- Jó reggelt! - köszöntem.
- Jó reggelt! - mondta a férfi kórus.
A konyhába indultam, de Niall hirtelen elkapta a kezem.
- Inkább ne menj be! - mondta keserűen.
- Miért? - kérdeztem.
- Ohm... - motyogott.
- Úgyis be fogok menni! - vágtam rá, kirántottam a kezem az övéből, majd beléptem.
Louis a konyhapultnál állt és egy számomra ismeretlen, gyönyörű lány ült a konyhapulton. Nagyon mérges lettem, de most nem törtem össze, azon már rég túl vagyok.
- Jó reggelt! - köszöntem hangosan, nagyon dühösen.
- Brooklyn, - szólt Louis ijedten.
- Mi van? - morogtam, miközben idegesen kivágtam az egyik szekrény ajtaját, kivettem egy bögrét, majd bevágtam.
- Te mit csapkodsz?! - kérdezte Louis felháborodva.
Eközben már a kávémat töltöttem a bögrébe.
- Semmit. - vágtam rá halkan, majd megindultam ki a konyhából és jó hangosan bevágtam az ajtót magam után. - Idd meg! - nyomtam Liam kezébe a bögrémet, majd az ajtóhoz indultam.
Felkaptam a csizmámat, majd kitörtem a házból. Bevágtam magam után az ajtót és tempósan gyalogolva indultam meg. Közben zokogásomat visszatartva, az ajkamba haraptam. Megindultam arra a környékre, ahol a világon a leginkább féltem, vagyis oda, ahová Louis többször elvitt és meg is kellett mentenie. Mikor beértem a sötét környékre, szinte remegtem.
* Louis szemszöge *
Marcy nyakát csókolgattam és éppen a bugyiját hámoztam le róla, amikor megcsörrent a telefonom. Morogva másztam le róla, majd nyúltam a telefonomért. Az egyik biztonsági őr hívott, akiről tudtam, hogy hol lakik, viszont elképzelni nem tudtam, hogy miért hív engem.
- Mi van? - kérdeztem mérgesen.
- Emlékszel a kicsi ártatlan lánykára, akire vigyáznom kellett? - kérdezte, de nem várt választ. - Na, Brooklyn itt járkál az utcákon, lassan megfagy és idő kérdése, hogy valaki kinézze magának.
- Baszd meg! - kiabáltam, majd kinyomtam.
- Mi az Baby? - kérdezte Marcy.
- Semmi! - kiabáltam idegesen, majd rögtön magamra kaptam a ruháim és a nadrágomba csúsztattam a pisztolyt.
Kirohantam a szobából, le a lépcsőn, egyenesen az autómig. Bepattantam és száguldva haladtam a legundorítóbb környék felé. Ott lassítottam és az utat kezdtem kémlelni. Nem volt nehéz észrevenni a világ legártatlanabb nőjét ezen a környéken. Kipattantam és odarohantam hozzá, majd hátulról magamhoz öleltem.
- Brooklyn, nem vagy normális! Mi ez, valami öngyilkossági kísérlet?! - kérdezgettem.
- Elegem van belőled! - lökött el magától.
Gyorsan magam felé fordítottam és úgy szorítottam magamhoz.
- Csak csókolj meg! - kértem sóhajtva.
- Csókoljon a halál! - vágta rá mérgesen, mire hirtelen a szájára tapadtam és szenvedélyesen csókoltam.
Közben úgy öleltem magamhoz, mintha soha többé nem tehetném és ezzel az életünket menteném. Közben hallottam, ahogy kalapál a szíve és ahogy kissé zihál, de feltétel nélkül visszacsókolt. Éreztem, ahogy egy könnycsepp leszalad az arcán, majd elhúzódtunk egymástól. Én letöröltem azt és gyönyörű szemeit kémleltem.
- Miért van, hogy akármilyen tapló vagy, mindig a karjaidban kötök ki? - kérdezte sírva.
Nem szóltam, csak letöröltem könnyeit, majd az autóhoz léptem, kinyitottam neki az ajtót és Ő beszállt. Csöndben voltunk út közben és mikor beléptünk megláttuk, ahogy a srácok szinte pukkadozva ülnek az asztalnál, miközben Emily csípőre tett kézzel állt Marcy-val szemben.
- Ne szólj rá! - súgtam félig mosolyogva Brooklyn, mire bólintottam és kíváncsian néztem az esetet.
- Senki nem hívott! - mondta karba tett kézzel Emily a nőnek. - Menj innen!
- Már bocs, de nem egy kislány fogja megmondani, hogy mikor kell hazamennem! - nézett rá lenézően Marcy.
- Én itt lakom, Te nem! - jelentette ki vagány vigyorral Emily. - Meg egyébként is, senki nem szeret és csúnya vagy!
A csúnya egyáltalán nem volt igaz, mert Marcy nagyon szép nő, az alakja is tökéletes.
- Emily! - szólt rá Brooklyn, mire Emily felnevetett, majd odaszaladt Harry-hez és az ölébe ült.
- Megengedték! - kuncogott.
Brooklyn elmosolyodott, majd Harry-hez indult, kivette az öléből a kislányt és felfelé indult vele. Sosem tudom megállni, hogy ne nézzem meg a popsiját, ami mindig vonzó marad számomra. Mary-vel felmentünk a szobámba.
* Brooklyn szemszöge *
Felöltöztettem Emily-t, majd hagytam, hadd menjen. Fogalmam nem volt róla, hogy hova megy.
- Mily! - hallottam Louis ijedt hangját, majd ahogy Emily sírva fakadt.
Ijedten indultam meg Louis szobája felé, mire Emily zokogva ölelte át a lábam.
- Én azt hittem, hogy egy család leszünk! - zokogott. - Azt hittem, hogy tényleg szeretitek egymást és Apának nem lesz több barátnője!
- Kicsim, semmi baj! - guggoltam le hozzá és szorosan magamhoz öleltem, majd nekem is kicsordult a szememből a könny. - Én is ezt hittem. - súgtam, majd megvetően néztem Louis-ra.
- Anya! - kapaszkodott belém erősen és zokogott. - Ugye Te sosem fogsz magamra hagyni?
- Soha. - mondtam sírva.
Emily elengedett, majd leszaladt a lépcsőn. Nagyon mérges lettem, felálltam és beléptem Louis szobájába.
- Mit csináltál? - kiabáltam rá.
- Te üvöltesz?! Valamiért mindig nekem kell megmentenem téged! - kiabált. - Nem tudsz vigyázni magadra egyedül.
- Tudod miért?! - kiabáltam. - Mert csak akkor érdekel téged, hogy mi van velem, ha tudod, hogy életveszélyben vagyok! Nem érdekel, hogy mit gondolsz, de Én szeretlek és a lányod is szeret! Te viszont leszarod az állítólagos családodat!
- Brooklyn, Én mindennél jobban szeretlek! - kiabálta. - Csak borzasztó nehéz együtt élni egy nővel, aki egyik pillanatban szeret, a következőben pedig utál!
- Sajnálom Louis, de mikor azt hiszed, utállak, Én akkor is mindennél jobban szeretlek, viszont az nem vicces, hogy nap mint nap szerelmet vallasz, aztán a következő percben egy csajt szédítesz az ágyadba! Nem érdekel, hogy ezzel hogy volt Eleanor, Én Brooklyn vagyok és undorítónak tartom! De nem csak miatta haragszom rád, hanem a tegnapi akciód miatt is és Eleanor miatt is!
- Szánalmas vagy! - nevette el magát Louis mögött a csaj.
- Na ne beszélj! - nevettem ki. - Még mindig engem szeret és téged dug!
Hát igen, itt elcsöndesedett a kiscsaj.
- Brook, egy pillanat alatt nem tudsz megváltoztatni! - kiabált.
- De esélyt sem adsz rá! Konkrétan olyan hangulatváltozásaid vannak, hogy követhetetlen! Egyik percben konkrétan földhöz vágsz, a másikban ölelgetsz és puszilgatsz! - kiabáltam.
Louis hatalmasat sóhajtott, majd elém lépett.
- Igazad van, sajnálom. - mondta és arcomat kezei közé fogta. - Sokkal szebb, okosabb és aranyosabb vagy nála. - bökött a számomra ismeretlen nőre a fejével, mire elmosolyodtam, majd egyik kezemmel megfogtam az övét, de a másikat az arcomon hagyta. - Ígérem, hogy megváltozom. Segítened kell, de meg tudok változni.
- Mégsem mutatod ennek semmi jelét! - sóhajtottam.
- Oké, akkor mától kezdve esküszöm, hogy jobb ember leszek! - simogatta meg az arcom. - Húzz innen. - nézett a csajra.
- Idióta! - mondta sértődötten, majd kiviharzott a szobából.
Louis rögtön magához húzott és megcsókolt.
- Szeretlek. - suttogtam ajkára.
- Én is Brook, mindennél jobban! - motyogott. - Viszont már nagyon nehezen bírom nélküled. - súgta.
- Lou! - kuncogtam.
Ő csak elmosolyodott, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Louis! - toltam el magamtól mosolyogva.
- Majd folytatjuk. - kacsintott. - Leszel a barátnőm? - komolyodott el.
- Leszek. - bólintottam mosolyogva, majd egy puszit nyomtam a szájára.
Megnyugtattuk Emily-t, aztán az egész napot azzal töltöttük, hogy képeket válogattunk és rakosgattunk ki a falra. Emily a kanapén elaludt és nem akartul felkelteni, így csak betakartuk szegényt, majd felmentem aludni. Először zuhanyozni indultam. Elég gyorsan készen lettem, mert még meg akartam nézni egy filmet, de mikor kiléptem a zuhanyzóból, Louis fogadott. Nagyon megijedtem, majdnem sikítottam, de megcsókolt. mondanom sem kell, hogy mennyi szenvedély volt csókjában. Keze rögtön vándorolni kezdett testemen, amitől zavarba jöttem, de Őt nem zavarta.
