2016. június 3., péntek

26. rész - De tényleg minek?

-   Briana, Te minek vagy itt? - kérdezte tőle karba tett kézzel Emily, mire a kezeimmel eltakartam a szemem és elnevettem magam.
Emily, a kis kedves, óvatos!
-   Én apukád egyik jó barátja vagyok. - mosolygott rá.
-   Akkor is fölösleges vagy! - mondta nyersen Emily.
-   Emily, ez csúnya volt! - szólt rá Louis.
Én csak kínos mosoly kíséretében takartam az arcom.
Tudtam a következő beszólását: "Briana is az!"
Rögtön befogtam a száját, ugyanis biztos voltam benne, hogy ezt mondaná.
-   Mily, ha kérhetem kulturáltan és ne veszekedj apáddal! - szóltam rá, majd átültettem előző helyére. - Ugyanakkor meg de, nyugodtan veszekedhetsz, ugyanis nem Őt rugdostad belülről és nem Ő kelt fel hozzád éjjel.
-   Azt mondtad, hogy ezt Apától örököltem! - nézett rám.
-   Ebben biztos lehetsz. - bólintottam.
-   Akkor nem értem, hogy Ő hogyan nem látja, hogy Briana csúnya. - mondta lazán.
Tudtam, hogy van annyi esze a gyerekemnek, hogy tudja mit mond és a belső, kissé gonosz énem vigyorgott, de kívülről komoly voltam.
-   Emily ilyet nem mondunk! - szólt rá Harry.
Én megfogtam a kezét és felhúztam a székről.
-   De Anya is mondta már másokra, például... - mondta volna, de közbe vágtam.
-   Emily! - szóltam rá mérgesen, de mosoly bujkált az arcomon. - Én nem úgy mondtam, hogy az illető hallotta, de ezt nem szabad! - mondtam, mire elvigyorodott.
-   De mondtad! - vigyorgott.
-   Mondd, ha ennyi eszed van, miért nem öltözöl fel egyedül?! - kérdeztem karba tett kézzel.
-   Mert vicces, ahogy válogatsz és néha táncolsz közben. - vigyorgott.
-   Jó, de ezzel a viselkedéssel megnyerted, hogy ma egyedül öltözöl és a saját szobádban alszol, egyedül! - mondtam karba tett kézzel.
-   De Anya! - nyafogott.
-   Nyomás! - mutattam a lépcsőre.
Ő szomorúan nézett rám, majd felbattyogott.
-   Ilyenkor úgy fáj a szívem. - sóhajtottam mosolyogva.
-   Anya! - kiabált Emily fentről.
-   Mi van? - sóhajtottam.
-   Lejöhetek? - kérdezte, majd megláttam a lépcső tetején.
Odaálltam a lépcső aljára karba tett kézzel.
-    Lejöhetsz, de normálisan viselkedsz! - mondtam határozottan.
-    Jó. - mondta, majd leszaladt, el mellettem.
-    Ritkán vagy ilyen határozott. - vigyorgott rám Louis.
-    Biztos. - rántottam vállat érzelemmentesen.
Emily aranyosan bocsánatot kért Briana-tól.
-    Emily, mehetsz mesét nézni! - böktem a nappali felé.
-    Oké. - vigyorgott, majd beszaladt a nappaliba.
Elnevettem magam a kis bolondos kislányon, majd lehuppantam a székre.
-    Apa! - kiabált, majd inkább visszaszaladt az étkezőbe, majd Louis mellé és mosolyogva mászott fel az ölébe.
Louis arcát az ici-pici kezei közé fogta, majd mosolyogva kezdte nyúzni Louis-t.
-    Megnézed velem a Hófehérkét? - mosolygott rá aranyosan.
-    Emily, miért nem Anyát kéred? - sóhajtott.
-    De Anya is jön! - vágta rá nagy mosollyal. - Légyszi! Apuci!
-    Apuci menj már vele hercegnős mesét nézni! - vigyorgott rá félig röhögve Liam.
-    Mily, ne nyúzd apádat, megyek. - mosolyogtam rá.
-    Jó, de Apa is kell! - vágta rá. - Választhatsz mesét! - mosolygott Lou-ra.
-    Jó, akkor megyek! - mosolygott rá, majd letette a földre a kislányt és felállt.
Én is követtem Emily-t, majd lehuppantunk a kanapéra és Louis elkezdte válogatni a meséket.
-    Legyen az Oroszlán Király. - mosolygott Louis, majd elindította és lehuppant Emily mellé, aki így kettőnk között ült.
Emily mosolyogva ült Louis ölébe, mire elnevettem magam, de Én nem mentem közelebb Louis-hoz. Neki ez szemmel láthatóan nem tetszett, rám is pillantott, de Én nem néztem rá, így úgy gondolta, majd Ő intézkedik. Átölelte a csípőm és közelebb húzott magához, szorosan mellette ültem, mire elmosolyodtam.
-    Louis, ezt mégis hogy gondolod?! - nézett rá felháborodva Briana.
-    Briana, ne nyekeregj! - szólt rá, de rá se nézett.
-    Mit gondolsz, ki vagyok Én, hogy így beszélj velem?! - nézett rá karba tett Briana.
Ebből gáz lesz...
-    Emily, gyere menjünk szánkózni! - kapta az ölébe Niall, mire hálás pillantást vetettem rá, de csak bólintott mosolyogva.
-    Ugyan az a senki vagy, aki eddig voltál. - állt fel Louis mérgesen.
-    Hogy mered ezt mondani?! - visított Briana.
-    Nyugodj már meg! - röhögte el magát. - Mondtam valaha is, hogy szeretlek?!
-    Nem, de... - motyogott.
-    Akkor mit vártál kedvesem?! - nevetett lenézően. - Még mindig csak az ágyasom vagy és sose leszel több.
Én csöndben figyeltem, majd úgy döntöttem, hogy ehhez semmi közöm...
Felálltam, majd csöndben sétáltam el az üvöltözők mellett, lehajtott fejjel. A szobámban gyorsan felöltöztem téliesen és leszaladtam. Felkaptam a csizmámat, majd kiléptem a hidegbe.
Hullott a hó, ami miatt nem tudtam nem mosolyogni. Imádom a telet!
Csöndben indultam el, senki nem vett észre az utcákon, ami így volt a legjobb. Úgy mentem az emberek között, mint egy szürke kisegér. Hiszen leginkább az is vagyok.
Pár órával később elkezdtem fázni. A hajamra hullott hópelyhek elolvadtak, így a hajam is kissé hideg és vizes volt. Hazafelé siettem. Mikor beléptem a házba, Harry és Liam mosolyogva pillantottak rám.
Elmosolyodtam, majd lekaptam a csizmám és a kabátom. Rohantam a szobámba, hiszen nagyon fáztam.
-   Lyn, ne menj fel... - mondta Harry, de már fent voltam és meghallottam, hogy miért nem kellett volna felmennem.
Miért mondja, hogy szeret és csak engem szeret, amikor lefekszik Brianával? Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy Louis mit milyen okból tesz!
Rögtön egy kövér könnycsepp folyt le az arcomon, majd követte még száz hasonló.
Benyitottam a szobámba, bevágtam az ajtót és zokogva dőltem az ágyamra. Rögtön meghallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó és Emily vidáman nevetgél.
Kivágódtam az ajtón és megint bevágtam.
-   Anya, miért sírsz? - kérdezte ijedten, mire leguggoltam elé és magamhoz öleltem.
-   Mert buta vagyok. - sírtam.
-   Anya, biztos vagyok benne, hogy okos vagy! - mondta Emily.
Elhúzódtam tőle, majd a két kezem közé fogtam az arcát.
-   Emlékszel arra, amit reggel mondtunk, ugye? - néztem rá, mire bólogatott. - Oké, akkor felejtsd el! - mondtam sírva. - Apád nem szeret engem. Én szeretem Őt, mert nem vagyok normális! Nincs annyi eszem, hogy felfogjam, mennyire nem kéne!
-   Brook. - szólt Louis ridegen a lépcső alján.
Egy törölköző volt a dereka köré tekerve, semmi más nem fedte.
-   Brooklyn, gyere ide. - parancsolta, mire nagyon mérges lettem.
-   Tudod kinek tudsz parancsolni?! - kiabáltam rá. - Az ágyasodnak! Az majd leül, ha azt mondod neki, de hányszor kell még ráébreszteni téged, hogy nem vagyok sem a kutyád, sem a tulajdonod?!
-   Kussolj már el az isten szerelmére és gyere ide! - kiabált rám.
-   Ha akarsz tőlem valamit, akkor idejössz. - vágtam rá mérgesen.
-   Emily, gyere! - kapta az ölébe Hazza, majd felszaladt vele.
Louis elém lépett és kihasználva a magasságát, le nézett rám.
Megint úgy éreztem magam, mint egy kisegér.
-   Miért hazudsz a gyereknek? - nézett a szemembe.
-   Nem hazudok neki. - vágtam rá, de csak halkan.
Ebben a pillanatban nem kicsit féltem.
-   Miért félsz? - kérdeztem.
-   Én... nem félek. - motyogtam, mire elnevette magát.
-   És nekem miért hazudsz? - kérdezte.
-   Mert Te is hazudsz nekem folyamatosan. - néztem rá szúrós szemekkel.
-   Nem hazudtam neked. - nézett le rám komoran.
-   De igen. Azt mondtad, hogy szeretsz. - mondtam és megint egy könny folyt le az arcomon.
-   Mert így van. - bólintott.
-   Mégis szükséged van Eleanor-ra, Nicole-ra és Brianára is, nem?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Meg még kire nem?!
-   Csak rád van szükségem. - nézett a szemembe komolyan, majd hirtelen magához rántott és megcsókolt, de nem csókoltam vissza, sőt ellöktem magamtól és felpofoztam.
-   Ne hazudj! - néztem rá hihetetlen mérgesen.
-   Brook, mondd mi a jó szart kell még csinálnom, hogy higgy nekem? - kérdezte sóhajtva.
