- Brooklyn, látom sikerült végrehajtanod amit mondtam. - mondta.
- Neked is szia. - forgattam a szemem.
Hirtelen idegesen az étkezőasztalra csapott. Nem sikerült megijesztenie. Lassan pillantottam szikrákat lövő kék szemeibe, majd pimasz vigyor ült az arcomra.
- Parancsolsz? - húztam fel a vigyorhoz a szemem.
- Te flörtölsz velem! - szólt idegesen.
Hangja mint az ég, úgy dörgött.
- Félre érted! - néztem rá határozottan.
- Nem. - mondta. - Játszadozol velem. - mondta és tartotta a szemkontaktust.
- Hogy érted? - kérdeztem.
- Provokálsz, keresed a határaimat, pimasz vagy és figyeled a reakciómat. - mondta az arcomat figyelve. - Tudod, nem vicces játék, csak egy darabig! - rázta a fejét, majd leült mellém. - A helyedben nem lennék ilyen magabiztos! - mondta.
Ha tudnád, hogy belül remegek.
- Csak nem félnem kéne tőled? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Folytatod! - mondta észrevételét. - Direkt flörtölsz velem! - mondta idegesen.
- Hagyjuk már! - sóhajtottam. - Ha magamnak akarnálak, nyilván nem játszanék veled! - mondtam.
- Akkor mégis mire fogod ezt? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Csak egy kis játék. - rántottam vállat gonosz mosollyal, majd felálltam, hogy eltegyem a bögrém. - Tudod, nem lehet rossz kimenetele! Csak szórakozás! - mosolyogtam.
- Számomra biztosan nem lehet! - morgott.
- Megfenyegettél? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Csak mert nem félek. - mosolyodtam el.
- Nagyon bátor vagy! - mosolyodott el, majd közelebb jött. - Egy pontig biztosan! - mondta. - El kell nyernem a bizalmadat, nem felejtem el! - bólintott. - A saját módszereimmel fogom! Nem erőszakosan, ne ijedj meg, csak hagyd magad! - mondta.
- Mégis mit hagyjak? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem ma. - közölte. - Ma túl csípős kedvedben vagy! - mondta határozottan.
- Nem vagyok csípős kedvemben! - mondtam.
- Most akarod? - kérdezte meglepett mosollyal.
- Mégis mit? - kérdeztem.
- Brooklyn, majd meglátod! - mondta, mint egy kislánynak.
- Kihatással lesz valamire? - kérdeztem.
- Minden kihatással van valamire. Igen, majd meglátjuk, hogy jó irányba változik, vagy rossz irányba. - mondta, mire ijedten néztem rá.
- Ne nézz rám így, minden oké lesz! - mosolygott, majd leült velem szembe. - Ma kezdem elnyerni a bizalmad! - mosolygott.
- Mégis hogyan? - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Ha még nagyobb bajba keversz, aztán kimentesz, az nem dicsőség! - mondtam.
- Olyat mutatok, amit nem szoktam nagyon senkinek! - mondta, majd leszállt a székről és elindult az ajtóhoz,
Felöltöztünk, majd beültem mellé a kocsiba. Ötletem sem volt, hogy hova mehetünk, így kérdő pillantással fordultam felé és nyitottam volna a szám, de a még fel nem tett kérdésre már válaszolt is belém fojtva a szót.
- Ha elegem van az engem körül vevő emberekből, vagy focizni megyek, vagy autó versenyezni. Nem viszlek el versenyezni, mert veszélyes és félnél ott! - mondta, majd rám pillantott, majd visszafordult az út felé. - Focizni viszlek. Csak mi leszünk ott, tehát nem jártatod a kis szádat, ha megkérdezi bárki, hogy hol voltunk, te vásárolni Én, pedig nem veled voltam. - mondta, mire kimérten bólintottam.
15 perc utazás után érkeztünk meg a focipálya mellé, amit fák sora fedett előlem. Jártam már itt, mikor Emily még kisbaba volt, mert nagyon szerettem sétálni vele és hatalmas távokat tettem meg babakocsit tolva. Elmosolyodtam, mikor visszagondoltam.
- Mi tetszik ennyire? - kérdezte.
- Régen rengeteget sétáltam itt babakocsival. - néztem mosolyogva az utcát.
