2016. július 16., szombat

30. rész - Ne kínozd az angyalt!

Reggel egyedül ébredtem Louis nélkül és még mindig haragudtam rá. Egyszerűen unom, hogy mindig valami hülyeséget akar csinálni és le kell állítanom! Ráadásul akárhogy nézem, Eleanor ott ült mellette és ezt nagyon nehéz lesz elfeledtetnie velem. 10 perc után meguntam a fetrengést és felkeltem. Egy pulcsit kaptam magamra és alá egy rövidnadrágot. A pulcsi olyan hosszú volt, hogy egyáltalán nem látszott a nadrág, de nem zavart. Felkaptam egy zoknit, a hajamat felkontyoltam a fejem tetejére és halkan osontam ki a szobámból. Mikor leértem, meglepett, hogy már mindenki ébren van.
-   Jó reggelt! - köszöntem.
-   Jó reggelt! - mondta a férfi kórus.
A konyhába indultam, de Niall hirtelen elkapta a kezem.
-   Inkább ne menj be! - mondta keserűen.
-   Miért? - kérdeztem.
-   Ohm... - motyogott.
-   Úgyis be fogok menni! - vágtam rá, kirántottam a kezem az övéből, majd beléptem.
Louis a konyhapultnál állt és egy számomra ismeretlen, gyönyörű lány ült a konyhapulton. Nagyon mérges lettem, de most nem törtem össze, azon már rég túl vagyok.
-   Jó reggelt! - köszöntem hangosan, nagyon dühösen.
-   Brooklyn, - szólt Louis ijedten.
-   Mi van? - morogtam, miközben idegesen kivágtam az egyik szekrény ajtaját, kivettem egy bögrét, majd bevágtam.
-   Te mit csapkodsz?! - kérdezte Louis felháborodva.
Eközben már a kávémat töltöttem a bögrébe.
-   Semmit. - vágtam rá halkan, majd megindultam ki a konyhából és jó hangosan bevágtam az ajtót magam után. - Idd meg! - nyomtam Liam kezébe a bögrémet, majd az ajtóhoz indultam.
Felkaptam a csizmámat, majd kitörtem a házból. Bevágtam magam után az ajtót és tempósan gyalogolva indultam meg. Közben zokogásomat visszatartva, az ajkamba haraptam. Megindultam arra a környékre, ahol a világon a leginkább féltem, vagyis oda, ahová Louis többször elvitt és meg is kellett mentenie. Mikor beértem a sötét környékre, szinte remegtem.

* Louis szemszöge *
Marcy nyakát csókolgattam és éppen a bugyiját hámoztam le róla, amikor megcsörrent a telefonom. Morogva másztam le róla, majd nyúltam a telefonomért. Az egyik biztonsági őr hívott, akiről tudtam, hogy hol lakik, viszont elképzelni nem tudtam, hogy miért hív engem. 
-   Mi van? - kérdeztem mérgesen. 
-   Emlékszel a kicsi ártatlan lánykára, akire vigyáznom kellett? - kérdezte, de nem várt választ. - Na, Brooklyn itt járkál az utcákon, lassan megfagy és idő kérdése, hogy valaki kinézze magának. 
-   Baszd meg! - kiabáltam, majd kinyomtam. 
-   Mi az Baby? - kérdezte Marcy. 
-   Semmi! - kiabáltam idegesen, majd rögtön magamra kaptam a ruháim és a nadrágomba csúsztattam a pisztolyt. 
Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen az autómig. Bepattantam és száguldva haladtam a legundorítóbb környék felé. Ott lassítottam és az utat kezdtem kémlelni. Nem volt nehéz észrevenni a világ legártatlanabb nőjét ezen a környéken. Kipattantam és odarohantam hozzá, majd hátulról magamhoz öleltem. 
-   Brooklyn, nem vagy normális! Mi ez, valami öngyilkossági kísérlet?! - kérdezgettem. 
-   Elegem van belőled! - lökött el magától. 
