ugye Te sosem fogsz magamra hagyni? 

-   Soha. - mondtam sírva. 

Emily elengedett, majd leszaladt a lépcsőn. Nagyon mérges lettem, felálltam és beléptem Louis szobájába. 

-   Mit csináltál? - kiabáltam rá. 

-   Te üvöltesz?! Valamiért mindig nekem kell megmentenem téged! - kiabált. - Nem tudsz vigyázni magadra egyedül. 

-   Tudod miért?! - kiabáltam. - Mert csak akkor érdekel téged, hogy mi van velem, ha tudod, hogy életveszélyben vagyok! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de Én szeretlek és a lányod is szeret! Te viszont leszarod az állítólagos családodat! 

-   Brooklyn, Én mindennél jobban szeretlek! - kiabálta. - Csak borzasztó nehéz együtt élni egy nővel, aki egyik pillanatban szeret, a következőben pedig utál! 

-   Sajnálom Louis, de mikor azt hiszed, utállak, Én akkor is mindennél jobban szeretlek, viszont az nem vicces, hogy nap mint nap szerelmet vallasz, aztán a következő percben egy csajt szédítesz az ágyadba! Nem érdekel, hogy ezzel hogy volt Eleanor, Én Brooklyn vagyok és undorítónak tartom! De nem csak miatta haragszom rád, hanem a tegnapi akciód miatt is és Eleanor miatt is! 

-   Szánalmas vagy! - nevette el magát Louis mögött a csaj. 

-   Na ne beszélj! - nevettem ki. - Még mindig engem szeret és téged dug! 

Hát igen, itt elcsöndesedett a kiscsaj. 

-   Brook, egy pillanat alatt nem tudsz megváltoztatni! - kiabált. 

-   De esélyt sem adsz rá! Konkrétan olyan hangulatváltozásaid vannak, hogy követhetetlen! Egyik percben konkrétan földhöz vágsz, a másikban ölelgetsz és puszilgatsz! - kiabáltam. 

Louis hatalmasat sóhajtott, majd elém lépett. 

-   Igazad van, sajnálom. - mondta és arcomat kezei közé fogta. - Sokkal szebb, okosabb és aranyosabb vagy nála. - bökött a számomra ismeretlen nőre a fejével, mire elmosolyodtam, majd egyik kezemmel megfogtam az övét, de a másikat az arcomon hagyta. - Ígérem, hogy megváltozom. Segítened kell, de meg tudok változni. 

-   Mégsem mutatod ennek semmi jelét! - sóhajtottam. 

-   Oké, akkor mától kezdve esküszöm, hogy jobb ember leszek! - simogatta meg az arcom. - Húzz innen. - nézett a csajra. 

-   Idióta! - mondta sértődötten, majd kiviharzott a szobából. 

Louis rögtön magához húzott és megcsókolt. 

-   Szeretlek. - suttogtam ajkára. 

-   Én is Brook, mindennél jobban! - motyogott. - Viszont már nagyon nehezen bírom nélküled. - súgta. 

-   Lou! - kuncogtam. 

Ő csak elmosolyodott, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. 

-   Louis! - toltam el magamtól mosolyogva. 

-   Majd folytatjuk. - kacsintott. - Leszel a barátnőm? - komolyodott el. 

-   Leszek. - bólintottam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a szájára. 

Megnyugtattuk Emily-t, aztán az egész napot azzal töltöttük, hogy képeket válogattunk és rakosgattunk ki a falra. Emily a kanapén elaludt és nem akartul felkelteni, így csak betakartuk szegényt, majd felmentem aludni. Először zuhanyozni indultam. Elég gyorsan készen lettem, mert még meg akartam nézni egy filmet, de mikor kiléptem a zuhanyzóból, Louis fogadott. Nagyon megijedtem, majdnem sikítottam, de megcsókolt. mondanom sem kell, hogy mennyi szenvedély volt csókjában. Keze rögtön vándorolni kezdett testemen, amitől zavarba jöttem, de Őt nem zavarta. 

-   Nekem itt is tökéletes lenne, de jobbat érdemelsz. - mondta, majd megfogta a kezem és a szobám felé húzott. 

Nagyon zavarban voltam, amiért nem volt rajtam semmi és még vizes is voltam, de nem tudtam mit tenni. 

A szobám tele volt gyertyákkal, ami nagyon romantikus volt. Nagyon tetszett, hogy Louis ilyen volt. Azért megnéztem, hogy a gyertyák biztonságos helyen vannak-e, nehogy felgyújtsuk a házat, de tökéletes helyen voltak. Annyira sok volt, hogy beterítette az egész szobát, csak egy kis utat hagyott Louis az ágyhoz. Oda vezetett, majd ledöntött rá. 

-   Ez gyönyörű. - mosolyodtam el. 

-   Olyan, mint te! - mosolygott, majd megcsókolt. 

A csók kezdett elhúzódni, de ez most nem volt probléma. Hagytam, hogy elmélyítse a csókot és kezei újból testemen kezdtek vándorolni. Minden érzékeny pontomra emlékezett és ki is használta ezt. Addig-addig csigázott engem, amíg már legalább annyira akartam őt, mint ő engem. Zihálva néztem végig rajta, majd rögtön megszabadítottam alsójától, hiszen rajta csak az volt. Minden porcikám azt akarta, hogy bennem legyen. Soha nem érzetem még ennyi vágyat. 

-   Louis! - nyögtem, amikor hozzám dörgölőzött. 

-   Sajnálom, hogy kínoznom kell egy angyalt! - simított végig az arcomon, majd egyik kezét levezette térdemre, majd onnan simított végig, combom belső felén, egészen a bejáratomig, amitől felnyögtem. 

Ujjával köröket rajzolt bejáratom köré, amitől folyamatos nyögéseket váltott ki belőlem. 

-   Louis, ne csináld már! - nyögtem hatalmasat. 

-   Csak mondd meg, hogy mit szeretnél! - vigyorodott el, mire lepillantottam a már hasát verő erekciójára és felnyögtem. - Ó, csak nem őt? - pillantott le vigyorogva. 

-   Lou! - nyögtem hangosat és hozzád dörgölőztem, mire Ő is felnyögött. 

-   Még várhatunk a következővel. - vigyorgott, miközben felgörgettem a gumit a farkára. 

Ezen a mondatán muszáj volt kuncognom. 

-   Szeretnéd még? - vigyorgott, mire csak nyögtem egyet és belém nyomódott. 

Sikítottam volna a fájdalom miatt, de eszembe jutott, hogy Emily alszik és valószínű a srácok is, így az alsó ajkamba haraptam. Louis nem tudott várni, viszont lassan mozgott bennem, így a fájdalom kezdett élvezetté alakulni. 

-   Jobb Kicsim? - kérdezte félig nyögve, mire csak bólintottam. 

Ahogy gyorsított, egyre nagyobbakat nyögtünk mindketten, majd elérte a G-pontom és még nagyobbakat nyögtem, közeledve a gyönyörhöz. 

-   Lou, mindjárt! - nyögtem szaggatottan. 

-   Én is. - nyögött, majd még gyorsabban kezdett lökni. 

Pár pillanattal később szinte egyszerre értük el a gyönyört és hatalmasat nyögtünk. 

-   Szeretlek. - nyomott puszit a homlokomra zihálva. 

-   Én is. - mosolyodtam el fáradtan. 

-   Megbántad? - kérdezte halkan, mire megráztam a fejem. 

Pihegtünk egy kicsit egymás karjaiban, majd Louis megint fölém kerekedett. 

-   Nagyon sokat bántottalak, úgyhogy nagyon sokkal tartozom neked. - mondta, majd megcsókolt. 

Kezemmel hajába túrtam közben. Elmosolyodott, majd óvatosan elhúzódott és száját nyakamra tapasztotta. Minden csókjánál sóhajtottam. Lassan haladt lefelé hasamon, majd hirtelen megéreztem a nyelvét bejáratomnál, mire hangosat nyögtem. Elvigyorodott, majd egy puszit nyomott combom belső felére. 

-   Imádom ezt hallani! - vigyorgott, majd nyelvét mozgatni kezdte bennem, egyre gyorsabban. 

Leírhatatlan érzés volt, folyamatosan nyögdécseltem és egy hangos "Lou" sikoltással mentem el. 

Louis mellkasára döntöttem a fejem és mellkasom sűrűn emelkedett. 

-   Annyira szexi vagy! - nyomott puszit a fejem tetejére. - Nagyon szeretlek. 

-   Én is. - mosolyodtam el és összefűztem ujjainkat. 

Egy puszit nyomtam a csuklójára, ahol a kötél ábra elszakad, majd Lou kezét szorítva és hozzá bújva aludtam el. 

29. rész - Ugye nem csináltál butaságot?