- Gyere! - mondta, majd megindult a pálya felé.
Két labdát hozott elő az öltözők felől.
- Azt akarod, hogy játsszak?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Lehetetlen! Nem tudok focizni, lassú vagyok és olyan szerencsétlen vagyok, mint Emily! Képes vagyok elesni a saját lábamba, neki rohanni egy nyitott ajtónak! - mondtam, de ezen jól szórakozott.
- Nem egy bonyolult dolog! - nevetett halkan.
- Neked nem! - mondtam karba tett kézzel. - Felejtsd el, hogy játszani fogok! - mondtam határozottan.
- Akkor csak állj be abba a kapuba! - mutatott a közelebb esőre.
Én odasétáltam. Louis hátrálva rúgta felém a labdát. Egyenesen az arcom felé repült, de elhajoltam jobbra, így a labda a hálóval találkozott.
- Ugye nem hitted?! - kérdezte karba tett kézzel.
- Na most próbáld nem magadat védeni, hanem a hálót! - mondta, majd rúgta felém a következőt.
Elsuhant volna mellettem, de léptem egyet az irányába és mielőtt a hálóba csapódott volna elkaptam.
- Látod, nem atomfizika! - mosolyodott el.
- Ha neked megy, nem egy nehéz dolog! - horkantottam.
- Megint! - mutatott rám vigyorogva.
- Emilyt meg ne tanítsd focizni, mert megőrülök, ha labdák röpködnek majd a fejem felé! - szóltam rá, majd közeledtünk egymás felé.
- Eszemben sem volt, nem egy csajos sport. - mondta mosolyogva.
- Oké. - bólintottam. - Ja és, ha elviszed autó versenyezni, Én magam fogok áthajtani a nyakadon! - mondtam csípőre tett kézzel.
- Téged sem viszlek, nemhogy Őt! - mondta.
- Ja és közlöm, nem félek! - mosolyodtam el karba tett kézzel.
- Tehát vigyelek el? - kérdezte.
- Csak ha mersz! - vigyorogtam.
- Ülj be! - intett az autója felé, majd megindult utánam.
Fél óra volt az út. Ezt a környéket nem ismertem. Elég sötét, rossz környék volt. Mikor leparkoltunk, Louis felém fordult.
- Senki mellé nem ülsz be, csak mellém, ha megengedem. Senkinek semmire nem mondasz igent, határozott nem! Ezek nem olyanok, mint Niall, vagy Liam. Sokkal veszélyesebb emberek és szeretik az ilyen törékeny, ártatlan lányokat! - mondta, mire bólintottam.
- Úgysem kellek neki, hiszen átlagos vagyok! - dobtam felé egy pimasz vigyort.
Nem szólt semmit, csak kezei ökölbe szorultak, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- Itt megállsz, nem mozdulsz innen, amíg azt nem mondom, oké? - kérdezte komolyan.
- Oké, jó kislány leszek! - vigyorogtam és nekidőltem az autójának.
- Helyes! - mondta, majd hátat fordítva bement a számomra ismeretlen fajtájú, mégis vonzó autók közé, ahol hozzá hasonló ijesztő kinézetű férfiak beszélgettek.
Nem hallottam, mit beszélnek, de többször is rám pillantottak és rám mutattak. Szétvált a kupac, Louis nekidőlt egy autónak és utána egy mondhatni szekrény méretű ember odahajított neki egy kocsikulcsot. Louis beült, majd pontosan elém gurult. Lehúzta az ablakot és rám vigyorgott.
- Adj nekem szerencsét! - vigyorgott.
Én felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ő az arcára mutatott, hogy pusziljam meg. Én elvigyorodtam, majd dobtam egy puszit.- Nem használ! - vigyorgott.
- Sajnállak! - rántottam vállat.
- Makacs vagy! - mosolygott.
- Sokáig tartott rájönni! - forgattam a szemem.
- Nem mozdulsz innen! - mondta, mire bólintottam.