-   Mondjuk bizonyítani! - vágtam rá.
-   Igen?! - kérdezte mérgesen, majd idegesen feltrappolt és pár pillanat múlva pár papírral tért vissza, meg egy dobozzal. - Tessék! - nyomta őket a kezembe.
A papírokra pillantottam... váló per. Döbbenten néztem fel Louis-ra, majd a dobozt is kinyitottam.
Egy gyönyörű nyaklánc volt, amin egy kövekkel kirakott répa medál volt. Elmosolyodtam, majd elnevettem magam.
-   Megőrjít a hisztid. - mondta Louis mosolyogva, a lépcsőn ülve.
Megint elnevettem magam, majd letöröltem a könnyeimet.
-   Emlékszel rá, hogy mikor kicsik voltunk, a lépcsőn ültél amikor... - mondtam volna mosolyogva, de közbe vágott.
-   Amikor megkértem, hogy légy a barátnőm. - mosolyodott el. - Csak akkor fel voltam öltözve.
-   Meg aranyos voltál. - rántottam vállat pimasz mosollyal.
-   Miért, most milyen vagyok? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-   Aranyoson kívül kb. minden. - kuncogtam.
-   Hogy tudsz ennyire gyorsan hangulatot váltani? - nézett rám felhúzott szemöldökkel Liam, mire mosolyogva vállat rántottam.
-   Tehetség. - mosolyogtam. - Ezt visszaadom. - nyújtottam Louis-nak a papírokat.
Ő elvette, majd letette maga mellé.
-    Befejezted a hisztit? - kérdezte Lou mosolyogva.
-    Igen, de nem jelenti, hogy nem haragszom! - mutattam rá mérges pillantással.
-    És megbüntetsz, mert rossz voltam? - kérdezte vigyorogva és közben kacsintott.
-    Szeretnéd... - forgattam a szemem.
-    Te is... - vigyorgott.
-    Louis! - szóltam rá kuncogva. - Viselkedj!
-    Én csak felajánlottam! - emelte fel a kezeit ártatlanul.
-    És mi lenne, ha felajánlanád magad az emeletre és felöltöznél? - kérdeztem karba tett kézzel, mosolyogva.
-    Egy feltétellel. - vigyorgott.
-    Most tök olyan vagy, mint a lányod. - mosolyogtam rá. - Na mondjad.
-    Kapok egy csókot. - vigyorgott.
-    Már ha felállsz, mert nincs az az isten, amiért Én lehajolnék annyira... - mondtam.
-    Mert öreg vagy? - vigyorgott.
-    Nem, mert hónapokig hurcoltam a kölyköd, aki cseppet sem volt könnyű egy idő után. - néztem le rá komoran, de félig mosolyogtam. - Mert neked tök könnyű volt!
-    Jó, ebben igazad van... - mosolygott.
-    Aztán nem te keltél fel az éjszaka közepén. - vigyorogtam.
Ő közben felállt, majd elém lépett és kezeit óvatosan a derekamra csúsztatta.
-    Itt fáj? - kérdezte vigyorogva és elkezdett csikizni.
-    Louis! - próbáltam lefogni nevetve, majd hirtelen megállt. - Fejezd be, nem vicces!
-    Csókolj meg! - vigyorgott.
-    Nem, mert csikiztél! - léptem el vigyorogva, majd el akartam menni, de visszarántott.
-    Ilyet nem játszunk Brook... - ingatta a fejét, majd megcsókolt.
Nem engedett el, csak elhúzódtunk egymástól, de még mindig ölelt.
-    Olyan kis kicsi is törékeny vagy! - mosolygott rám.
-    Nem is... - kuncogtam.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Óóó és ki van itt mégint... hát nem én az biztos...
    :D

    Hát nem nagyon tudok mit írni.., mert bakker Louis.... olyan dühös vagyok, mint egy cigista aki két napja nem gyújtott rá.... még is mit képzelsz... azthiszed azzal minden el van intézve, hogy megmutatod a válási papírokat... meg a nyakláncot - mellesleg a répa medálon nagyot mosolyogtam - és minden rendben lesz Brook a nyakadba ugrik... miközben nem rég még Bri-t döngetted? oké értelek én valahol... komolyan ... de akkor is... , de akkor is totál kihasználod a lányod anyukájának irántad való érzelmeit... egy havatlapátoló fatuskó vagy.... de azért nagyon bírlak ám :D

    Ő... Ő...
    Szaval kicsit elragadtattam magam.., de nagyon nagyon tetszett a rész!
    Jaj és Milly mint mindig imádnivaló!
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!

    Most már tényleg húzok tanulni!! :D

    További szép napot!

    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a komit!!! :)
      Ne félj, Brooklyn sem hülye :) Louis is megkapja amit érdemel...

      Törlés