Ahogy bemásztunk, megpillantottam egy csapatot, akik cseppet sem voltak józanok, sem barátságos kinézetűek.
-   Nem Louis! - vágtam rá és ahogy visszafordultam Louis felé, felkapott a vállára mint egy zsákot.
-   Gyere Brook, ne kéresd magad! - mondta és hangján vigyort hallottam.
-   Louis, miért nem vihetnél olyan helyekre, ahol Én is jól érzem magam? - kérdeztem tőle mérgesen.
-   Jó lesz, hidd el! - mondta. - Sziasztok! - köszönt az ismeretleneknek.
-   Ő ki? - kérdezte valaki.
-   Will, Ő a gyerekem anyja, Brooklyn. - mondta neki Louis.
-   És miért nem tud a lábán jönni? - kérdezte nevetve.
-   Mert amilyen szép, olyan makacs. - mondta Louis, mire mérges lettem.
-   Tegyél le! - szóltam rá mérgesen, mire letett, majd nagy mosoly jelent meg az arcán.
-   Imádom, amikor mérges vagy. - vigyorgott.
-   Hagyj békén! - vágtam rá, majd karba tett kézzel, mérgesen méregettem.
-   Oké, akkor gyere! -ölelte át a derekam Louis, mire sóhajtottam és engedelmeskedtem neki.
A torna terem egyik ablakán bemásztunk, majd le a bordásfalon és végül a férfi öltözőben kötött ki a társaság. Ott leültek, majd egy számomra ismeretlen férfi elővett egy fegyvert és Louis felé nyújtotta. Rögtön megijedtem, de ezt nem mutattam.
-   Őt! - adott a kezébe egy fényképet egy nem túl idős férfiről.
-   A megbeszélt összeg? - nézett rá komolyan Louis.
-   Igen és hallgatok a gyerekedről és a feleségedről. - bökött felém.
-   Az kéne még! - mordultam fel.
-   A Cica is segít neked? - mutatott rám a főnök mellett álló alacsonyabb.
-   Nem, hagyd őt békén! - védett meg Louis rögtön.
-   Nyugi Tomlinson, nem ugrom rá a nődre. - nevette el magát a főnök. - Holnap reggelre!
Louis csak bólintott. Csöndben léptünk le, majd az utcán kivertem a balhét.
-   Ugye nem?! - néztem rá mérgesen.
-   Brooklyn, semmi közöd az egészhez! Felnőtt férfi vagyok! - mondta rezzenéstelen arccal.
-   Nem engedem! - kiabáltam, miközben követtem, ugyanis gyors léptekkel igyekezett a házuk felé.
Elé siettem, majd megálltam előtte és így ő is megállt rám pillantva. Kezeim közé fogtam az arcát.
-   Louis, szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni, kérlek ne csináld! - mondtam és közben sírva fakadtam.
-   Azt csinálok, amit akarok! - kiabált rám és lehelete látszott a hidegben. - Ne nyekeregj! - üvöltötte, majd a karomnál fogva ellökött maga elől, így a jónba estem.
Betrappolt a házukba és hátra se nézett. Zokogva keltem fel és szaladtam be a házunkba.
-   Mi a baj? - kérdezte ijedten Anya.
-   Louis! - zokogtam, majd a nyakába borultam.
-   Mi történt? - kérdezte halkan, a fülembe suttogva.
-   Megint... - ezt már megértette.
-   Már megtette? - kérdezte ijedten, mire hevesen ráztam a fejem.
-   Akkor akadályozd meg! - vágta rá.
-   Rendben! - vágtam rá, majd elhúzódtam tőle.
Egész nap csak kattogott az agyam és felöltözve vártam, hogy Louis induljon Londonba. Este 10 órakor indult. Rögtön megfogtam Emily kezét és vonatra szálltunk. Szerencsére elaludt, így nem kellett elmagyarázni neki, hogy miért megyünk. A ház felé közeledve megpillantottam, hogy indulnak. Sokan voltak, rengetegen. A házunk mellett bújtam el és szorítottam magamhoz Emily-t, aki hirtelen felkelt.
-   Anya, miért vagyunk itthon? - kérdezte.
-   Majd bent elmondom, most egy kicsit maradj csöndben! - súgtam.
Csak csöndben bólintott, majd visszadöntötte kis fejét a vállamra.