Elszáguldott mellőlem, mire nekem a hajamba belekapott a szél. Elmosolyodtam. Felálltak egymás mellé hárman, majd egyszerre száguldottak el. Én néztem az autókat. Tényleg nem illettem oda. Mindenhol nálam sokkal dekoratívabb nők tipegtek nem túl sok ruhában, vagy rossz személyiséget sejtető férfiak. Mikor majdnem visszaért a három autó, valaki mellém állt. Sokkal magasabb volt és erősebb is. Megijedtem tőle, de úgy gondolkoztam, mint Emily.
- Kislány, nincs kedved eljönni velem egy körre? - kacsintott.
- Felejtse el. - vágtam rá, de rá se pillantottam.
- Micsoda bátor csibe! - mondta, majd Louis visszaparkolt az autóval eredeti helyére.
- Aha, na húzzon el! - mondtam határozottan.
- Semmi esélyem? - kérdezte.
- Semmi. - mondtam karba tett kézzel.
- Biztos? - kérdezte és testével akart villogni.
- Tuti! - mondtam és a kezemet kinyújtva a tenyeremmel visszatartottam. - Ne is próbálkozzon! - mondtam, de rá se pillantottam.
- Nem néznél rám, ha hozzád beszélek?! - kérdezte idegesen.
- Ez zaklatás! - mondtam és csípőre tett kézzel álltam tovább.
- Jaj, meg ne sajnáljalak! - nevette el magát fölényesen.
- Rossz lánnyal kezdett, tehát gyorsan húzzon el! - mondtam nyugodtan.
- Csak nem?! Féljek? - nevetett.
- Három másodpercet adok! - mondtam, majd felemeltem a kezem és számolni kezdtem.
Meg sem mozdult. Én elvigyorodtam, majd hirtelen elkaptam a karját, kicsavartam, így a földre rogyott.
- A nem az nem! - mondtam határozottan.
Elengedtem, majd felállt és elment. Louis közeledett felém.
- Igazán határozott volt! - bólintott.
- Kösz. - mosolyodtam el.
- Elviszlek egy körre, de ne parázz! - mondta.
- Rendben. - bólintottam.
Odasétáltunk az előző autóhoz és beültünk. Én rögtön bekötöttem magam.
- Nyugi! - mosolyodott el.
Ugyanazt a kört tettük meg, hasonló gyorsasággal. Én végig erősen fogtam az ölést, de nem történt semmi és a végére élveztem is.
- Mehetünk. - mondta, majd kiszálltunk.
Az a csapat közeledett felénk, akivel az előbb Louis beszélt.
- Mi történt a másik csajjal? - kérdezte egy magas férfi. - Az ártatlanokra buksz?
- Nem a barátnőm. - mondta Louis.
- Akkor nekünk hoztad? - kérdezte, mire Louis ideges lett.
- Semmi közötök hozzá, hogy ki Ő! - mondta idegesen.
- Néma vagy kiscica? - kérdezte tőlem a mellettem álló férfi.
Én közelebb húzódtam Louishoz.
- Akadjatok le róla! - mondta idegesen.
- Csak nem félted a kislányt? - horkantott valaki.
- Befejeztétek?! - kiabált.
- Az előbb még bátrabb voltál. - szólt a zaklatóm.
- Menj a kocsihoz. - mondta nekem halkan Louis.
Én csöndes bólintással indultam meg. Az előző zaklatóm elkapta a karom és erősen szorította. Egyre jobban szorított, mire kicsordult a könnyem. Louis nem tűrte tovább, leütötte Őt.
- Remélem megjegyeztétek! - mondta Louis, majd Én az autóhoz szaladtam és beültem. Sóhajtottam egyet, majd Louis is beült.
- Sajnálom! - mondta, mire megráztam a fejem.
- Akaratos vagyok. - rántottam vállat.
- Gondolom ezzel most nem javítottam a helyzeten. - mondta.
- De. - mondtam halkan. - Megmutattál valamit, amit nem tudnak rólad sokan. Ez azt mutatja, hogy bízol bennem, ami bennem is gerjeszt egy fajta kevés, kétes bizalmat. - mondtam, mire elmosolyodott. - Ez a kevés is elég volt most ahhoz, hogy megbízzak benned, mikor azokkal a hatalmas emberekkel álltam egy körben. - mondtam határozottan.
- Őszinte vagy velem, ugye? - kérdezte.
- Igen. - bólintottam. - A mi esetünkben szerintem már semmit nem ronthat el, ha a teljes igazságot mondom! - mosolyogtam rá.
- Ezt hogy érted? - kérdezte.
- Általában, ha valaki bejön a lánynak, de van valami olyan, ami nem tetszene a személynek, inkább elhallgatja és mikor már biztosnak érzi a kapcsolatot, akkor rukkol elő vele! Ez nem törvény szerű, de nem ritka. - mondtam. - De mivel nálunk ilyen dologra esély sincs, nyugodtan beszélhetünk teljesen őszintén. - mondtam.
- Értem a logikádat, de nem értek egyet vele. - mondta, mire figyelmesen hallgattam, hogy mire akar kilyukadni. - Szerintem egy párkapcsolatban fontos az őszinteség és talán a legjobb, ha mindent arra alapozunk. Viszont most erre felnyitottad a szemem. - mondta.
- Louis, nem értek valamit! - mondtam és rá pillantottam.
- Mit? - kérdezte.
- Miért érdekeltem Én annyira azokat az alakokat? - kérdeztem.
- Mert eddig csak Eleanort vittem oda, de Őt is csak egyszer. - mondta, de tudtam, hogy folytatni fogja. - Egyszerűen túl ártatlannak tűntél nekik, de ne aggódj, nem bántanak. - mondta.
- És, ha ott maradok, akkor sem bántottak volna? - kérdeztem.
- Ha elmondtuk volna, hogy ki vagy, nem. De nincs szükség arra, hogy tudjanak Emilyről. - mondta.- Zayn így is tud róla! - mondta és sóhajtott.
- De Zayn nem fog bántani senkit. - mondtam.
- Honnan veszed ezt? - kérdezte.
- Perrie találkozott Emilyvel! Megértette, hogy Emily mennyire szeret titeket és szüksége van rátok! - mondtam és Louis elmosolyodott.
- Te is szeretsz minket, ugye? - kérdezte.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ne most kezdj hazudozni! - mondta.
- Szerethetőek vagytok. Harry elég távolságtartó. - mondtam.
- Megvan az oka. - mondta, mire bólintottam.
Ekkor megálltunk a házunk előtt. Kiszálltam, majd Louis is és mentünk a házba. Mikor Louis benyitott, Eleanor hosszú csókkal fogadta. Én kikerültem őket és egy ismerős nevetést hallottam a nappaliból: Niall. Bementem.
- Mi olyan vicces? - kérdeztem mosolyogva.
- Most mesélte Liam, hogy beszélt Danival! - nevetett. - Emily kisminkelte, megcsinálta a haját és kifestette a körmét! - nevetett és a telefonján mutatott egy képet.
Én is hangos röhögésben törtem ki.
- Mi az? - kérdezte Louis.
- Semmi vágtam rá, mire Niall még jobban nevetett.
- Oké. - rántott vállat. - Ha Niall megfulladna, verd hátba! - mondta, mire elnevettem magam.
Felmentek, majd elmondtam a tervem Niallnek.
- Nem mutathatjuk meg Louisnak! - nevettem. - Akkor Ő nem fogja hagyni neki! Mert tuti az lesz az első holnap, hogy Én is engedjem meg neki, de majd megmondom, hogy engem nem, de Apát megcsinálhatja szépre! - nevettem.
- Benne vagyok! - pacsizott velem.
- Én nem. - hallottam Louis hangját a hátam mögül.
Én hátra se néztem, csak elkezdtem lefelé csúszni a kanapén, mint aki nincs is ott. Niall hangosan röhögött.
- Brooklyn! - szólt.
- Igen? - kérdeztem óvatosan kinézve a kanapé karfája mögül, mire a szöszi mellettem úgy nevetett, hogy levegőt sem kapott.
- Milyen terv volt ez? - kérdezte.
- Nem értem miről van szó! - mondtam.
- De tudod! - mondta határozottan, de a szája sarkban ott bujkált egy mosoly.
- Oké, csak nevetni akartam! - mosolyogtam rá.
- Hát ennek lőttek! - mondta mosolyogva.
- És Én kisminkelhetlek? - kérdeztem mosolyogva.
- Hogyne! Sőt, adj egy tangát is! - mondta, mire felpattantam.
- Rendben! - ugrottam elé. - Nagyon szexi leszel! - nevettem.
