2016. február 28., vasárnap

13. rész - Így kell tönkretenni egy tökéletes estét

-  Azt hiszem... - sóhajtott. - Talán visszatértek a régi érzéseim. - mondta, majd felnézett rám.
-  Tehát... - néztem rá tányér méretű szemekkel.
-  Megbeszéljük kettesben, ha nincs itt El. - mondta, mire bólintottam.
Ellépett a pultól Én, pedig óvatosan leszálltam arról. Óvatosan kikerültem Louis-t, majd felmentem a szobámba. Bedőltem az ágyba és valószínű a betegség miatt rögtön elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy lent hatalmas kiabálás van, majd minden elhalkul és éppen, mikor visszaaludtam volna, nyílt a szobám ajtaja. Louis lépett be, majd rám pillantott és leült az ágyam végébe. Tudta, hogy ébren vagyok, de nekem háttal ült és térdére könyökölve, fejét a kezeivel megtámasztotta.
-   Eljönnél velem egy rendes, hagyományos randira? - kérdezte megtörve a csendet.
-   Semmi izgalom? - kérdeztem.
-   Teljesen hagyományos. - mondta. - Egy átlagos vacsora. - mondta, mire átgondoltam a dolgot.
Érdekes ajánlat, de azt hiszem, élveztem, mikor veszélyes helyzetekbe kevert. Mikor aggódtam miatta.
-   Elmegyek, de lepj meg! - kértem. - Tegyél bele valami izgalmasat! - mondtam felvillanyozva, mire felém fordult.
-   Azt szeretnéd, hogy valami izgalmas helyre is elvigyelek? - kérdezte meglepetten.
-   Igen. - mosolyodtam el szégyenlősen.
-   Miért, az eddigiek tetszettek? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam. - Melyik tetszett a legjobban? - kérdezte kíváncsian.
-   Amikor a semmibe lógattuk a lábunkat. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Tehát rettegni akarsz? - kérdezte.
-   Nem, csak valami izgalmat. - mosolyodtam el.
-   Rendben, megkapod. - bólintott. - Másfél óra múlva indulunk! - mondta, majd kiment.
Rögtön feltápászkodtam, majd a fürdőmbe mentem. Gyors zuhany, hajmosás és utána készülődés. Éppen egy szál törölközőben válogattam a ruháimat, mikor nyílt az ajtóm. Louis lépett be. Én rögtön a törölközőt szorítottam, pedig amúgy sem esett volna le, de óvintézkedés volt.
-    Louis, nem látod, hogy öltözöm?! - szóltam rá.
-    Miért, talán zavarlak? - mosolyodott el.
-    Igen! - vágtam rá.
-    Láttalak már...-  mondta volna, de közbe vágtam.
-    Akkor is menj ki! - mutattam az ajtóra.
-    Oké-oké! - mondta vigyorogva, majd kiment.
Sóhajtottam, majd mikor kiválasztottam a megfelelő ruhákat, felöltöztem. Végignéztem magamon. A betegségemhez képest jól néztem ki. Kinyitottam az ajtót, majd lementem.
-    Csinos. - mosolygott rám Louis.
-    Köszönöm. - mosolyogtam és zavartan a földet kémleltem.
-    Jók legyetek! - nevetett Niall.
-    Ha a kis Sátán esetleg hazatérne, ami nem valószínű, tiétek! - mutattam a fiúkra. - Nem ehet csokit... - soroltam, de Louis elkapta a karom.
-     Nyilván nem nyírják ki, menjünk! - mondta és az ajtó felé terelt.
-     Ennyire biztos vagy benne? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-     Haha. - forgatta a szemét.
Elmosolyodtam, miközben beültem mellé az autóba.
-     Ha szeretnéd, mehetünk motorral is! - mosolygott rám pimaszan.
-     Kösz, de egy ideig elegem van a motorodból. - néztem rá összehúzott szemekkel.
Halkan elnevette magát. Csönd volt, egészen amíg meg nem álltunk. Abba az étterembe mentünk, ahol dolgoztam. Mikor halkan beléptünk, csak páran pillantottak ránk. Louis választott egy asztalt, majd leültünk.
-    Mint volt pincér, esetleg nincs valami olyan titok, ami megváltoztathatná a véleményemet az étteremmel és az ételekkel kapcsolatban? - kérdezte, mire elmosolyodtam.
Elgondolkoztam, miket láttam a konyhán és az ételeken, amik a kezemben voltak. Nem volt semmi kifogásolható, a konyha is tiszta volt.
-    Egy estét dolgoztam itt, de az alatt nem volt semmi, ami taszító lenne. - mondtam, mire bólintott.
-    Nem tetszett a munka? - kérdezte látványos kíváncsisággal.
-    Éjjel kellett volna hazajárnom és Emily miatt sem lett volna a legjobb. - mondtam őszintén.
-    De most már Emilyvel nem is lenne gond és érted jönnénk. - mondta, mire elmosolyodtam.
-    Nem lenne jó. - ráztam a fejem. - Nem akarok programot szervezni nektek. - mondtam mosolyogva. - Meg annyira nem az Én világom. - rántottam vállat.
-    Értem. - bólintott. - Lehetne egy kérésem? - kérdezte.
-    Persze. - mosolyogtam rá.
-    Ne is törődj vele, hogy ez egy randi. - mondta, mire értetlenül néztem rá. - Légy teljesen őszinte, mint általában! - kérte.
-    Rendben. - bólintottam.
-    És akármit kérdezhetsz, akkor is, ha úgy gondolod, feldühít. - mondta.
-    Bármit? - kérdeztem meglepetten.
-    Igen, vállald a kockázatot. - mondta, mire bólintottam.
A vacsora alatt azt hiszem, sokkal többet tudtam meg Louisról, mint azt valaha gondoltam volna. Minden kérdésemre válaszolt és Ő is kérdezgetett. Mikor az autóba beültünk, nem fagyott meg a hangulat.
-    Miért avattál be ennyi dologba? - kérdeztem kíváncsian.
-    Mert túl kíváncsi vagy és nem akarom, hogy bajba sodord magad. - mondta, mire bólintottam.
-    Hova megyünk? - kérdeztem.
-    Egy barátomhoz. - mosolygott gonoszan.
-    Féljek? - kérdeztem ijedten.
-    Nem kell. - nevette el magát.
Talán egy órát utaztunk. Egy hatalmas épület mellett álltunk meg, majd kiszálltunk. Nem lakott benne senki, mégis tiszta volt és rendezett. A tetőre érve, egy velünk egy korú fiú fogadott, aki kezet fogott Louis-val, majd mosolyogva vezetett minket arrébb. Louis-nak mondott valamit, majd Louis megfogta a kezem és az épület széléhez vezetett. Louis felvett egy hátizsák szerű valamit.
-    Gyere közelebb! - mondta, mire közelebb léptem, de neki ez nem volt elég, átkarolt a derekam és teljesen egymáshoz simultunk.
Közelebb lépett az épület széléhez és húzott magával.
-    Erősen kapaszkodj belém, de foglak! - mosolygott rám.
-    Miért? - kérdeztem ijedten és egyenesen a szemébe néztem.
-    Leugrunk. - mosolygott rám.
-    Nem. - ráztam a fejem határozottan, de nem léptem arrébb. - Biztos, hogy nem megyek veled! - mondtam.
-    Brooklyn, bízz bennem! - mosolygott. - Kérlek! Ha bajod eshetne, nem hagynám, hogy gyere! - mondta magabiztosan.
-    Ha meghalok, nem engedem, hogy te szervezd a temetésem, sőt meg sem jelenhetsz rajta! - mondtam, mire elnevette magát.
-    Akkor benne vagy? - kérdezte mosolyogva.
-    Benne. - sóhajtottam félve, majd erősen belekapaszkodtam.
Louis szorosan magához ölelt, majd leugrottunk. Nem mertem kinyitni a szemem, arcomat erősen Louis vállába fúrtam és szorítottam magamhoz, majd miután kinyitotta az ejtőernyőt, lassabban estünk. Mikor leérkeztünk, Louis még mindig a karjaiban tartott, majd letett.
-    Látod, nem haltál bele! - nevetett, miközben levette az ernyőt.
-    Nem, még nem. - sóhajtottam.
-    Megmondtam, hogy mindig vigyázni fogok rád! - mondta vigyorogva, majd így indultunk az autó felé.
Én sóhajtottam egyet, majd beültem mellé. Hazáig meg sem szólaltunk. Mikor benyitott, mindenki ránk nézett.
-    Mit csináltatok? - kérdezte mosolyogva Liam.
-    Vacsorázni voltunk. - mondta Louis.
-    Meg leugrottunk egy tetőről, bár gondolom ez egy cseppet sem lényeges tevékenység! - mondtam, amin Louis jól szórakozott.
-    Melyikőtökön volt az ejtőernyő? - kérdezte mosolyogva Harry.
-    Rajtam. - mondta Louis.
-    Várjunk, te tudtad? - mutattam rá meglepetten.
-    Mind tudtuk! - mosolygott rám Niall.
-    Oké, kösz! - mondtam, miközben  nyújtózkodva feltettem a kabátom az akasztóra.
A cipőmet is levettem.
-    Még sosem láttalak szoknyában! - csodálkozott Liam.
-    Ez nem igaz. - mondtam mosolyogva.
-    Mármint Emily óta! - javította ki Harry.
-    Nem véletlenül! - mosolyogtam rá. - De most láttatok! - forogtam körbe.
-    És most átöltözöl? - kérdezte Louis.
-    Igen, ez a tervem. - mondtam, majd rá pillantottam. - Miért? Parádézzak még szoknyában? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-    Mi lenne, ha a szobámban parádéznám benne? - kacsintott Louis.
-    Álmaidban. - mosolyodtam el pimaszan.
-    A tiedben. - vigyorgott, mire morogtam egyet.
-    Brooklyn! - sikított a pontosan mellém lépő Pezz.
-    Igen? - mosolyogtam rá.
-    Én... Te... Fel... - mutogatott meglepetten, dadogva.
-    Itt vagy? - kérdeztem és meglóbáltam előtte a kezem.
-    Nem, vagyis de, csak siess! Gyorsan! - mondta, majd elkezdett rohanni a szobám felé, mire kis fázis késéssel lehajoltam, a kezembe vettem a cipőimet, majd elindultam utána.
-    Brooklyn, nem vennél fel valamit onnan a lépcsőről? - kérdezte kaján vigyorral Louis.
Én rá pillantottam amolyan "nem vagy vicces" nézéssel, majd tovább futottam. Mikor beléptem, Perrie sikított egyet.
-    Mi az? - kérdeztem és becsuktam a szobám ajtaját.
-    Ti randiztatok? - kérdezte vidáman.
-    Igen, de titok! - mondtam mosolyogva.
-    Juj! - sikított. - Na mindegy, tudok valamit! - mosolygott rám.
-    Mit? - kérdeztem.
-    Eleanor gyereket akar! - mondta.
-    Hogy mi? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel. - De Ő borzasztó anya lenne! - mondtam.
-    Igen, csak azért akarja a gyereket, hogy valami hozzá kösse Louist, mert eltávolodnak. - mondta, mire bólintottam. - Viszont édesem, csak erre fele lesz dolgom, pontosabban randim Zaynnel és gondoltam elmondom előtte! - mosolygott.
-    Jó szórakozást! - öleltem meg.
-    Köszi! - mosolygott, majd leszaladt Én, pedig követtem.
Felkapta a táskáját, majd már nyitotta az ajtót, de még felém fordult.
-    Többször kéne szoknyát hordanod! - mondta, majd becsukta az ajtót maga után.
-    Miért? - értetlenkedtem, majd bementem a nappaliba, mert mindenki ott volt.
-    Mert szexi vagy benne! - vigyorgott rám oldalról Louis, mire a lábujjamtól a fejem tetejéig elvörösödtem.
-    Utálom, hogy ezt csinálod! - motyogtam szégyenlősen mosolyogva, de elfordultam tőle.
-    Mit csinálok? - kérdezte, de élvezte, hogy ennyire zavarba tudott hozni.
-    Pontosan tudod! - mondtam.
-    Csak nem azért, mert tudtam, hogy a lábujjadig vörös leszel? - kérdezte mosolyogva.
-    Utállak. - morogtam mosolyogva, de még véletlenül se néztem rá. - Megyek átöltözöm. - mondtam és óvatosan, hogy ne érjek hozzá, felálltam, majd elindultam a lépcsőn föl.
Hallottam, hogy nyílik az ajtó, de hátra se fordultam. Mikor beléptem a szobámba, gyorsan átöltöztem. Lementem, majd megláttam, hogy ki jött. Eleanor. Így kell tönkretenni egy tökéletes estét. Lehuppantam a kanapéra, majd pittyegett a telefonom. Az Instagram küldött értesítőt. Automatikusan ránéztem, majd nagy mosoly húzódott a számra. Dani rakott ki egy képet Emilyről. Annyira cuki szöveget írt hozzá: " Emily a kis díva! A legengedékenyebb mindig a nagymama? Dehogy! Néha a legengedékenyebb anya barátnője! Mily eljött velem a fotózásra és jobban szerepelt nálam, szégyen! :D <3" 
Én hangosan felnevettem.
-    Mi történt? - huppant mellém Niall.
Gyorsan elolvasta, majd felnevetett.
-    Nagyon cuki! - nevetett.
-    Amikor kicsi volt, Kim rengeteg képet csinált rólunk, nagyon cukik vannak. - mosolyogtam rá.
-    Meg kell nézünk őket! - mosolygott rám.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Imádtam!
    Louis én is én is szeretnèk ejtőernyőzni ...tudom kit érdekel...de gondoltam még is elfecsegem :D

    És randiztak de imádtam :)

    Na El...gyerekkel megfogni egy pasit...elkèpesztően ronda dolog..es még finoman fogalmaztam...hiszen abbol nem surun sul ki jo dolog..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! :) Én nem ígérem, hogy leugrok egy házról... :D És köszönöm!!

      Törlés