Reggel Emily mellett ébredtem. Mosolyogva nyomtam puszit az arcára, majd óvatosan, halkan kimásztam mellőle az ágyból. Elmosolyodtam, amint végiggondoltam, hogy Louis otthon van és ez egy kicsit olyan mint régen. Minden télen korán reggel felkaptam a kabátomat és egy cipőt és átrohantam Louis-ékhoz, Jay mindig beengedett, közölte, hogy "Mint mindig, alszik!" aztán felszaladtam, bebújtam Louis mellé és úgy aludtam tovább.
Most elmosolyodtam, majd halkan kiosontam és leszaladtam. Felkaptam a kabátomat és egy cipőt, majd elindultam. Hát tiniként jobban bírtam a hideget...
Jay elnevette magát amikor meglátott.
- Soha többet! - ráztam a fejem mosolyogva. - Kinőttem ebből.
- Szerintem alszik. - mosolygott, mire bólintottam, de most csak a cipőt vettem le.
Felsiettem és halkan nyitottam be Louis szobájába, miközben levettem a kabátom.
Amint megláttam, mi történik, már nem bírtam tartani magam. Egy könny tört elő, majd még ezer követte.
- Te büdös, utolsó, hazug aljadék! - sikítottam zokogva.
Csak ekkor vett észre és lökte le magáról Brianát, akit csak fehérnemű takart.
- Brook... - jött közelebb, de rákiabáltam.
- Ne merj így hívni! - kiabáltam rá zokogva. - Soha többet ne érj hozzám, ne gyere a közelembe! - zokogtam, majd hozzá vágtam a kabátomat.
- Brooklyn kérlek hallgass meg! - nézett rám könyörögve.
- Hallgasson meg a halál! Ne mondd, hogy kényszerített rá! - nevettem keserűen. - Mindig megbocsájtok neked, mert szeretlek, de ennek vége!
Mit láttam a szemében? Olyat amit még soha... egy könnycseppet, ami aztán lefolyt az arcán. Ámulva néztem.
- Te most komolyan sírsz? - néztem rá hatalmas szemekkel a saját könnyeimet törölgetve.
Ő óvatosan közelebb lépett és le akarta törölni, de megfogtam a kezét.
- Louis, most színészkedsz? - néztem a szemébe sírva.
- Úgy ismersz mint aki tudna olyasmit? Nem Brooklyn, ezek kibaszott valódi érzelmek! - mondta és még egy könnycsepp követte az előzőt.
- Ne csináld, kérlek! - néztem fel rá sírva. - Én... nem. - vágtam rá és újra előtört belőlem a düh. - Elhívtad és majdnem lefeküdtél vele! - mutattam Brianára. - Elegem van abból, hogy szórakozol velem.
- Szeretlek Brooklyn. - nézett a szemembe és tekintete rabul ejtett, majd végignéztem arcán, ahogy sír.
- Nem. - mondtam a fejemet rázva. - Fogalmam sincs miért nem hagysz békén, de ha szeretnél nem okoznál fájdalmat mindig! - kiabáltam sírva, majd egyszerűen otthagytam, lerohantam és cipő nélkül vágódtam ki az ajtón, ami hatalmas hiba volt.
- Brook, jól vagy? - szaladt oda hozzám ijedten Lottie, aki valószínű eddig hazafelé tartott.
Zokogva ráztam meg a fejem, majd a nyakába borultam.
- Meg fagysz! - nézett végig rajtam.
- Nem érdekel. - zokogtam. - Sosem fog szeretni.
- Brooklyn, Louis csak is téged szeret! - nézett a szemembe Lottie és az egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrte. - Valójában szeret. - súgta halkabban és elmosolyodott. - Néha beszéltem vele, nagyon ritkán és egy idő után sokat beszélt rólad és nem olyan régen sírt miattad.
- Most is sírt. - motyogtam sírva.
- Tudom, hogy nem normális, hogy hülyeségeket csinál és azt is, hogy sokszor csak a szex hajtja, de soha nem láttam még sírni egy nő miatt sem.
Közben megpillantottam Lottie háta mögött Louis-t, aki még mindig sírt. Lotts elmosolyodott, majd óvatosan ellépett közülünk.
Louis a szemembe nézett és még egyet közelebb lépett, így már szinte teljesen előttem volt.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy nagyon haragszom rád és téged ki kéne herélni? - néztem fel rá és nem mosolyodtam el, de Ő megtette helyettem, mire Én is így tettem.
- Szeretlek Brooklyn! - tette kezeit óvatosan az arcomra.
- Csak nem jobban mint a farkad... - forgattam meg a szemem.
- Ha ez így lenne nem lennék itt és nem sírnék. - mosolygott.
- Inkább maradj csöndben. - sóhajtottam, majd közelebb léptem hozzá és átöleltem, így kezeimet becsúsztattam a pulcsija alá, aminek le volt húzva a cipzárja.
- Jég hideg vagy! Brooklyn, nem fázol? - kérdezte.
- Befagy a fenekem. - kuncogtam, majd az arcomat is belefúrtam a pulcsijába.
- Akkor miért nem vagy hajlandó bejönni? - sóhajtott mosolyogva és próbált minél jobban magához szorítani hogy ne fázzak annyira.
- Mert így jó... - motyogtam halkan mosolyogva. - Itt Louis illat van... - kuncogtam.
- Gyere Te pingvin! - mondta, majd óvatosan megemelt a fenekemnél, így a lábaimmal átöleltem a csípőjét és az arcom a nyakába fúrtam.
- Utálom, hogy ennyire szeretlek. - motyogtam.
- Ezt kérlek ne csináld. - szólt rám, mire kuncogtam, de csak kapaszkodtam a nyakába és próbáltam nem megfagyni.
- Minden rendben? - hallottam Jay mosolygós hangját.
- Haragszik rám, de egyébként igen. - bólintott Louis és a hangja vidám volt.
- Nagyon haragszom! - emeltem ki, mire Louis még erősebben préselt magához, ami jól esett.
- És megfagyott? - kuncogott Jay.
- Egész biztos. - nevetett Lottie.
- Louis, fürdesd meg forró vízben! - szólt rá Jay, mire elnevettem magam.
- Legyél jó fiúcska! - kuncogtam Louis nyakába.
- Te meg jó kislány és ne rohangálj így télen! - mondta és elindult felfelé.
- Louis, fent lesz Briana és az elég... - mondtam volna, de benyitott és már nem volt ott.
- Nyugi Brook. - nyomott puszit a fejem búbjára, majd bevitt a fürdőjébe, óvatosan a kád szélére ültetett és megnyitotta a forró vizet mögöttem.
Egy puszit nyomott a fejem tetejére, majd megszólalt.
- Fürödj, kint várlak. - mosolygott, majd megfordult és ki akart menni, de utána szóltam.
- Addig gyorsan mész Briana-hoz? - kérdeztem vigyorogva.
- Nem. - vágta rá, majd élesen fújta ki a levegőt és kilépett.
Ezzel kissé felidegesítettem...
Gyorsan ledobáltam a ruháimat és beültem a kádba.
Percekig csak csöndben ücsörögtem és gondolkoztam, lehetett az fél óra is, amikor nyílt az ajtó és ijedten pillantottam oda.
Louis lépett be, de nem takarta semmi csak egy törölköző a dereka köré tekerve.
- Louis, menj ki! - szóltam rá és próbáltam eltakarni magam.
Ő elmosolyodott, majd odalépett a kád mellé, majd fölém hajolt, mire felnéztem rá. Ő lehajolt hozzám, majd megcsókolt. Kissé még sokkban voltam, így kihasználta a helyzetet.
- Emlékszel, hogy anyukám fél órával ezelőtt mit mondott? - kérdezte vigyorogva.
- Hogy fürödjek meg forró vízben. - néztem fel rá még mindig ijedten, mire megnőtt a vigyora.
- Nem Brooklyn, azt mondta, hogy fürdesselek meg forró vízben. - mondta, miközben ledobta a törölközőt.
Teljesen meztelenül állt előttem, majd beült a kádba velem szembe. Én megszólalni sem tudtam, ugyanis teljesen meglepődtem és zavarban is voltam.
- Louis, Te... - motyogtam.
- Meztelenül ülök veled egy kádban és hozzád sem értem... még. - vigyorgott.
- Te hihetetlen vagy! - néztem rá mérgesen.
Ő elmosolyodott, majd közelebb csúszott és valahogy, kevés művészkedés után, az ölébe húzott, így mellkasa a hátamhoz ért, amitől kirázott a hideg.
- Nem csinálok semmi olyat, amit nem szeretnél. - mondta mosolyogva, miközben az egyik hajtincsemmel játszott, majd egy puszit nyomott a vizes hajamra.
Elmosolyodtam, majd óvatosan hátra dőltem, így a fejemet hátradöntve, pont a vállára tudtam helyezni.
- Akkor is nyomulsz! - kuncogtam, majd az arcára nyomtam egy puszit.
- Akkor nyomultam volna, ha még a cukrászdának a konyhájában megdugtalak volna. - mondta vigyorogva. - Na az nyomulás lenne...
Én csak kuncogtam.
- Szeretlek... - motyogtam, mire Louis mosolyogva megfogta a kezem és egy puszit nyomott rá.
- Én is Brook. - mondta mosolyogva. - De ideje megfürdetni téged... - mondta, majd elvigyorodott.
- Ha arra célzol, nem fogok fölállni. - mondtam.
- Pedig muszáj lesz... - vigyorgott.
- Nem. - vágtam rá. - Nem akarom, hogy láss!
- Láttalak már és azóta csak még gyönyörűbb lettél és nőiesedtél. - mondta, majd a csípőmnél fogva óvatosan felállított, majd Ő is felállt.
Direkt nem fordultam felé, inkább csak a fenekemet és a hátamat lássa...
- Tökéletes vagy Baby. - súgta, majd egy puszit nyomott a vállamra. - Kérlek fordulj meg.
Én halkan engedelmeskedtem neki, mire végignézett rajtam, majd megcsókolt. Roppantul zavarban voltam, amikor tusfürdős keze bejárta egész testem, nem is beszélve arról, amikor ez fordítva történt... Még ahhoz is ragaszkodott Louis, hogy felöltöztessen.
- Zavarban vagy. - nézett végig rajtam mosolyogva Louis.
- Ezek után ne csodáld... - mondtam.
- Miért? Mert együtt fürödtünk, mert meztelen voltál előttem, vagy mert Én meztelen voltam és vagyok előtted? - kérdezte vigyorogva.
- Emiatt mind! - mondtam, majd elnevette magát.
- Fürödtünk már együtt, gyönyörű vagy és még leszek is meztelen előtted. - sorolta, majd a végén kacsintott.
- Jó, akkor is! - kuncogtam és figyeltem, miközben a haját rendezgette a tükörben.
Mosolyogva léptem mögé, majd lábujjhegyre állva összeborzoltam. - Erre nem érek rá! - mondtam, majd kimentem.
Lesiettem a lépcsőn, majd Lottie nézett rám vigyorogva.
- Csak nem együtt fürödtetek? - vigyorgott Lottie, majd nyílt az ajtó és Apa trappolt be.
- Mit keresel itt?! - nézett rám mérgesen. - És miért az Ő ruhái vannak rajtad?
Majd megérkezett Anya is, aki Apára nézett mérgesen.
- Elmúlt 18. - nézett Anya mérgesen Apára. - Ráadásul szeretted Louis-t, tehát csönd! Örülj neki, hogy boldog a lányod és nem az a szlogen, hogy magányosan fog meghalni. Ráadásul Emily is az apjával lehet.
Louis a lépcsőnél állt és már majdnem hangosan felröhögött, mire kuncogtam.
- Indulj haza és akadj le a felnőtt lányodról! - tolta kifelé Anya, majd ahogy becsukódott az ajtó, Louis kilépett a takarásból és hozzám lépett.
- Már tuti, hogy együtt fürödtetek! - vigyorgott Lotts.
- Ez így volt. - bólintott Louis vigyorogva, majd mögém lépett és hátulról átölelve belepuszilt a hajamba.
- Nem szoktál ilyen aranyos lenni... - néztem fel rá mosolyogva.
- De szoktam. - mosolygott édesen. - Öltözz fel, elviszlek valahova!
- Hova viszel vasárnap reggel? - néztem rá értetlenül.
- Nem mondom meg. - vigyorgott.
- Vagyis nem mennék el, ha megmondanád? - kérdeztem.
- Hát, csak ha huncut kedvedben vagy. - nevette el magát. - Öltözz!
- Jó. - sóhajtottam, majd megindultam felfelé.
Mire leértem felöltözve a régebben itt hagyott ruháimban, Louis si fel volt öltözve.
- Hova megyünk? - kérdeztem tőle.
- Csak egy kicsit rosszalkodunk. - kacsintott.
- Nem megyek! - vágtam rá.
Mosolyogva lépett mögém, majd rám adta a kabátom, a fejembe húzta a sapkám, majd Ő is felöltözött.
- Vigyázom rád Brook! - lépett elém mosolyogva.
- Én azt, hogy nem hagysz meghalni, azt nem nevezném vigyázásnak! - néztem rá, mire elnevette magát.
- Gyere! - fogta meg a kezem mosolyogva, majd kihúzott a házból.
A sulinkhoz mentünk.
- Mássz be! - kacsintott a kerítésnél.
- Nincs az az Isten! - néztem rá a fejemet rázva.
- Akkor bedoblak! - rántott vállat, majd fel akart emelni.
- Jó, bemászok... - sóhajtottam, majd bemásztam, de fogalmam nem volt róla, mire vállalkoztam...
Szia
VálaszTörlésÁh...őrültek ...mindketten...de többekközött ezért is imádpm őket..