Gyorsan magam felé fordítottam és úgy szorítottam magamhoz. 
-   Csak csókolj meg! - kértem sóhajtva. 
-   Csókoljon a halál! - vágta rá mérgesen, mire hirtelen a szájára tapadtam és szenvedélyesen csókoltam. 
Közben úgy öleltem magamhoz, mintha soha többé nem tehetném és ezzel az életünket menteném. Közben hallottam, ahogy kalapál a szíve és ahogy kissé zihál, de feltétel nélkül visszacsókolt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp leszalad az arcán, majd elhúzódtunk egymástól. Én letöröltem azt és gyönyörű szemeit kémleltem. 
-   Miért van, hogy akármilyen tapló vagy, mindig a karjaidban kötök ki? - kérdezte sírva.
Nem szóltam, csak letöröltem könnyeit, majd az autóhoz léptem, kinyitottam neki az ajtót és Ő beszállt. Csöndben voltunk út közben és mikor beléptünk megláttuk, ahogy a srácok szinte pukkadozva ülnek az asztalnál, miközben Emily csípőre tett kézzel állt Marcy-val szemben. 
-   Ne szólj rá! - súgtam félig mosolyogva Brooklyn, mire bólintottam és kíváncsian néztem az esetet. 
-   Senki nem hívott! - mondta karba tett kézzel Emily a nőnek. - Menj innen! 
-   Már bocs, de nem egy kislány fogja megmondani, hogy mikor kell hazamennem! - nézett rá lenézően Marcy. 
-   Én itt lakom, Te nem! - jelentette ki vagány vigyorral Emily. - Meg egyébként is, senki nem szeret és csúnya vagy! 
A csúnya egyáltalán nem volt igaz, mert Marcy nagyon szép nő, az alakja is tökéletes. 
-   Emily! - szólt rá Brooklyn, mire Emily felnevetett, majd odaszaladt Harry-hez és az ölébe ült. 
-   Megengedték! - kuncogott. 
Brooklyn elmosolyodott, majd Harry-hez indult, kivette az öléből a kislányt és felfelé indult vele. Sosem tudom megállni, hogy ne nézzem meg a popsiját, ami mindig vonzó marad számomra. Mary-vel felmentünk a szobámba. 

* Brooklyn szemszöge *
Felöltöztettem Emily-t, majd hagytam, hadd menjen. Fogalmam nem volt róla, hogy hova megy. 
-   Mily! - hallottam Louis ijedt hangját, majd ahogy Emily sírva fakadt. 
Ijedten indultam meg Louis szobája felé, mire Emily zokogva ölelte át a lábam. 
-   Én azt hittem, hogy egy család leszünk! - zokogott. - Azt hittem, hogy tényleg szeretitek egymást és Apának nem lesz több barátnője!
-   Kicsim, semmi baj! - guggoltam le hozzá és szorosan magamhoz öleltem, majd nekem is kicsordult a szememből a könny. - Én is ezt hittem. - súgtam, majd megvetően néztem Louis-ra. 
-   Anya! - kapaszkodott belém erősen és zokogott. - Ugye Te sosem fogsz magamra hagyni? 
-   Soha. - mondtam sírva. 
Emily elengedett, majd leszaladt a lépcsőn. Nagyon mérges lettem, felálltam és beléptem Louis szobájába. 
-   Mit csináltál? - kiabáltam rá. 
-   Te üvöltesz?! Valamiért mindig nekem kell megmentenem téged! - kiabált. - Nem tudsz vigyázni magadra egyedül. 
-   Tudod miért?! - kiabáltam. - Mert csak akkor érdekel téged, hogy mi van velem, ha tudod, hogy életveszélyben vagyok! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de Én szeretlek és a lányod is szeret! Te viszont leszarod az állítólagos családodat! 
-   Brooklyn, Én mindennél jobban szeretlek! - kiabálta. - Csak borzasztó nehéz együtt élni egy nővel, aki egyik pillanatban szeret, a következőben pedig utál! 
-   Sajnálom Louis, de mikor azt hiszed, utállak, Én akkor is mindennél jobban szeretlek, viszont az nem vicces, hogy nap mint nap szerelmet vallasz, aztán a következő percben egy csajt szédítesz az ágyadba! Nem érdekel, hogy ezzel hogy volt Eleanor, Én Brooklyn vagyok és undorítónak tartom! De nem csak miatta haragszom rád, hanem a tegnapi akciód miatt is és Eleanor miatt is! 
-   Szánalmas vagy! - nevette el magát Louis mögött a csaj. 
-   Na ne beszélj! - nevettem ki. - Még mindig engem szeret és téged dug! 
Hát igen, itt elcsöndesedett a kiscsaj. 
-   Brook, egy pillanat alatt nem tudsz megváltoztatni! - kiabált. 
-   De esélyt sem adsz rá! Konkrétan olyan hangulatváltozásaid vannak, hogy követhetetlen! Egyik percben konkrétan földhöz vágsz, a másikban ölelgetsz és puszilgatsz! - kiabáltam. 
Louis hatalmasat sóhajtott, majd elém lépett. 
-   Igazad van, sajnálom. - mondta és arcomat kezei közé fogta. - Sokkal szebb, okosabb és aranyosabb vagy nála. - bökött a számomra ismeretlen nőre a fejével, mire elmosolyodtam, majd egyik kezemmel megfogtam az övét, de a másikat az arcomon hagyta. - Ígérem, hogy megváltozom. Segítened kell, de meg tudok változni. 
-   Mégsem mutatod ennek semmi jelét! - sóhajtottam. 
-   Oké, akkor mától kezdve esküszöm, hogy jobb ember leszek! - simogatta meg az arcom. - Húzz innen. - nézett a csajra. 
-   Idióta! - mondta sértődötten, majd kiviharzott a szobából. 
Louis rögtön magához húzott és megcsókolt. 
-   Szeretlek. - suttogtam ajkára. 
-   Én is Brook, mindennél jobban! - motyogott. - Viszont már nagyon nehezen bírom nélküled. - súgta. 
-   Lou! - kuncogtam. 
Ő csak elmosolyodott, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. 
-   Louis! - toltam el magamtól mosolyogva. 
-   Majd folytatjuk. - kacsintott. - Leszel a barátnőm? - komolyodott el. 
-   Leszek. - bólintottam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a szájára. 
Megnyugtattuk Emily-t, aztán az egész napot azzal töltöttük, hogy képeket válogattunk és rakosgattunk ki a falra. Emily a kanapén elaludt és nem akartul felkelteni, így csak betakartuk szegényt, majd felmentem aludni. Először zuhanyozni indultam. Elég gyorsan készen lettem, mert még meg akartam nézni egy filmet, de mikor kiléptem a zuhanyzóból, Louis fogadott. Nagyon megijedtem, majdnem sikítottam, de megcsókolt. mondanom sem kell, hogy mennyi szenvedély volt csókjában. Keze rögtön vándorolni kezdett testemen, amitől zavarba jöttem, de Őt nem zavarta. 
-   Nekem itt is tökéletes lenne, de jobbat érdemelsz. - mondta, majd megfogta a kezem és a szobám felé húzott. 
Nagyon zavarban voltam, amiért nem volt rajtam semmi és még vizes is voltam, de nem tudtam mit tenni. 
A szobám tele volt gyertyákkal, ami nagyon romantikus volt. Nagyon tetszett, hogy Louis ilyen volt. Azért megnéztem, hogy a gyertyák biztonságos helyen vannak-e, nehogy felgyújtsuk a házat, de tökéletes helyen voltak. Annyira sok volt, hogy beterítette az egész szobát, csak egy kis utat hagyott Louis az ágyhoz. Oda vezetett, majd ledöntött rá. 
-   Ez gyönyörű. - mosolyodtam el. 
-   Olyan, mint te! - mosolygott, majd megcsókolt. 
