Nem volt hatalmas forgatag az esküvőn. Ami meglepett, hogy Louis családja nem volt ott. Emily szomorú volt, de próbáltam felvidítani. Szinte végig csak vele játszottam. Természetesen, előbb hazavittem és így Én is leléphettem az egész cuccról. Emily már aludt, mikor lementem a nappaliba. Dani és Pezz ültek ott.
- Hát ti?- kérdeztem.
- Uncsi. - mondta Pezz.
- Elhiszem. - mosolyodtam el.
- Hogy vagy? - kérdezte Dani és átölelt.
- Láttam elúszni a gyerekkori álmom! - pillantottam rá könnyes szemmel. - Nem jól. - szipogtam és szorosan megöleltek.
- Szereted? - kérdezte Perrie.
- Biztos voltam benne, hogy nem, de... nem tudom. - sóhajtottam.
- Hallgass a szívedre! - mosolygott rám Dani.
- Akkor sose hagytam volna el. - mondtam.
- Akkor az eszedre hallgattál, most ideje a szívedre! - mosolygott rám Pezz.
Én bólintottam.
- Öltözzetek át. - mosolyogtam rájuk. - A szerkényemet nyugodtan túrjátok fel, lényegtelen! - legyintettem. - Barbie is volt már benne. - nevettem.
- Köszi! - mosolyogtak.
Én a konyhába mentem, majd készítettem egy kakaót, aminek a tetejére tejszínhab került, kakaóporral megszórva. Mosolyogva iszogattam.
Szeretem-e Louis-t? Lehet. Nem tudom, néha úgy érzem igen, de néha annyira tapintatlan, hogy utálom. Nem tudom mit gondoljak. Rossz volt látni az esküvőt, nem hittem volna, hogy ennyire fájni fog, de így lett. A kakaómat megittam, majd lefeküdtem a kanapéra. Pár pillanat alatt elaludtam.
Kergetett az alak. Elkapott és bezárt valahova. Kiabáltam Louis-nak, de nem hallotta, Eleanor-ral volt elfoglalva. Csak sírtam és sírtam a sarokban és tűrtem, ahogy az őrült üt, ver és üvölt velem. Zokogtam az erős fájdalmaktól. Kiabáltam a nevét, de nem jelent meg. Felhívta az alak, de nem vette fel. Hagyott meghalni. Sose fogja megtudni, hogy milyen fontos nekem. És Emily? Nem hagyhatom itt! Eleanor lesz a mostoha anyja? Utálja Őt! Nem! Nem! Nem! Segítenie kell, nem hagyhat meghalni, miközben boldogan él a feleségével és nem is sejti, hogy kínok közt halok meg! Már nem bírtam tovább az ütéseket. Kezdett minden homályosodni.
- Louis! - sikítottam még utoljára.
- Nem ment meg! Nem jön érted többet! - mondta az alak.
Minden elsötétült.
- Brooklyn! - hallottam egy ismerős hangot: Louis.
Hirtelen kipattantak a szemeim és felültem. Az arcomat könnyek áztatták. A szemeim is fájtak.
- Minden oké? - kérdezte. - A nevemet kiabáltad, zokogtál és másodpercenként összerezzentél! - mondta.
Én megremegtem, de bólintottam.
- Brooklyn, nem úgy nézel ki, mint akivel minden oké! Reszketsz, sírtál és meg sem szólalsz! - mondta és óvatosan leült mellém.
- Rémálom volt. - mondtam halkan.
- Mond el, hogy mit álmodtál! - kért.
- Nagy bajban voltam. - mondtam halkan és röviden.
- Tudni akarom az egészet! - mondta határozottan.
- Elrabolt valami férfi. Folyamatosan ütött engem, hívott téged, de nem vetted fel. - mondtam és előtörtek a könnyeim. - Sikítottam a fájdalomtól, de nem jelentél meg! - mondtam és letöröltem a könnyeimet, de jöttek újak. - És vártam, hátha jössz, de nem. És meghaltam. - mondtam sírva.
- Brooklyn, nyugodj meg! - mondta és átölelt.
Jól esett az ölelése.
- Ilyen soha sem fog megtörténni, ugyanis nem hagyom, hogy bármi bajod essen! - mondta és megsimogatta az arcom.
- Neked nem nászúton kéne lenned? - kérdeztem értetlenül.
- Nem megyünk, mert Emily így is haragszik rám. - mondta, mire bólintottam. - De ne remegj ennyire, kérlek! - fogta meg a karom, amitől egy kicsit megnyugodtam. - Aludj velem! - mondta.
- Louis, nem! - mondtam rögtön.
- Brooklyn, nem valószínű, hogy el fogsz aludni a szobásban egyedül, vagy itt! - mondta, mire letöröltem a könnyeimet.
- De igen, te menj vissza Eleanor-hoz! - mondtam.
- Nincs itt. - mondta röviden. - Gyere! - mondta és óvatosan felemelt menyasszony stílusban.
Én a nyakába kapaszkodtam. Bevitt a szobájába, majd az ágyára ültetett. Megkerülte, majd a másik oldalra feküdt. Én gyorsan levettem a melltartóm a póló alól, anélkül, hogy a pólóm levettem volna. Louis felé, aki kihajtotta nekem a takarót. Óvatosan feküdtem le, mint akit figyelnek, teljesen mozdulatlanul feküdtem, nehogy zavarjam.
- Brooklyn, úgy fekszel mellettem, mint egy katona! - mondta halkan. - Nem eszlek meg, ha kényelmesen fekszel, akkor sem, ha közelebb jössz sőt, akkor sem, ha hozzám érsz! - mondta és hallottam, hogy jól szórakozik a szerencsétlenségemen.
Én halkan és óvatosan fordultam az oldalamra kényelmesen, Louis felé. Láttam, ahogy elmosolyodik a sötétbe, majd közelebb húzott magához. Átölelt és a hátamat simogatta. Én óvatosan átfordultam a hasamra, de továbbra is simogatta a hátam. Teljesen megnyugtatott azzal, ahogy óvatosan simogatott
Reggel a telefonom hangjára ébredtem. Ismeretlen számról hívtak.
- Haló. - szóltam bele.
- Brooklyn. - nevetett gúnyosan egy férfi.
- Ki maga? - kérdeztem.
- Majd Louis barátod elmondja! - nevetett hangosan. - Viszont van nálam valaki, aki számodra fontos lehet! - mondta, majd kihangosította a telefont.
- Anya félek! - sikított Emily.
- Emily hol vagy? - kérdeztem ijedten és a szemeim megteltek könnyel.
- Segíts Anya, nagyon fáj! - mondta sírva.
A férfi még nevetett, majd kinyomta. Lerohantam és a cipőmet és a kabátomat magamra kapva rohantam a sötét környék felé. Közben rögtön Louis-t hívtam, de nem vette föl, folyamatosan kinyomott. Én rohantam. Nem érdekelt, hogy mekkora veszély fenyeget. Egy kést se tudtam magamhoz kapni, csak Emily érdekelt. Nem tudtam, merre lehetnek. Hívtam a számot.
- Brooklyn, Én látlak téged! - nevetett. - A barátaim is látnak, körbe vagy véve! Tomlinson herceged sajnos el van foglalva! - nevetett hangosabban.
- Miért kellek neked? - kérdeztem sírva.
- Louis-nál van valami csillagom, ami az enyém! - mondta. - Tehát most elveszem szépen a kis családját! - mondta, majd Emily sikítását hallottam és egy lövést.
Így be tudtam azonosítani, hogy melyik házban vannak. Rohantam oda, de elém ugrott egy férfi. Nem tudom honnan jött a bátorságom, biztosan anyai ösztön, de hatalmas pofonnal díjaztam a férfi megjelenését. Kikerültem, majd rohantam a házba. Mikor beléptem, Emily élettelen teste a földön hevert és a fejét egy hatalmas vértócsa szegélyezte. Remegve guggoltam le hozzá. Hó fehér volt és nem lélegzett.
- Megölted! - mondtam zokogva. - Megölted, de neked Louis kell, nem mi! Miért jó ez neked? - zokogtam Emily testét ölelve.
- Most rád is ez vár! - nevetett, majd rám célzott a pisztollyal.
Ekkor csapódott az ajtó és Louis lépett be.
- Nézd Tomlinson, volt család, nincs család! - nevetett, majd hangos puffanás, éles fájdalom és sötétség.
- Louis! - ültem fel az ágyban sikítva.
- Brooklyn, mi a baj? - kérdezte és végigmért.
Mellkasom szabálytalanul emelkedett, arcomat könnyek áztatták és remegtem.
- Rémálom. - sóhajtottam.
- Mond el, kérlek! - nézett rám és csak a világtó kék szemeit láttam a sötétben.
- Először megölték Emilyt, majd engem. - mondtam halkan szipogva. - Nem értél oda időben és már csak azt láttad, ahogy Emily holttestét ölelem, majd engem is lelőtt! - mondtam és újra eleredtek a könnyeim.
- Nem lesz ilyen! - mondta, majd óvatosan lehúzott maga mellé. - Vigyázom rád, itt vagyok melletted és Emily, pedig ezzel a szobával szemben alszik, Liam és Harry szobája között. - mondta és megsimította nedves arcomat. - Nem eshet baja, ígérem! - mondta, majd magához vont.
Átölelt teljesen és szorított magához. Olyan volt, mintha a régi Louis- val aludnék, csak idősebb és férfiasabb. Louis szuszogását hallgattam, majd sikerült elaludnom.
- Apa! - suttogta egy édesen csengő hang az ajtó felől.
Louis felemelte a fejét, mire Én is így tettem.
- Anya! - mosolyodott el, majd becsukva az ajtót, odaszaladt hozzánk.
- Emily, miért nem alszol? - kérdeztem tőle halkan.
- Mert... - gondolkozott el. - Ja igen, pisilni voltam. - mosolyodott el. - Itt maradhatok? - kérdezte és elmosolyodott.
- Gyere! - emelte fel Louis, majd kicsit arrébb csúsztam, így befészkelődött közénk.
- Ti miért alszotok együtt? - kérdezte kíváncsian. - Tudom! Ez egy ott alvós buli, amire nem hívtatok meg! - morgott.
- Édesem, az együtt alvásnak a lényege, hogy alszunk! - mondta Louis.
- De te nem alszol! - kuncogtam.
- Oké. - mosolyodott el, majd elhelyezkedett.
Louis átkarolt minket. Kezét le akarta csúsztatni a hátamról a fenekemre, de megfogtam és visszahúztam,. Jól szórakozott ezen. Emily már szuszogott is. Utána Louis aludt el, végül Én. Olyanok voltunk mint egy rendes átlagos kis család, pedig meg sem közelítettük azt a kategóriát.
Nagyon jò volt :)!
VálaszTörlés