* Louis szemszöge *

Már összeszedtük a csapatot és indultunk is. Mindenki külön autóval, így könnyebb becserkészni az ellenséges bandát. Mindenki másfelé indult és megbeszéltük, hogy a ház előtt találkozunk, ahol már az ellenségünk fog várni. Eleanor ült mellettem, mert Ő bírta ezeket, sőt, segített. Száguldottam az utca felé és ahogy megbeszéltük, mindenki egyszerre ért a csapattal szembe, az utcába.
-   Menjünk Édes! - mosolygott rám Eleanor, majd kipattant.
Megcsörrent a telefonom és Brooklyn neve villogott a képernyőn. Rögtön felkaptam, hiszen nagyon aggódtam érte.
-   Apa! - szólt bele zokogva Emily.
-   Hol vagy kicsim, mi a baj? - kérdeztem ijedten.
-   Félek! Otthon vagyok, egyedül! Anya elment utánad! - zokogott.
-   Micsoda?! - kérdeztem ijedten és a visszapillantó tükörben hátra pillantottam.
Ott állt Brooklyn, pontosan az autóm mögött. Kabátja és cipője is tiszta víz volt, ahogy haja is, amit nem fedett sapka. Kezei remegtek, valószínű nagyon fázott. Arca ijedt volt és a tömeget pásztázta, ugyanis rajtam kívül már mindenki kiszállt. Könnyeitől csillogott az arca és a szemei is. Egy kusza tincset idegesen kisöpört az arcából.
-   Anya téged keres! - zokogott Emily.
Összeszorítottam a fogam és kinyomtam. Nagyon fájt a szívem és csak is a kislányomhoz húzott, de muszáj volt kiszállnom, nem lehettem gyenge.
Becsaptam az ajtót, majd Brooklyn megszólalt.
-   Remélem tudod, hogy a kislányod zokog. - mondta halkan, mégis a csöndet késként hasító, kissé sírós hangon Brooklyn. - Az apját keresi és félti.
Tudta, hogy a szívemre beszél. Tudta, hogy meghat minden amit mond.
Erős akartam lenni, így ökölbe szorítottam a kezeimet.
-   Nem attól leszel erős, hogy megölsz valakit. - mondta ki nyíltan. - Attól, hogy ellent tudsz mondani. Attól, hogy fel mered vállalni, hogy igenis apuka vagy és érdekel a családod! Nem érdekel, hogy mit csinálsz! Megbízhatsz bennem, viszont remélem tudod, hogyha megteszed, elvesztetted a lányod is, nem csak engem.
Igaza volt, minden egyed szava igaz volt.
Felé fordultam és egyenesen a szemébe néztem, majd megfogtam a pisztolyt, lepillantottam rá, majd ledobtam. Brooklyn lepillantott rá, de nem mutatott reakciót.
-   Tomlinson, hallgatsz egy gyáva szukára? - röhögött az, akinek a mai áldozatomnak kellett volna lennie.
Brooklyn nem szólt semmit.
-   Ez a nő a pokolba is utánam jönne, csakhogy megmentsen! - mondtam, de csak is Brooklyn-t vizsgáltam.
-   Hiszen ide jött. - rántott vállat. - De ez nem ok arra, hogy megfutamodj, csak mert azt mondja.
-   Már bocs, de a gyáva az igencsak nem illik rám! - szólt oda Brooklyn, mire elmosolyodtam.
Nem nézett rám, csak megkerült és nem törődve vele, hogy mennyi olyan ember van körülötte, akiktől fél, odasétált az áldozatom elé. - Itt vagyok, fegyver meg minden ilyesmi nélkül, csak az érzéseim vezetnek és egy olyan férfit szeretek, akitől félek, aki nem szeret viszont, aki talán sose lesz hűséges, de kitartok mellette, mert valójában nem vagyok normális! - nevette el magát keserűen, majd megfordult és az autó felé indult.
Szó nélkül indult az anyós ülés felé és nem félt már Eleanor-tól sem, fintorogva arrébb lökte és beült, mire behuppantam mellé.
Nem szóltunk egymáshoz, egészen hazáig. Kiszálltunk és ahogy kinyitottam az ajtót, Emily a nyakamba ugrott. Erősen magamhoz szorítottam.
-   Szeretlek Mily! - pusziltam bele a hajába.
-   Apa, ugye nem csináltál butaságot? - kérdezte félve.
-   Nem Kicsim. - suttogtam. - Miért nem alszol még?
-   Féltettelek. - motyogott.
-   Menj fel, aludj, nekünk még meg kell beszélnünk dolgokat! - nyomtam puszit az arcára.
-   Oké. - mosolyodott el, majd letettem és felsietett.
Brooklyn csöndben követte. Fél óra múlva Brook már pizsamában jött le hozzám.
-   Brooklyn, befejeztem. - néztem a szemébe, mire keserűen elnevette magát.
-   Komolyan?! - nevetett. - Miért hazudsz?
-   Oké, akkor máshogy mondom. - sóhajtottam. - Légy a barátnőm és legyünk egy család. - mondtam határozottan, mire döbbenten nézett rám. - Soha többet nem csinálok ilyesmit, normális leszek, vigyázni fogok rátok, mert fontosak vagytok nekem! A legfontosabbak! - mondtam, majd felálltam, odasétáltam hozzá és átölelve a derekát, magamhoz húztam. Teljesen egymáshoz simultunk, de nem szóltunk.
Kisimítottam egy kócos, vizes hajtincset az arcából és még közelebb húztam az arcát, ami szinte már lehetetlen volt.
-   Szeretlek. - súgta, majd megcsókolt.
Igazi szerelmes, tökéletes csók volt. Öleltük egymást, ahogy csak tudtuk és már egy hajszál is alig-alig fért volna közénk.
-   Szerelmesek vagytok! - sikította a lépcsőn vidáman Emily, mire ijedten váltunk el egymástól és néztünk rá. - Láttam, ahogy puszilkodtok! - kuncogott. - Szeretitek egymást, ez biztos! - ugrált vidáman tapsikolva.