- Felejtsd el! - mondta.
- De akkor megbízom benned! - nevettem, de elkapta a két csuklómat és a mellkasom előtt tartotta.
- Máshogy fogom elérni, nem ezzel! - mondta mosolyogva.
- De kérlek! Csak rúzst! - nyafogtam.
- Nem! - rázta a fejét.
- Utána azt csinálsz velem, amit akarsz! - mondtam.
- Amit akarok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem! - vágtam rá azonnal.
Niall, már sírva röhögött.
- Megijedtél? - mosolygott magabiztosan.
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem szenvedő arccal.
- Mit? - kérdezte mosolyogva.
- Mindig te nyersz, akármi van! - morogtam.
- Sajnálom, de ezt nem sikerült eltanulnod! - mosolygott fölényesen.
- Menj innen! - morogtam, majd levágódtam a kanapéra.
- Most olyan voltál, mint Emily, mikor hisztizik! - mondta Louis.
- Mert az anyja vagyok és hisztizek! - morogtam, mire Niall elnevette magát.
- Holnap a srácok vigyáznak Emilyre, mert elviszlek valahova! - mosolygott rám Louis.
- Ha valami veszélyesre gondolsz, ahol meg lehet halni, közlöm, hogy ha szellem leszek, egész életedben kísérteni foglak! - fenyegettem.
- Nem célom megölni! - mondta, mire bólintottam.
- Niall, holnapra kitalálhattok valami hülyeséget, amire megtanítjátok! - mondtam neki.
- Oké! - mosolygott.
- Ne vedd komolyan! - mondtam.
Ekkor valaki csöngetett. Én akartam felállni, de Louis megelőzött.
- Nem te kellesz nekem, hanem a lányod anyja! - hallottam Pezz vidám hangját.
- Van nevem! - kiabáltam neki nevetve.
- Ja, tudod barna a haja, Brooklyn a neve! - nevetett Perrie.
- Gyere! - mondta neki Louis.
Pezz pár pillanat múlva lecsapódott mellém.
- Nem tudod miért jöttem, ugye? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, de remélem elmondod! - nevettem.
- Vidám vagy?! Tök jó, jól jön! - fordult felém mosolyogva. - Menjünk el vásárolni! - mosolygott rám.
- Viccelsz?! - néztem rá unottan. - Tudod mikor untam meg a vásárolgatást? - kérdeztem, mire Louis is leült Niall mellé és mindenki rám figyelt. - Mikor egyedül mentem el babakocsit, babaágyat és hasonló dolgokat venni! - mondtam.
- Jó, de most nincs baba a hasadban, nem veszünk babaágyat, meg ilyeneket és ott leszek! - mosolygott.
- Nem. - mondtam.
- Jó, akkor... - gondolkozott. - Mit szeretnél? - kérdezte.
- Soroljam?! - kérdeztem felhúzott szemöldökkel. - Herceget, palotát, báli ruhát és hasonló dolgokat! - mondtam, mire megforgatta a szemét.
- Herceget szerezhetek! Keresünk valami gazdag herceget, aki vesz neked palotát és ruhákat! - mosolygott.
- Aha, persze! - sóhajtottam. - Majd sétálsz az utcán és belebotlasz! - mondtam.
- Nem, gondoltam kiabálsz, hogy herceget keresek! - nevetett.
- Ja, nem néznek hülyének! - nevettem. - Sőt, mehetnék egyenesen báli ruhában is, kezemben egy üveg piával! - nevettem.
- Igen! Segítsek? - kérdezte nevetve.
- Sőt, akár mehetnénk autóval is! - nevettem.
Mikor kiröhögtük magunkat, csönd lett egy pillanatra.
- Szerinted nem baj, hogy Emilyt rábíztam Danira? - kérdeztem Pezz-t.
- Ha Louisra rábíztad, mindegy nem? - kérdezte nevetve.
- Nagyon humoros! - forgatta a szemét Louis.
- Vigyázz, apuci sértődékeny! - nevettem.
- Ugye tudod, hogy megint azt csinálod? - kérdezte Louis.
- Bár tudnám miről van szó! - mosolyogtam rá pimaszan.
- Pontosan tudod! - vágta rá magabiztosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése