Bátran léptem a pult mellé. Louis lábát láttam, viszont mellette ott ült Harry. Rám pillantottak és így rögtön levágtam mi történhetett, ugyanis nem túlzás azt állítani, - már elnézést a kifejezésért - hogy seggrészegek voltak.
- Ti... - sóhajtottam, miközben a kezemet a homlokomra tettem. - Miért? - támaszkodtam a pultra az egyik kezemmel.
- Csak szórakozunk! - mondta Harry, majd a mellette csücsülő üvegből ivott pár kortyot.
- Tök logikus! - forgattam a szemem. - Ha szórakozni akar az ember, részegnek kell lennie! - mondtam sóhajtás közben. - És ez miért olyan szórakoztató? - mutattam rájuk.
- Egy bárban kezdtük. - mondta Louis.
- Mivel jöttetek haza? - kérdeztem.
- Én vezettem. - rántott vállat Louis.
- Erre inkább már nem is mondok semmit! Remélem senkit nem ütöttél el! - mondtam nyugodtan. - Csináltatok valami nagyobb hülyeséget? - kérdeztem.
- Csak szórakoztattunk pár csajt. - rántott vállat vigyorogva Harry, majd Louis elvette tőle az üveget és inni akart belőle, de kivettem a kezéből.
- Ebből elég lesz! - tettem le magam mellé a pultra. - Álljatok fel! - mondtam.
- Semmi szükségünk arra, hogy kioktass! - mondta fintorogva Louis.
- Nem foglak. - morogtam. - Belefáradtam. - mondtam csípőre tett kézzel.
- Akkor mit akarsz? - kérdezte Louis.
- Pontosan tudom, hogy mekkora hülye vagyok és túl kedves hozzátok, ahogy azt is, hogy nem fogom visszakapni tőletek ezt a szívességet soha, de nem tudlak utálni titeket, tehát indulás fel! - mondtam, majd a végén sóhajtottam.
- Te most lefektetsz minket? - kérdezte Harry, majd a végén elröhögte magát.
Ezen Louis is röhögött.
- Nem vicces. - morogtam. - Nem ér leesni a lépcsőn és csöndben vagytok! - mondtam, majd kettőjük közé léptem.
Végül is nem estek el, csak Én vonszoltam fel őket, mivel egyenesen járni se tudtak. Kész ajándék volt, mikor felértünk a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, majd támogatva őket, elbotladoztak az ágyamig.
- Büdösek vagytok, nagyon! - fintorogtam, miután bezártam az ajtót.
- Akkor most megfürdetsz minket? - kacsintott Louis.
- Igen, de ne álmodozz! - vigyorogtam rá gonoszan. - Vetkőzzetek! - mondtam, majd a szekrényem elé léptem és az ajtót kilökve, kivettem két törölközőt.
Visszafordultam. Harry éppen a bokszerét akarta levenni.
- Az marad! - mondtam, mire elröhögte magát.
Bementem a fürdőbe, majd kutatni kezdtem a szekrényben. Még régen elmentünk Kimmel vásárolni és véletlenül férfi tusfürdőt vettünk. Mikor megtaláltam, kikészítettem a mosdókagyló szélére, majd visszatértem a szobámba. Harry éppen próbált elfeküdni az ágyamba Louis, pedig már feküdt.
- Azonnal szálljatok ki belőle! - mondtam mérgesen, majd talpra rántottam őket.
Elvonszoltam őket a fürdőig, majd segítettem nekik beállni a kádba. A zuhanyrózsából jéghideg vizet engedtem, majd a kezembe vettem és lelocsoltam őket.
- Ez rohadt hideg! - mondta hangosabban mély hangon Louis.
- Tudom! - mondtam, majd mikor mindketten vizesek voltak, elzártam, a helyére raktam és bedörzsöltem őket tusfürdővel.
Utána újra hideg víz és lemostam róluk.
- Megtörölköztök! - nyomtam a kezükbe a törölközőt. - Mindjárt jövök, addig nem jöttök ki a kádból! - mondtam, majd kimentem.
Mivel Louis szobája az enyém mellett van, oda mentem először és a fiókból kivettem egy tiszta bokszert, majd Harry szobájába mentem és megtettem ugyanezt. Mikor visszaértem, minden úgy volt, ahogy kértem.
- Tessék! - adtam a kezükbe.
- Te turkálsz a szekrényemben? - kérdezte Harry.
- A fiókodban és nem. - mondtam. - Vegyétek fel! - mondtam, majd kimentem.
Bezártam magam után az ajtót, majd sóhajtva húztam be a szekrényem csúsztatós ajtaját, majd lehuppantam az ágyamra. Szerencsére nem vette át a szagukat. Nyílt az ajtó és Harry lépett volna ki rajta, de hirtelen elfehéredett az arca, majd a mögötte szédelgő Louis-t arrébb taszítva a WC-hez sietett és hányt. Én régen ilyenkor elvonultam, mert nem hogy a szagtól, hanem a hangtól is hányingerem lett, nemhogy nézni, vagy segíteni valakinek, de Emily első ilyen hányós vírusánál megedződtem, tehát már semmi ilyesmi nincs bennem. Gyorsan leszedtem a csuklómról a hajgumit és Harry haját kontyba fogtam, mielőtt lehányja.
Kell neked hosszú haj! - morogtam magamban, majd rutinos mozdulatokkal kezdtem simogatni a hátát. Nem hányt sokat, mikor abbahagyta, levágta a WC tetejét, majd rá ült, lehúzta és nagyon szuszogott.
Pontosan tudom milyen érzés ez és utálom, tehát nem kicsit sajnáltam attól függetlenül, hogy neki ez valószínű meg sem kottyant. A csaphoz léptem és szekrényből kivettem egy fogmosópoharat, amit csak azért kellett megvennünk, mert világított, de végül Emily sose használta. Megtöltöttem hideg vízzel, majd odaadtam neki. Kiöblítette a száját, majd a maradékot ami a pohárban maradt, megitta.
- Kösz. - nézett fel rám, de szemei vörösek voltak és arca is elég nyúzott, de kezdett visszatérni a normális színe, mert eddig sárgás árnyalata volt.
- Ez természetes. - vetettem rá halvány mosolyt.
Louis végig csöndben figyelte a történéseket.
- A fogkefémet nem adom oda, de mindjárt hozom. - mondtam, mire bólintott.
Én kimentem és egyből Louis-ét is hoztam, hogy ne kelljen még egyszer járkálnom. Mikor visszaértem, Louis hányt. Letettem a mosdókagyló szélére a fogkeféket, majd a szekrényből gyorsan kivettem egy hajpántot, majd Louis mellé guggolva a fejére csúsztattam. Ő sokkal rosszabb volt, mert 3-szor volt úgy, hogy abbahagyta, majd újra hányt. Közben Harry már fogat mosott. Mikor Louis is végzett, odaadtam neki a poharat, tele vízzel. Miután Louis is jobban lett, mindketten engem néztek.
- Köszi. - mondta Louis.
- Bárki megtette volna. - rántottam vállat, majd visszamentünk a szobámba.
Lekapcsoltam a villanyt a fürdőben. Harry kivette a hajgumit a hajából Louis, pedig a hajpántot. Én ledobtam őket az éjjeli szekrényre.
- Maradjatok. - mondtam. - Így nem engedlek ki innen felügyelet nélkül. - mondtam, mire értetlenül néztek.
- Ezt mindig egyedül szenvedjük át. - rántott vállat Louis.
- Nem érdekel, most nem! - mondtam határozottan, mire lehuppantak az ágyra.
Én lekapcsoltam a villanyt, majd óvatosan kettőjük közé másztam.
- Túl kedves vagyok veletek! - mondtam, majd elnevették magukat.
Megforgattam a szemem, bár Ők ezt nem látták a sötétben, majd pár percen belül elnyomott az álom.
Reggel mint mindig, Én keltem leghamarabb. Louis és Harry halkan szuszogtam mellettem. Én óvatosan másztam ki az ágyból. Aludtak, de azért a fürdőben öltöztem fel. Lementem, majd főztem magamnak egy kávét és azzal a kezemben felültem a bárszékre, mikor hirtelen megcsörrent a telefonom, ami a zsebemben volt. Dani hívott.
- Szia! - mondtam vidáman.
- Szia, otthon vagy? - kérdezte és hallottam, hogy mosolyog.
- Persze, hozod Emily-t? - kérdeztem.
- Igen és megmutatom a képeket! - mondta.
- Oké, siess! - mondtam mosolyogva.
- Rendben, szia!
- Szia! - mondtam, majd letettem.
- Ki siet? - kérdezte mögöttem egy hang, mire összerezzentem, de a hangját felismertem.
- Danielle. - mosolyogtam Liam-re.
- Akkor felöltözöm. - mutatott a lépcsők felé, mivel egy szál alsóban volt.
- Ha nem akarod, hogy elájuljon. - kuncogtam.
- Micsoda? - kérdezte meglepetten.
- Semmi! - kaptam a számhoz, majd inkább ittam egy nagy korty kávét.
- Tehát Dani még mindig szeret? - kérdezte és elmosolyodott.
- Liam, annyira kérlek, hogy ne mond el, hogy tőlem tudod! - kértem és már pontosan előtte voltam.
- Nem mondom. - mosolyodott el.
- Köszönöm Payno! - álltam boldogan lábujjhegyre és átöleltem.
- Olyan kicsi vagy! - kuncogott és visszaölelt.
- Nem is! - nyafogtam.
- De igen! - mondta Niall.
Hirtelen megcsörrent a telefonom: Kim.
- Mi van Anyuci? - kiabált bele, mire hirtelen nemhogy elhúztam a telefont a fülemtől, hanem kiesett a kezemből.
Niall és Liam, csak röhögtek.
- Édes drága csillagom! - szóltam bele mérgesen. - Halláskárosult lettem miattad! - mondtam,
- Egyébként, most nyitok be az ajtón. - mondta, miközben nyílt az ajtó és letettem.
Nem is szaladtam hozzá, hanem repültem és a nyakába ugrottam. Liam és Niall megint röhögtek.
- Jaj de szeressük egymást! - kuncogott és közben Ő is szorított magához, majd elkezdtünk dülöngélni.
- Mizu otthon? - kérdeztem mosolyogva.
- Anyukádat idézem! "Azonnal teperjen haza az unokámmal és a nagyobbik Tomlinson-nal." - mondta Anya hangját utánozva, mire elnevettem magam.
- Mit jelent az azonnal? - kérdeztem.
- Minél hamarabb. - mosolyodott el.
- Jó fej lehet anyukád! - mosolygott rám Niall.
- Igen, bár csokival tömi a lányom, meg mindent megenged neki, tehát tipikus nagyi! - mosolyogtam.
- Te is ilyen nagyi leszel! - ölelt át hátulról Kim.
- Ne pörgessük ennyire előre az időt! - mondtam, majd elnevettem magam.
- Jó reggelt. - morogta Harry.
Én céltudatosan odaadtam neki a fájdalomcsillapítót, mire biccentett, majd víz nélkül lenyelte.
- Anya! - ölelt át hátulról Emily.
- Kicsim, nagyon hiányoztál! - vettem az ölembe.
- A kis modell! - nevetett Dani, miközben megölelt.
- Milyen volt a fotózás? - kérdeztem mosolyogva.
- Nagyon jó volt, Dani annyira ügyes volt és olyan szép ruhái voltak! - áradozott Emily.
- És te mit csináltál? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Segítettem sminkelni, meg a fotós bácsinak is segítettem. - mosolygott.
- És keresztanyád? - kérdezte tőle mosolyogva Kim, mire Emily nevetve átcsimpaszkodott az Ő nyakába.
- És veled mi lett? - nézett Niall Harryre.
- Buli. - mondta az egyszavas választ.
- És veled? - nézett rám Danielle. - Te tiszta fáradt vagy! - nézte az arcom.
- Harry és Louis bulizni voltak Én meg tündérke vagyok és nem hagytam őket szenvedni! - sóhajtottam.
- De ez a saját hülyeséged! - nevetett Liam.
- Tudom, már bánom, hogy ennyire jószívű vagyok és tök jó anya! - morogtam.
- Anya, álmos vagyok! - ásított hatalmasat. - Dani-val hajnali fél 4-ig rajzfilmet néztünk, tök jó volt! - mosolygott, majd a fejét fáradtan Kim vállára döntötte.
- Szerintem vannak páran, akik szívesen visznek téged aludni és elszunyálnak melletted. - kuncogtam, majd átvettem Kim-től.
- Én jelentkezem! - mondta Harry. - Csak előbb megiszom a kávémat. - mondta, mire bólintottam és lassan ringatózni kezdtem Emily-vel a kezemben.
A fejét a vállamra hajtotta és lazított a fogásán.
- Várjál Törpi, menj vedd fel a pizsidet és utána gyere vissza, jó? - kérdeztem mosolyogva.
- Oké. - mosolygott rám, majd letettem, mire felszaladt.
- Csinálok neki egy kakaót! - mosolyogtam, majd kimentem a konyhába.
Csapatosan csináltuk. Dani levette a polcról a kakaóport, Én összekevertem tejjel, Kim pedig berakta a mikróba, hogy kicsit melegebb legyen.
- Harry, megvárod, amíg elalszik? - kérdeztem.
- Persze, hiányzott már a Lurkó! - mosolyodott el.
 |
| A répa plüss |
 |
| Ő Frédi |
Igen, a másik nagy kedvenc Frédi. Frédi Ő egy világoskék valami. Igazából fogalmunk sincs mi, mert olyan cicás is, de macis is, de van farka és az egész lény kör alakú, tehát nem tudjuk mi akar lenni Frédi.
- Frédi nálam is volt, benne van abban a táskádban! - mutatott a rózsaszínre Dani.
- De honnan van ez a hatalmas répa? - csodálkozott Harry.
- Ez egy nagyon régi plüss! - mosolyogtam rájuk, de közben Emilyt a karomba vettem és ringatóztam Ő, pedig a nagy répát ölelve a fejét a vállamra hajtotta. - Ezt még régen Louis-nak varrtam. Mikor Mily megszületett, beraktam a kiságyába és egyszer mosolyogva mellé raktam, mert ugye sokkal kisebb volt mint a répa és lefényképeztem és elküldtem Jay-nek. - mosolyogtam visszagondolva. - Neki is nagyon tetszett a kép, aztán ahogy nőtt, mindig így fényképeztem le és küldtem el Jay-nek, vagy más távolabbi rokonaimnak, akik érdeklődtek. Aztán már nagyobb volt és ott volt a kiságyban, fényképeztem, aztán megölelte és egész éjjel úgy aludt. És azóta minden éjjel ezzel a répával alszik. - mosolyogtam.
- De Louis-nak miért varrtad ezt? - kérdezte mosolyogva Danielle.
- Mert azt hiszem talán szobafogságban volt, de lehet, hogy Én voltam, vagy nem tudom a lényeg, hogy nem találkozhattunk és ugye emiatt mindig SMS-eket írogattunk egymásnak. És már nagyon untam, meg hiányzott és írta, hogy éjjel nem volt kit átölelnie és Én annyira unatkoztam nap közben, hogy elterveztem, hogy ezt megvarrom neki és mire megint találkozhattunk, készen lett és odaadtam neki és nagyon szerette, nevetett rajta, de imádta. Ha nem találkoztunk. akkor csak ezzel a répával aludt, ha igen, akkor átölelt engem meg a répát, de a legfontosabb volt, hogy a répa az ágyában legyen! - meséltem a hosszú sztorit.
- Várjunk, akkor ez hogy volt nálad? - kérdezte Liam.
- Mikor szakítottunk, ugye utána költözött el Louis ide és terhesen sokat jártam Jay-hez és nagyon szomorú volt, mindig mikor mentem sírt és Én is és felmentünk Louis szobájába. És nem volt, nem volt ott és aztán egyszer mentem és Jay sírt, mint mindig, de mondta, hogy Louis volt otthon. És felmentünk és mesélte, hogy Louis vitt el cuccokat és mondta neki Louis, hogy már túllépett rajtam és otthagyta a plüsst. És akkor Jay zokogott, miközben ezt mesélt és odaadta, hogy a babáé legyen! - meséltem, de közben ringatóztam, pedig Emily már rég csöndesen szuszogott a vállamra dőlve és a répát szorítva. - És emlékszem, hogy mikor elmeséltem, hogy ez a répa az apukájáé volt, akkor Ő még jobban megszerette. Meg sokszor úgy aludt el, hogy belefúrta az orrát, hogy érezze Louis illatát, meg az enyémet. - mosolyogtam, majd megsimogattam Emily kis fejét.
- Annyira édes kis családi sztori! - törölte le a könnyeit Dani.
- Ne már! - szóltam rá mosolyogva, mert nekem is kicsordult egy könnycseppem.
Elnevettem magam, majd Harry-re néztem.
- Vihetem? - kérdezte, mire mosolyogva bólintottam.
Harry mellém lépett, majd óvatosan átvette Emily-t.
- Harry? - motyogta, miközben felfelé mentek lassan.
- Igen Hercegnő? - kérdezte Harry.
- Aludhatok veled? - motyogta, de szegénykém félig aludt.
- Mit gondolsz, hova megyünk? - mosolygott.
- Oké. - döntötte vissza nyugodtan a fejét a kislány.
Mosolyogva néztem amíg felmennek, majd eltűnnek.
- Nagyon cuki történet! - mosolygott rám Niall.
- Nagyon rég volt. - sóhajtottam.
- Mi ez a hangulat? - kérdezte Louis.
Mind lepisszegtük.
- A lányod alszik! - szólt rá Liam.
- Hazajön és alszik? - csodálkozott.
- Másnapos. - nevetett Danielle.
- Nincs vele egyedül. - dörmögött Louis, majd mellém lépett.
Én a kezébe nyomtam a gyógyszert, amit Ő is víz nélkül akart bevenni, de a szája elé tartottam a kezem, mire visszalökte a kezembe, majd hozott egy pohár vizet és úgy vette be.
- Kösz. - mondtam.
- Ez nem volt kicsit undi? - kérdezte Kim.
- De, főleg miután hajnalban ott ültem mellette, miközben hányt, rögtön az után, hogy megfürdettem, ami azt követte, hogy felvonszoltam a lépcsőn Harry-vel együtt teljesen egyedül! - mondtam karba tett kézzel.
- Összegezzük! - mondta Liam meglepetten. - Felvonszoltad őket az emeletre, megfürdetted őket, aztán meghánytattad őket? - kérdezte.
- Nem! Kicsavartam a kezükből a piát, felvonszoltam őket, megfürdettem őket, meghánytattam őket, aztán velük aludtam. - soroltam végig.
- Tényleg megfürdettél? - kacsintott.
- Tehát te semmire sem emlékszel? - kérdeztem, mire megrázta a fejét. - Bár Én se emlékeznék! - sóhajtottam.
- Komolyan megfürdettél? - csodálkozott Louis.
- Igen, de volt rajtatok alsó! - mondtam, mire megforgatta a szemét.
- Azt hittem merész voltál! - vigyorgott és átkarolta a vállam.
Megfogtam a kezét a csuklójánál, majd felemeltem.
- Ezt mégis milyen okból? - utaltam a kezére.
- Tudod egy randi után és a hallottak alapján ez igazán nem túlzás. - mondta.
- Emlékszel még a répádra? - kérdeztem tőle a kezét hagyva a vállamon.
- Amit te varrtál? - kérdezte, mire bólintottam. - Igen, Doncaster-ben hagytam. - mondta.
- Nem, mert most alszik vele a lányod! - mosolyogtam rá. - Az a kedvence! - mosolyogtam rá és látszott rajta, hogy sikerült felvidítanom egy őszinte mosollyal.
- Nekem is az volt, amíg még aludtam olyanokkal. - mondta és elmosolyodott.
- Olyanokkal? - kérdeztem mosolyogva, de eljátszottam a sértődöttet. - Az a pótlékom volt! - mondtam.
- Tudom, de veled sokkal jobb aludni! - mosolygott rám, majd kacsintott.
Én elvörösödtem és lenéztem a földre.
- Sikerült! - nevetett.
- Nem vicces. - morogtam.
- Nem, aranyos! - mosolygott, majd megsimogatta az arcom.
- Milyen kis aranyos lettem! - forgattam a szemem,
- Mond még egyszer! - vigyorgott, miközben összenyomta az arcom, ahogy Én szoktam Emily-nek.
- Ez az Én szokásom! - dünnyögtem.
- Jól van, csak kipróbáltam! - engedte el az arcom.
- Louis, veled minden oké? - méregette Niall.
- Nem, mindjárt beszarok, úgy fáj a fejem! - mondta. - Meg fáradt vagyok, meg kicsit hányingerem van. - fejezte be.
- Egy szóval másnapos. - összegeztem.
- Igen, lehet kicsit kevesebbet kellett volna innom. - gondolkozott el.
- Szerintem is! - nézte fel rá. - Csak mondom, hogy a kezetekből kellett kicsavarnom az üveget! - mondtam.
- Jól van, te vagy a tündérkénk! - mondta és elmosolyodott rám nézve.
- Tündérke? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel. - Közöttetek minimum angyal! - horkantottam.
- Ma ilyen morcos vagy? - kérdezte.
- Csak mióta megláttalak. - vigyorogtam rá pimaszan.
- De komolyan Tommo mi van veled? - csodálkozott Liam. - Nagyon kis cuki lettél! - röhögött.
Persze Liam, most hogy igazán kiélvezhetném, hogy egy kicsit hasonlít a régi énjére, hozd szóba, mert biztosan abba hagyja! - gondoltam.
- Megenyhült, mert itt van a répája! - nevetett Niall.
- Nagyon viccesek vagytok! - forgatta a szemét. - Most mennem kell! - mondta, majd elindult fel.
- Nekem is, fotózásom lesz! - ölelt meg Danielle, majd elment.
- Drága Lyn, emlékeztetlek, hogy neked Doncasterbe kéne majd menned a gyerekkel és Louis-val! - mondta.
- Emily alszik, Louis megy valahova! - magyaráztam. - Na most így, igazán nehéz lenne velük elmenni! - mondtam kirakott kézzel.
Szuper volt!
VálaszTörlésAz a répa...:)
Köszönöm!! :)
Törlés