A csók kezdett elhúzódni, de ez most nem volt probléma. Hagytam, hogy elmélyítse a csókot és kezei újból testemen kezdtek vándorolni. Minden érzékeny pontomra emlékezett és ki is használta ezt. Addig-addig csigázott engem, amíg már legalább annyira akartam őt, mint ő engem. Zihálva néztem végig rajta, majd rögtön megszabadítottam alsójától, hiszen rajta csak az volt. Minden porcikám azt akarta, hogy bennem legyen. Soha nem érzetem még ennyi vágyat. 
-   Louis! - nyögtem, amikor hozzám dörgölőzött. 
-   Sajnálom, hogy kínoznom kell egy angyalt! - simított végig az arcomon, majd egyik kezét levezette térdemre, majd onnan simított végig, combom belső felén, egészen a bejáratomig, amitől felnyögtem. 
Ujjával köröket rajzolt bejáratom köré, amitől folyamatos nyögéseket váltott ki belőlem. 
-   Louis, ne csináld már! - nyögtem hatalmasat. 
-   Csak mondd meg, hogy mit szeretnél! - vigyorodott el, mire lepillantottam a már hasát verő erekciójára és felnyögtem. - Ó, csak nem őt? - pillantott le vigyorogva. 
-   Lou! - nyögtem hangosat és hozzád dörgölőztem, mire Ő is felnyögött. 
-   Még várhatunk a következővel. - vigyorgott, miközben felgörgettem a gumit a farkára. 
Ezen a mondatán muszáj volt kuncognom. 
-   Szeretnéd még? - vigyorgott, mire csak nyögtem egyet és belém nyomódott. 
Sikítottam volna a fájdalom miatt, de eszembe jutott, hogy Emily alszik és valószínű a srácok is, így az alsó ajkamba haraptam. Louis nem tudott várni, viszont lassan mozgott bennem, így a fájdalom kezdett élvezetté alakulni. 
-   Jobb Kicsim? - kérdezte félig nyögve, mire csak bólintottam. 
Ahogy gyorsított, egyre nagyobbakat nyögtünk mindketten, majd elérte a G-pontom és még nagyobbakat nyögtem, közeledve a gyönyörhöz. 
-   Lou, mindjárt! - nyögtem szaggatottan. 
-   Én is. - nyögött, majd még gyorsabban kezdett lökni. 
Pár pillanattal később szinte egyszerre értük el a gyönyört és hatalmasat nyögtünk. 
-   Szeretlek. - nyomott puszit a homlokomra zihálva. 
-   Én is. - mosolyodtam el fáradtan. 
-   Megbántad? - kérdezte halkan, mire megráztam a fejem. 
Pihegtünk egy kicsit egymás karjaiban, majd Louis megint fölém kerekedett. 
-   Nagyon sokat bántottalak, úgyhogy nagyon sokkal tartozom neked. - mondta, majd megcsókolt. 
Kezemmel hajába túrtam közben. Elmosolyodott, majd óvatosan elhúzódott és száját nyakamra tapasztotta. Minden csókjánál sóhajtottam. Lassan haladt lefelé hasamon, majd hirtelen megéreztem a nyelvét bejáratomnál, mire hangosat nyögtem. Elvigyorodott, majd egy puszit nyomott combom belső felére. 
-   Imádom ezt hallani! - vigyorgott, majd nyelvét mozgatni kezdte bennem, egyre gyorsabban. 
Leírhatatlan érzés volt, folyamatosan nyögdécseltem és egy hangos "Lou" sikoltással mentem el. 

Louis mellkasára döntöttem a fejem és mellkasom sűrűn emelkedett. 
-   Annyira szexi vagy! - nyomott puszit a fejem tetejére. - Nagyon szeretlek. 
-   Én is. - mosolyodtam el és összefűztem ujjainkat. 
Egy puszit nyomtam a csuklójára, ahol a kötél ábra elszakad, majd Lou kezét szorítva és hozzá bújva aludtam el. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése