25. rész - Családi pillanatok

Arra ébredtem, hogy valaki egyszerűen rám ugrik. Pontosan tudtam, hogy az egyetlen aki imádja ezt az Emily. Álmosan néztem rá, majd elmosolyodtam.
-   Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem mosolyogva.
-   Felkeltem! - rántott vállat vigyorogva.
-   Jó, akkor most menjél be Apához és Őt is így keltsd fel! - mondtam mosolyogva, mire bólogatott, majd lemászott rólam.

* Louis szemszöge *

Hirtelen valaki rám repült és ez annyira nem tetszett, ugyanis nem túl enyhe fejfájásom volt az este miatt. 

-   Apa! - hallottam meg a kislányom hangját, ami elvette a haragomat és mosolyogva nyitottam ki a szemem. 

Éppen a hátamon ült és a mellettem fekvő Briana-t nézte kissé fintorogva. Imádom a fintorgásukat Brooklyn-nal, mert teljesen ugyan úgy néznek ki olyankor. 

-   Ő miért van itt? - kérdezte kissé halkan, mire elmosolyodtam. 

Elég vicces volt, hogy a négy éves kislányom fintorogva néz egy felnőtt nőre az apja mellett és hát Emily igencsak szókimondó. 

Ó, ha tudnád miért van itt... - gondoltam vissza az éjszakára, majd elvigyorodtam. 

-   Megbolondultál? - ingatta a kezét a szemem előtt. - Miért mosolyogsz? 

-   Csak velem aludt. - néztem rá mosolyogva. 

-   Hát jó. - rántott vállat karba tett kézzel. - És sokáig lesz még itt? - kérdezte. 

-   Miért, nem szereted? - néztem rá. 

-   Már nem. - rázta a fejét. 

-   Miért? - kérdeztem tőle mosolyogva. 

-   Mert az apukámmal alszik és nem kért rá engedélyt! - rázta a fejét, mire vigyorogva megemeltem a hátamon, majd a hátamra fordultam és a kislányomat a csípőmre ültettem, így már rendesen csodálhattam Őt. 

-   És tőled mindenkinek engedélyt kell kérnie? - kérdeztem mosolyogva. 

-   Igen. - bólogatott erősen. - Kivéve Anyának, mert Ő... - mondta majd elgondolkozott és elmosolyodott. - Mert ő Anya. - kuncogott. 

-   És ha mondjuk Én akarom, hogy velem aludjanak? - néztem rá mosolyogva. 

-   Ez attól teljesen független! - mondta a kis diktátor asszony csípőre tett kézzel. - Akkor is csak Én aludhatok veled anélkül, hogy engedélyt kérnék rá bárkitől meg Anya. - magyarázta. - Mert Én nyilván megengedem magamnak és Anya parancsol, tehát neki nem adhatok engedélyt. - nevette el magát. 

-   Értem Mily. - nevettem, majd az egyik hajtincsét a füle mögé tűrtem. 

-   De most nem érek rá, mert teljesítettem a küldetésemet és mennem kell! - mondta, majd leugrott rólam és az ágyról és szaladt volna ki, de elkaptam a derekát. 

-   Puszi! - mosolyogtam rá, mire puszit adtunk egymásnak, majd elengedtem Ő pedig kiszaladt. 

Hallottam, hogy Brooklyn nevet, majd óvatosan kimásztam az ágyból és Brianát ott hagyva indultam meg meglesni a lányomat és az anyukáját. 

Mikor megálltam az ajtóban nem tudtam nem mosolyogni. Mindketten ki voltak terülve az ágyon, ami nagyon puhának tűnt, ugyanis tele volt pokrócokkal és párnákkal szétszórva, na meg Emily plüss játékaival és Emily és Brooklyn teljesen ugyan úgy voltak elterülve az ágyon, miközben szemük mindkettőjüknek a tv-re tapadt, amiben a Madagaszkár Pingvinjei ment. 

Nem szólaltam meg, csak vártam és figyeltem, ahogy teljesen ugyan abban a pózban és arccal figyelik a tv-t, majd valami vicces lehetett benne, mert egyszerre nevették el magukat, ugyan úgy. 

Imádom figyelni a hasonlóságaikat, egyszerűen napokig tudnám figyelni. 

-   Emily, Te amúgy hogy kerültél ide? - kérdezte tőle Brooklyn, de csak is a tv-t nézte. 

-   Bejöttem. - mondta, mire Brook sóhajtott. - Mármint nem apáddal aludtál? 

-   Nem, mert Ő azzal a boszorkával aludt. - morgott Emily, mire Brooklyn majdnem elnevette magát, de visszatartotta. 

-   Mármint kivel? - kérdezte mosolyogva, de csak a tv-t nézte. 

-   Briana-val. - morgott a lányom. - Meg sem kérdezte tőlem, hogy aludhat-e az apukámmal! - rázta a fejét felháborodva. - Boszorka. 

Mosolyogva figyeltem, ahogy megtárgyalják, hogy nem szeretik Briana-t. 

-   Ne mondj rá ilyeneket, nem is ismered, lehet hogy jó ember! - nézett Brooklyn Emily-re. 

-   Nem is szeretném! - rázta a fejét, mire Brook már nagyon küszködött a feltörő röhögésével. - Fura és nyekereg. - mondta mérgelődve Emily. - Utálom. - bólintott. - Itt Én vagyok a hercegnő és nem veheti el a helyem! - mondta, mire Brooklyn elnevette magát, majd felpattant és elkezdte csikizni a lányát. 

-   Olyan kis gonosz vagy! - csikizte nevetve, 

Oké, ezt is igazán szívesen figyeltem, ugyanis Brooklyn fenekét tökéletesen szemügyre vehettem, hiszen észre se vett és még pucsított is. 

-   Anya! - sikította nevetve Emily. - Elég már! - nevetett, mire Brook befejezte, egy puszit nyomott Emily hasára, majd visszafeküdt. 

Nagyon tetszett, ahogy nevetgélve feküdtek egymás mellett, de eszembe jutott, hogy valójában ez egy családi pillanat is lehetne, így szó nélkül, mosolyogva indultam meg az ágy felé. Óvatosan feküdtem be Brooklyn mellé, majd egyik kezemet a derekára helyeztem.
-  Louis. - mondta Brook kissé megijedve.
-  Aranyos, hogy mennyire hasonlítotok egymásra. - mosolyogtam rájuk, majd Emily nagy mosollyal ugrott Brooklyn-ra.
-  Emily, olyan kis tank vagy! - nevetett Brook.
-  De Én akarok középen lenni! - furakodott közénk.
-  Mondjuk szólhatnál is, nem csak úgy ide vetődsz! - forgatta a szemét mosolyogva Brooklyn, majd arrébb csúszott tőlem, így Emily legurult róla és közénk huppant, majd elnevette magát.
-  Látod Apa, itt sokkal jobb, nem? - mosolygott rám a kis mindentudó, diktátorasszony.
-  De, tényleg. - mosolyogtam rá, majd Brooklyn-ra pillantottam, majd rá kacsintottam, mire csak megforgatta a szemét, de mosolygott.
-  Anya! - fordult felé Emily, majd megfogta az egyik kezét és összemérte a sajátjával. - Kicsi vagyok. - kuncogott, majd elengedte Brook kezét és felém fordult.
Én mosolyogva nyújtottam felé a kezem, majd összeillesztette és elnevette magát, majd megfogta a csuklómat és Brooklyn csuklóját, majd a mi kezünket illesztette össze. Brook keze jóval kisebb volt.
-  Most Anya kicsi. - mosolygott, majd elhúzta a kezünket. - Pacsi! - kiabálta és összeütötte a kezünket.
-  Emily, lehet hogy körülötted aludnának páran. - nevettem el magam.
-  De ha Én ébren vagyok, akkor Ők is legyenek ébren! - mondta, majd felült törökülésbe.
Brooklyn elnevette magát. Még mindig a kezünkkel szórakozott, majd elkezdte nézegetni a tetkóimat.
-  Apa, ezek nem jönnek le, ugye? - kérdezte és vizsgálta őket.
-  Nem. - nevettem el magam.
-  Én is kérek! - nézett rám mosolyogva.
-  Kapsz egy rózsaszín pónit a fenekedre, annak örülnél? - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
-  Nem. - nevetett. - Olyat kérek! - mutatott a csuklómon lévő kötélre.
-  Tudod, hogy azt miért csináltattam? - mosolyogtam rá.
-  Nem, de ha elmondod tudni fogom! - vigyorgott.
-  Anyára emlékeztet. - simogattam meg az arcát.
-  Akkor miért nem Anya van ott? - mutatott rá értetlenül. - Szerintem Anya nem egy kötél.
-   Mily, ez csak egy jelkép. - mosolyogtam rá.
-   Jelkép a fura emberke a táblán, aki átmegy egy zebrán. - mondta karba tett kézzel pimasz mosollyal. - Ez egy kötél! - bökött rá.
-   Szeretnéd, hogy elmagyarázzam? - nevettem el magam.
-   Hát az igazán nem lenne rossz. - bólogatott.
Brook nagyon jól szórakozott rajta, hogy Emily milyen kis pimaszan kötekedett velem.
-   Anyával régen mindennél jobban szerettük egymást és azt hittük, hogy ez örökké tart, de rossz dolgokat csináltam, ezért Anya sokat sírt és nem volt jó neki mellettem, ezért szakított velem. Aztán megtudta, hogy leszel Te. - mosolyogtam rá.
-   Miért csináltál rossz dolgokat? - kérdezte.
Hajrá Louis! Magyarázd el a négy éves lányodnak!
 -  Mert rossz emberekkel barátkoztam és azt hittem, hogy ez okos döntés. - magyaráztam.
-   De már nem csinálsz rossz dolgokat? - kérdezte, mire elmosolyodtam és megráztam a fejem. - Akkor megint szeretitek egymást? - kérdezte, majd Brooklyn-ra pillantott.
Egymásra pillantottunk.
Mit mondjunk neki? Ha azt mondjuk, hogy nem akkor hazudunk, de ha megmondjuk az igazat, akkor Őt ismerve most megy és elüvölti egész Londonnak.
-   Igen, de már nem úgy, mint régen. - mosolygott rá Brooklyn.
-   De barátok vagytok? - kérdezte, mire mosolyogva bólogattunk.
Ő csak kuncogott.
-   Nem igaz! - kuncogott.
-   Te honnan veszed ezt? - kérdeztem gyanakodva.
-   Azt mondta Harry, Kim és Perrie is, hogy szerelmesek vagytok. - mondta karba tett kézzel nagy mosollyal.
-   És örülnél neki? - kérdezte Brook mosolyogva.
-   Igen. - mosolygott az anyukájára. - Milyen kérdés ez?!
-   Emily, Te nagyon pimasz kezdesz lenni! - kezdte csikizni Brooklyn.
Tehát az a taktikája, hogy nem válaszol a fel nem tett kérdésre.
-   Anya! - sikította nevetve, majd felpattant és leugrott az ágyról.
Mosolyogva huppant a földre.
-  Tehát akkor szeretitek egymást, ugye? - mosolygott Emily huncutan.
-  Gyere ide! - mosolyogtam rá biccentve.
Ő kuncogva mászott vissza közénk.
-  Tudsz titkot tartani? - mosolyogtam rá, mire bólogatott.
Én a füléhez hajoltam, majd mosolyogva kezdtem suttogni.
-   Igen, de ez nagyon nagy titok, senkinek nem mondhatod el, amíg azt nem mondjuk és még nem tudjuk, hogy mennyire szeretjük egymást! - súgtam neki.
-    Szerelmesek vagytok? - kérdezte mosolyogva.
-    Ha így lesz, elmondjuk! - puszilta meg az arcát Brooklyn.
-    Jó. - bólogatott mosolyogva. - Most megyek, felkeltem Liam-et! - vigyorgott.
-    De nem mondod el neki? - kérdeztem mosolyogva.
-    Nem! - mondta, majd átmászott rajtam és kiszaladt, majd becsapódott az ajtó utána.
-    Nem jön be neki Briana... - mosolyogtam Brook-ra, mire elmosolyodott.
-    Remélem tudod, hogy Te vagy, aki mindig így elemzi az embereket! - nézett rám nevetve.
-    Olyan aranyosak voltatok. - mosolyogtam rá.
Hirtelen nyílt az ajtó, majd beszaladt rajta Emily nevetve.
-    Anya! - ugrott oda mellé a kislány.
-    Emily, fejjel lefelé ki foglak lógatni az ablakon! - jött be Liam, majd Emily nevetve bújt Brook mögé.
-    Liam, bocsájtsd meg neki! - nevetett Brooklyn.
-    Add át! - mondta Liam.
-    Nem. - mondta neki Brook mosolyogva. - Szét szeded a családi pillanatot!
-    Majd máskor! - bökött összehúzott szemekkel Mily-re, aki csak nevetve bújt Brooklyn mögé, majd Liam kiment és becsukta az ajtót.
-    Köszi Anya! - mondta Mily nevetve.
-    Gyere Béka! - húzta az ölébe.
Én elmosolyodtam a régi becenév hallatán.
-    Béka?! - csodálkozott.
-    Nagyon régen Én voltam béka. - mosolyogtam Mily-re és felülve, közelebb csúsztam Brooklyn-hoz, így mellette ültem, ezért kényelmesen a vállára döntöttem a fejem.
-    Miért? - kérdezte Emily.
-    Mert Apa magas volt és elég vékony, ezért olyan volt mint egy béka. - magyarázta neki Brook kuncogva, mire Emily nevetett. - De Te nem vagy béka, csak eszembe jutott! - mosolygott rá Brooklyn.
-    Oké. - mondta vállat rántva, majd kimászott Brooklyn öléből és mellettünk elterült az ágyon.
Én nem dőltem el Brook-tól, sőt, inkább a fejemet az ölébe döntöttem és úgy feküdtem el. Így a lábaimat Emily lábaira tettem, mire kihúzta alóla azokat és Ő tette az enyémre.
-    Nem vagy már nagy ehhez? - mosolygott rám Brooklyn.
-    Határozottan nem. - mosolyogtam, miközben a lábammal Emily-vel harcoltam.
Brooklyn ujjaival óvatosan a hajamba túrt, ami elég kócos volt, majd azzal játszott, miközben Én vérre menő csatát vívtam Mily-vel.
Ennél aranyosabb családi pillanatunk nem is lehetett volna, annak ellenére, hogy úgy igazán nem vagyunk egy család.
-    Apa! - nevetett Emily, majd feladta és ott fekve szuszogott.
-    Befejeztétek? - sóhajtott mosolyogva Brook, majd Ő is eldőlt.
-    Ez így nem jó! - néztem fel rá.
-    Hát gyere feljebb. - rántott vállat, mire elmosolyodtam, majd közelebb csúsztam hozzá és a fejemet a hasára tettem.
Tök kényelmes volt, majd megérkezett Emily is, aki Brook másik oldalára feküdt.
-    Menjünk beljebb, mert le fogsz esni Bogyó! - mosolygott rá az anyuka, majd mind beljebb csúsztunk.
Emily a fejecskéjét Brooklyn mellkasára döntötte és úgy nézte a tv-t. Kb. fél órát néztük így a tv-t, majd úgy döntöttünk, hogy felöltözünk.

* Brooklyn szemszöge *

Azt hiszem életem egyik legjobb reggele lehetett ez. Sajnáltam, hogy vége szakad, de hát semmi sem tart örökké... 

Emily éhes lett, majd mindenki felkelt, Briana is és megkezdődött az átlagos, cukiság nélküli reggeli. Éppen azt figyeltem, ahogy Emily hatalmas mosollyal rak egyre több nutellát a pirítósra.
-   Emily... - szóltam neki mosolyogva, mire rám pillantott vigyorogva. - Nem lenne könnyebb, ha a nutellába mártogatnád a kenyeret? - kérdeztem, mire elnevette magát, majd elkente a kenyéren.
Én mosolyogva tettem elé a tejszínhabot, ugyanis ezt Én tanítottam neki, de nem sűrűn engedem, hogy ennyire egészségtelen reggelit egyen. Miután teli nyomta tejszínhabbal kuncogva adta vissza.
-   Nyisd ki a szád! - mosolyogtam rá, mire megtette és felhajtotta a fejét, majd belenyomtam egy jó adag tejszínhabot.
Nevetve tettem az asztalra és újra Emily felé fordultam. Letöröltem az arcáról a fél reggelijét, majd hagytam enni, viszont felálltam és összekötöttem a haját.
-   Anya! - nyafogott teli szájjal, mire elnevettem magam és Ő is.
-   Teli van a pofazacskód! - nevettem, mire hangosabban nevetett.
Utána leültem mellé, majd miután megettem a reggelimet figyeltem a kislányomat. Mosolyogva húztam az ölembe, majd elé a tányérját.
-   Mily, ez a nutella teli volt, nem? - nézte az üveget csodálkozva Niall, amiből jócskán hiányzott.
-   Jó, meg kell tölteni a bendőt! - simogattam Mily hasát. - Kell az energia!
-   Elég volt! - tolta el maga elől a tányért Emily sóhajtva.
Én kijjebb tolódtam székkel együtt, majd lejjebb csúsztam rajta, Emily pedig rajtam.
-   Teli vagyok. - mondtuk egyszerre kb. ugyan úgy.
-   Ez néha már kísérteties! - nevetett Liam.
Amúgy nem mondaná meg nekem valaki, hogy pontosan ki ez a Briana?!
-   Briana, Te minek vagy itt? - kérdezte tőle karba tett kézzel Emily, mire a kezeimmel eltakartam a szemem és elnevettem magam.
Emily, a kis kedves, óvatos!