- Nekem itt is tökéletes lenne, de jobbat érdemelsz. - mondta, majd megfogta a kezem és a szobám felé húzott.
Nagyon zavarban voltam, amiért nem volt rajtam semmi és még vizes is voltam, de nem tudtam mit tenni.
A szobám tele volt gyertyákkal, ami nagyon romantikus volt. Nagyon tetszett, hogy Louis ilyen volt. Azért megnéztem, hogy a gyertyák biztonságos helyen vannak-e, nehogy felgyújtsuk a házat, de tökéletes helyen voltak. Annyira sok volt, hogy beterítette az egész szobát, csak egy kis utat hagyott Louis az ágyhoz. Oda vezetett, majd ledöntött rá.
- Ez gyönyörű. - mosolyodtam el.
- Olyan, mint te! - mosolygott, majd megcsókolt.
A csók kezdett elhúzódni, de ez most nem volt probléma. Hagytam, hogy elmélyítse a csókot és kezei újból testemen kezdtek vándorolni. Minden érzékeny pontomra emlékezett és ki is használta ezt. Addig-addig csigázott engem, amíg már legalább annyira akartam őt, mint ő engem. Zihálva néztem végig rajta, majd rögtön megszabadítottam alsójától, hiszen rajta csak az volt. Minden porcikám azt akarta, hogy bennem legyen. Soha nem érzetem még ennyi vágyat.
- Louis! - nyögtem, amikor hozzám dörgölőzött.
- Sajnálom, hogy kínoznom kell egy angyalt! - simított végig az arcomon, majd egyik kezét levezette térdemre, majd onnan simított végig, combom belső felén, egészen a bejáratomig, amitől felnyögtem.
Ujjával köröket rajzolt bejáratom köré, amitől folyamatos nyögéseket váltott ki belőlem.
- Louis, ne csináld már! - nyögtem hatalmasat.
- Csak mondd meg, hogy mit szeretnél! - vigyorodott el, mire lepillantottam a már hasát verő erekciójára és felnyögtem. - Ó, csak nem őt? - pillantott le vigyorogva.
- Lou! - nyögtem hangosat és hozzád dörgölőztem, mire Ő is felnyögött.
- Még várhatunk a következővel. - vigyorgott, miközben felgörgettem a gumit a farkára.
Ezen a mondatán muszáj volt kuncognom.
- Szeretnéd még? - vigyorgott, mire csak nyögtem egyet és belém nyomódott.
Sikítottam volna a fájdalom miatt, de eszembe jutott, hogy Emily alszik és valószínű a srácok is, így az alsó ajkamba haraptam. Louis nem tudott várni, viszont lassan mozgott bennem, így a fájdalom kezdett élvezetté alakulni.
- Jobb Kicsim? - kérdezte félig nyögve, mire csak bólintottam.
Ahogy gyorsított, egyre nagyobbakat nyögtünk mindketten, majd elérte a G-pontom és még nagyobbakat nyögtem, közeledve a gyönyörhöz.
- Lou, mindjárt! - nyögtem szaggatottan.
- Én is. - nyögött, majd még gyorsabban kezdett lökni.
Pár pillanattal később szinte egyszerre értük el a gyönyört és hatalmasat nyögtünk.
- Szeretlek. - nyomott puszit a homlokomra zihálva.
- Én is. - mosolyodtam el fáradtan.
- Megbántad? - kérdezte halkan, mire megráztam a fejem.
Pihegtünk egy kicsit egymás karjaiban, majd Louis megint fölém kerekedett.
- Nagyon sokat bántottalak, úgyhogy nagyon sokkal tartozom neked. - mondta, majd megcsókolt.
Kezemmel hajába túrtam közben. Elmosolyodott, majd óvatosan elhúzódott és száját nyakamra tapasztotta. Minden csókjánál sóhajtottam. Lassan haladt lefelé hasamon, majd hirtelen megéreztem a nyelvét bejáratomnál, mire hangosat nyögtem. Elvigyorodott, majd egy puszit nyomott combom belső felére.
- Imádom ezt hallani! - vigyorgott, majd nyelvét mozgatni kezdte bennem, egyre gyorsabban.
Leírhatatlan érzés volt, folyamatosan nyögdécseltem és egy hangos "Lou" sikoltással mentem el.
Louis mellkasára döntöttem a fejem és mellkasom sűrűn emelkedett.
- Annyira szexi vagy! - nyomott puszit a fejem tetejére. - Nagyon szeretlek.
- Én is. - mosolyodtam el és összefűztem ujjainkat.
Egy puszit nyomtam a csuklójára, ahol a kötél ábra elszakad, majd Lou kezét szorítva és hozzá bújva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése