2016. július 22., péntek

31. rész - Örökké együtt

Reggel csöngetésre ébredtem, ahogy Louis is, majd a lépcsőn dobogást hallottam és végül lentről Harry, Danielle és Perrie hangját.
-   Louis! - néztem rá ijedten.
-   Hm? - kérdezte álmosan.
-   Lou, hozzám jöttek! - mondtam. - Fel kell öltöznöm és összeszednem magam! Így nem mehetek ki, vagy nem jöhetnek be! - mondtam ijedten, mire elmosolyodott. - Louis, ez nem vicces, és ha rájönnek?!
-   És akkor mi van? - kérdezte mosolyogva. - Felnőtt nő vagy.
-   Louis! - szóltam rá mosolyogva.
-   Oké, megengedem, hogy összeszedd magad, ha nem viszed el a takarót, hanem meztelenül szeded ki a ruháidat a szekrényedből. - vigyorgott.
Sóhajtottam egyet, majd csöndben kimásztam mellőle és a gyertya úton mentem, majd kikaptam ruhákat a szekrényből és bevonultam a fürdőbe. Becsuktam az ajtót és gyors zuhany után magamra kapkodtam a ruhákat és a hajamat is kifésültem, majd normálisan kinézve léptem ki az ajtón. Louis természetesen visszaaludt.
-   Sziasztok! - köszöntem a lányoknak mosolyogva.
-   Tudjuk! - vigyorgott Pezz, mire Harry-re pillantottam.
-   Még Doncaster-ben is hallották, hogy Lou! - utánozta a nyögésem Harry vigyorogva, mire teljesen elvörösödtem.
-   Nem igaz! - morogtam.
-   Oké, akkor nem! - forgatta a szemét, majd elnevette magát.
-   Milyen volt? - vigyorgott Dani.
-   Meséld el! - nyaggatott Perrie.
-   Hagyjatok már! - mondtam teljesen vörösen és eltakartam az arcom.
-   De ez nem gáz, csak mondd már el! - mondta izgatottan Dani.
-   Nem! - vágtam rá. - Nem mondtam, hogy gáz, egyszerűen nem akarom!
-   Romantikus volt? - kérdezte mosolyogva Perrie. - Ennyit ezért csak elmondasz!
-   Igen. - mosolyodtam el. - Teli rakta a szobámat gyertyákkal.
-   Én sose kaptam ilyesmit! - durcizott Pezz, mire csak kuncogtam.
-   És akkor összesítve ti most egy család lesztek? - kérdezte mosolyogva Dani, mire bólintottam.
Ő hirtelen felugrott és mint egy őrült, ugrálni kezdett és felrohant a lépcsőn. Hatalmas sikítást hallottunk, majd azt, ahogy Dani ezt sikítva kezdi el magyarázni Liam-nek az emeleten, de hirtelen csöndben marad,
-   Szerinted megfojtotta? - kérdezte Pezz.
-   Szerintem gyere! - kaptam el a kezét, majd felfelé kezdtem rohanni.
Az elméletem valóra vált, ugyanis Liam éppen szorosan magához ölelve csókolta Danielle-t, aki szinte Liam karjaiba omolva élvezte a pillanatot.
Hirtelen két kis kéz ölelt át hátulról, mire mosolyogva kaptam az ölembe Emily-t.
-   Anya? - súgta. - Ők is szerelmesek, ugye?
-   Igen. - súgtam és egy puszit nyomtam az arcára.
-   Apa ébren van? - kérdezte halkan.
-   Nincs. - ráztam a fejem.
-   Apa már ébren van. - morgott Louis mögöttünk, a derekamat óvatosan átölelve hátulról, majd egy puszit nyomott Emily arcára és amikor felé fordultam, hogy adjak neki egy puszit, Emily oda tette az ujjacskáját és így az Ő ujját is megpusziltuk mindketten, mire kuncogott
-   Olyan édesek vagytok! - kuncogott Perrie.
-   Miért kellett neked sikítani? - nézett Louis álmos fejjel Dani-ra.
-   Miattad! - vágta rá hatalmas mosollyal. - Mármint mert van Tomlinson család! - ugrált örömében.
-   Csöndben is örülhettél volna! - morogta Lou, mire kuncogtam.
-   És ti? - mutattam Dani-ra és Liam-re.
Danielle teljesen elvörösödve kuncogott.
-   Én nem tudom... - motyogott.
-   Én szeretlek és hiányzol. - fordította maga felé Liam, mire mosolyogva nézett fel a szemébe.
-   Én is szeretlek. - mosolygott rá, majd óvatosan lábujjhegyre állva egy puszit nyomott a szájára.
-   Elmegyünk ma szánkózni! - jelentette be Louis. - Mindenki jön, ugye?
-   Hova? - vánszorgott ki a szobájából álmosan Niall.
-   Szánkózni! - vágta rá boldogan Emily, miközben kiugrott a kezemből és Niall-hez szaladt. - Jössz, ugye? - mosolygott rá, majd felfelé nyújtózkodott, így Niall felkapta az ölébe.
-   Megyek. - sóhajtott nagyot mosolyogva, majd egy puszit nyomott az arcára.
Az egész nap hatalmas családként játszottunk a hóban a kertünkben és csak ebédelni mentünk be, majd folytattuk. Míg be nem sötétedett, addig hógolyóztunk, szánkóztunk és készítettünk hóangyalokat.
-   Emily, gyere! - álltam fel a hóból és óvatosan megfogtam Mily kezét.
-   Hova? - kérdezte elkeseredve.
-   Mert tiszta víz vagy, este fél tíz van és még vacsizni is kell! - mondtam mosolyogva.
-   De csinálsz habot? - kérdezte mosolyogva.
-   Csinálok! - mosolyogtam rá, majd bementünk a házba.
Gyorsan felsiettem vele a lépcsőn, egyenesen a szobájába.
-   Kezd el lehámozni magadról a ruhákat, addig csinálok habot! - mosolyogtam rá, mire bólintott, majd lehuppant a földre.
Én elkezdtem engedni a kádba a vizet és nyomtam bele habfürdőt, majd visszatértem a kislányhoz. Mosolyogva segítettem neki leküzdeni a hatalmas anorákot, majd a harisnyáját és a pólóját, majd bementünk a fürdőbe és ott húztam le róla a trikót, majd a bugyiját és bemászott a kádba. Gyorsan megfürdettem, majd ráadtam a pizsamáját.
-   Anya? - szólt kíváncsian, miközben éppen zoknit adtam rá.
-   Igen? - kérdeztem mosolyogva.
-   Mi most egy család leszünk? - kérdezte és lehuppant az ágyáról, ugyanis már rajta voltak a zoknik.
-   Igen. - mosolyogtam rá, miközben a haját összekötöttem.
-   De ugye nem fogunk elköltözni? - kérdezte.
-   Nem, nem fogunk! - nyomtam puszit az arcára, majd felálltam. - Gyere, vacsizol és utána alvás! - mosolyogtam.
Ő elmosolyodott, majd bólintott és kiszaladt. Leszaladt előttem és rögtön a konyhába vágtatott. Mosolyogva sétáltam utána, majd hallottam, ahogy a hatalmas csapat betrappol a kertből.
-   Mi jót csináltok? - lépett be a konyhába mosolyogva Dani és mögött jött Liam is.
-   Tökéletes! - mutattam rájuk. - Dobjatok össze valami vacsit az Ördöggel, addig elpakolok és lezuhanyzom és eszünk együtt! - mondtam mosolyogva.
-   Munkára fogtak! - sóhajtott Dani, miközben levette a kabátot.
Közben Louis-t megtaláltam a szobája előtt, így őt is elküldtem zuhanyozni. Végül összehoztuk a hatalmas családi kajálást, bár szegény Emily félig aludt már. Utána elpakolnunk, majd Emily-t az ölembe kaptam, aki fejecskéjét rögtön a vállamra döntötte.
-   Anya? - kérdezte halkan.
-   Igen? - kérdeztem mosolyogva és a hátát simogattam.
-   Ma is együtt alszotok Apával? - kérdezte.
Én Louis-ra pillantottam, aki elmosolyodott.
-   Igen. - mondtam mosolyogva.
-   Én is szeretnék veletek aludni! - kérte álmosan.
-   Jó, de akkor menjünk! - mondta Louis mosolyogva, majd megindult előttem.
-   Jó éjszakát! - mondtam mosolyogva.
-   Szép álmokat! - motyogta álmosan Emily.
-   Jó éjt! - mondta Louis is.
-   Elvonult a Tommo család! - mondta vigyorogva Harry.
-   Ne piszkáld már őket, annyira cukik! - mondta Pezz, mire elnevettem magam, majd elindultam a lépcsőn.
Louis a szobájába ment, kinyitotta az ajtót nekem, majd előre engedett. Óvatosan letettem az ágy közepére Emily-t, aki mosolyogva várta, hogy mellé feküdjünk, amit meg is tettünk, miután Louis becsukta az ajtót, majd elkapcsolta a lámpát. Betakaróztunk, majd Emily-t két oldalról átölelve bújtunk össze, mint egy igazi, aranyos család.
Mindig vágytam erre, de sosem tettem érte semmit, most viszont igazán boldog voltam. Úgy éreztem, hogy a kislányom azon a helyen van, ahol a legnagyobb biztonságban van. Utoljára akkor éreztem ekkora biztonságot körülötte, amikor még a hasamban volt.
Úgy éreztem, hogy sérthetetlenek vagyunk mind a hárman, már nincs aki a boldogságunk útjába állna. Emily-nek normális családja van, ráadásul mindennél összetartóbb és már cseppet sem veszélyes, Én mindennél jobban szeretem Louis-t, ahogy Ő is engem és ez a szeretet láthatatlan burkot alkot hármunk körül. Hirtelen elfeledtem amikor Louis hirtelen agresszív lett, amikor megcsalt, amikor undorítóan beszélt velem, amikor úgy éreztem, hogy soha nem leszek boldog. Amikor zokogtam és képtelen voltan elhinni, hogy nekem egy bűnöző a gyerekem apukája. Lehetetlennek éreztem, hogy mi újra együtt legyünk és a helyzet már teljesen más, de a lényeg, hogy szeretjük egymást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése