16. rész - Csalódás, baleset, játék

Majdnem mondott valamit, ami szinte biztos, hogy fontos lett volna, de nyílt az ajtó.
-   Ugye nincs bajod? - kérdezte a belépő Eleanor.
Ennyire szeretik egymást?
-   Nincs. - rázta a fejét Louis rá nézve.
-   Rendben! - karolta át Louis nyakát, majd megcsókolták egymást. - Fent leszek. - kacsintott rá, majd elengedte és felment.
Bennem egy világ tört össze és legszívesebben már a padló apró résein beszivárogtam volna a földbe. Louis rám nézett, de Én inkább elnéztem.
-   Jobbról a harmadik szobában aludj. - mondta Louis, mire bólintottam és elindultam fel.
Akkora csönd volt, hogy lépteim zaja visszahangzott a házban. Bementem az említett szobába és csöndesen az ágyra dőlve sírva fakadtam. Álomba sírtam magam.

Reggel valami zajra riadtam fel. Megmostam az arcom, az ujjammal átfésültem a hajam és utána halkan kiléptem a szobából. Féltem ebben a házban, pedig nem volt rá okom.
-   Minden rendben? - kérdezte a hátam mögött Liam, mire megfordultam.
Én megráztam a fejem, majd megöleltem. Nem tudom mikor merészeltem Én ilyet, de úgy ölelt vissza, mintha csak a húga lennék. Bár nem tudta mi a baj, de nem faggatott. Örültem neki, hogy nem tette.
-   Brooklyn, mi volt kettőtök közt? - kérdezte halkan.
-   Semmi. - sóhajtottam.
-   Én a helyedben örülnék ennek! - mondta, mire megráztam a fejem.
Csöndben lementünk, de csak Louis és Eleanor volt lent.
-   Anya! - hallottam Emily sikítását a lépcső felől, mire hirtelen oda fordultam. - Halálra fog csikizni! - kiabálta nevetve, majd szinte az ölembe ugrott.
-   Kicsoda? - kérdeztem nevetve.
-   Nem csoda, csak Niall! - mondta nevetve. - És meg kell büntetned mert elvette a répámat és ütögetett vele! - mesélte.
-   És visszaütöttél? - kérdeztem mosolyogva.
-   Igen! - vigyorgott.
-   Addig nincs gáz! - nevettem.
-   Hol van? - szaladt a lépcsőn lefelé Niall a répával a kezében.
-   Állj! - tettem ki elé a kezem, mire megállt. - Reggeli után folytatjátok a kis harcot, de ide a répát! - mondtam, mire Nialler átnyújtotta.
Emily szorosan megölelte és a vállamra döntötte a fejét.
-   Felébredtél Kicsim? - simogatta meg Louis a kis arcát mosolyogva.
-   Már rég, csak harcoltunk. - kuncogott.
-   És agyon verted Niallt? - kérdezte mosolyogva Louis.
-   Igen, de közben aludt! - nevetett Emily.
-   Ha ilyen rossz leszel, leadlak valami megőrzőben! - mosolyogtam a kislányomra.
-   Anyád hülyeségeket beszél, ne is törődj vele! - vette át a kezemből Louis.
Egyszerűen annyira édes, ahogy úgy vigyáz arra a törékeny kislányra, mintha bár melyik pillanatban leejthetné!
Reggeli után Emily felszívódott valamerre Én, pedig csak ültem és bámultam magam elé. Kíváncsi voltam, mit mondott volna Louis, ha tényleg befejezi, de valószínű sose tudom meg.
-   Min gondolkozol? - hallottam meg határozott, érzelemmentes hangját.
Én csak vállat rántottam, mint egy rossz gyerek.
-   Brooklyn! - szólított meg, mire rá néztem. - Min töröd a fejed? - ismételte meg kissé átfogalmazva.
-   Semmi fontoson. - sóhajtottam.
-   Én okos lánynak tartalak, biztosan nem a semmi vonja el a figyelmed! - mondta határozottan és éreztem magamon a pillantását.
Nem tudtam erre mit mondjak és mint valami őrangyal, Emily kiabálva és vidáman rohant le a lépcsőn.
-   Apa! - kiabált és nem kerülte meg a kanapét, hanem megvárta, míg Louis átemeli a támla fölött és az ölébe helyezi.
-   Mondjad kicsim. - mosolygott rá.
-   Otthon is rakunk ki képeket? Liam azt mondta, hogy téged kérdezzelek meg, mert ha te megengeded Harryt már könnyű meggyőzni, Anya örülne neki, Niall pedig a legkönnyebb! - hadarta.
-   Milyen képeket szeretnél kirakni Mily? - kérdezte tőle mosolyogva.
-   Hát olyat, amin te kicsi vagy, meg amin Én kicsi vagyok, meg amin Anya kicsi, meg amin Liam kicsi, meg amin Harry kicsi, meg amin Niall kicsi. - sorolta végig.
-   Tehát ilyen családi képeket? - kérdezte tőle Lou, mire hevesen bólogatott.
-   Emily, te most is kicsi vagy! - mosolyogtam rá.
-   Jó, akkor olyat, amin nagyon mini vagyok. - javította ki magát.
-   Olyan van. - mosolyogtam rá.
-   Apa! - nézett fel rá nagyon aranyosan. - Kérlek!
-   Jól van, rakjunk. - puszilta meg a kis fejét.
-   Jó, akkor felkeltem Harryt és megkérdezem! - állt fel és szaladt volna, de elkaptam és az ölembe húztam.
-   Nem kelted fel, megvárod amíg felkel! - mosolyogtam rá.
-   Jó, úgy biztos megengedi! - mosolygott rám bólogatva. - Elmegyünk majd vidámparkba? - kérdezte.
-   Mikor? - kérdeztem.
-   Nem tudom. - rántott vállat. - Igazából mindegy, de Apa te is jössz? - nézett rá aranyosan.
-   Mily, Én nem szeretem az olyan helyeket! - mondta neki.
-   Jó, akkor ketten megyünk. - szomorodott el. - Mint régen. - sóhajtott és hozzá, bújt szomorúan.
Louis megsajnálta, hiszen iszonyú aranyos volt.
-   Elmegyek veletek. - simogatta meg a fejét mosolyogva Louis.
-   Tényleg? - nézett rá meglepetten.
-   Persze Törpe. - puszilta meg az arcát, majd felállt és kiment.
Emily kuncogva nézett fel rám. Tudtam, hogy kijátszotta az apját.
-   Ügyes volt. - súgtam neki, majd elé tettem a kezem, mire belecsapott.
-   Rohannom kell. - rohant le a lépcsőn Niall felöltözve, mire Emily felpattant.
Niall odalépett elé, majd mosolyogva megpuszilták egymás arcát.
-   Vigyázz Apádra! - mutatott rá mosolyogva Niall, majd kilépett az ajtón.
Liam robogott le.
-   Mizu? - mosolygott.
-   Apa megengedte, hogy rakjunk ki képeket! - jelentette ki vidáman.
-   Mondtam, hogy úgyis meggyőzöd! - puszilta meg a kis fejét Payno. - Megyek találkozom Daniellel, vigyázz a szüleidre! - mosolygott.
-   Danival? - néztem rá nagy szemekkel, mire büszke mosollyal bólintott. - És miért kell ránk vigyázni?
-   Mert ti több bajba keveredtek, mint bárki más a világon. - nevetett, majd kiment.
-   Ez így van! - bólogatott mosolyogva Emily.
-   Mi ez a korán kelés? - kérdezte Harry álmosan.
-   Hazza, ugye tehetünk ki képeket otthon? - csapott le rá Emily.
-   Ez a vágyad Hercegnő? - mosolygott rá álmosan, mire a kislány bólogatott. - Akkor tehetünk. - kapta az ölébe.
Letette, majd Emily felszaladt. Én kimentem a konyhába, ahol Louis és Eleanor próbálták lenyelni egymást. Én elkezdtem kávét készíteni magamnak, mikor egy kiabálást hallottam.
-   Apa! - kiabált Emily, majd egy hatalmas puffanás.
Mint egy őrült, egyszerűen kiesett a kezemből a bögre és rohantam a lépcsőhöz. Emily a lépcső alján feküdt eszméletlenül és vérzett a feje.
-   Ezt ne! - sikítottam és a szemeim megteltek könnyel. - Nem, nem nem! - sikítottam, majd letérdeltem mellé.- Kicsim! - simogattam zokogva az arcát, de semmi. - Louis, azonnal gyere ide! - kiabáltam sírva, mire odarohant.
-   Basszus! - kiabált, majd óvatosan a kezébe vette Emilyt és a kocsihoz rohant vele Én, pedig követtem.
Rögtön a legközelebbi kórházba rohantunk vele. A recepciónál Louis elmondta, hogy mi történt, ugyanis Én a sírás miatt már nem tudtam. Emilyt rögtön betolták az egyik orvoshoz, majd mi a kényelmetlen, repedezett székeken ülve vártunk. Egyszerűen teljesen összetörtem. Louis óvatosan rám pillantott és átölelt. Ez teljesen más ember volt. Törődött velem és talán magának sem vallaná be, de neki is jól esett.
-   Louis... - motyogtam sírás közben, de hallotta és simogatta a hátam. - Borzasztó anya vagyok! - zokogtam.
-   Nem. - vágta rá szomorú, mégis kissé indulatos hanggal, de halkan. - Csodálatos anya vagy, egyszerűen tökéletes és minden porcikádat odaadnád csak hogy Emily boldog legyen. - súgta és belepuszilt a hajamba, majd felnéztem rá.
Tökéletes arcát egy könnycsepp díszítette, mi lassan haladt le álla vonala felé, viszont arca nem torzult el. Határozott volt, mégis a semmibe bámult előre és szemébe nézve szomorúság, elkeseredettség, megbánás és remény keverékét olvastam ki.
-   Louis. - mondtam halkan, mivel felébresztettem az álomvilágából, ami miatt kicsit elszégyelltem magam. - Tudnod kell, hogy azok ellenére, amiket tettél, Én jobb apát nem is kívánhatnék Emily számára. - mondtam halkan, közben néha megszakítva a mondatot a sírás miatt.
-  Köszönöm. - súgta és megsimogatta az arcom, mikor hirtelen kilépett az orvos.
-  Önök Emily Tomlinson szülei? - kérdezte az orvos.
-  Igen. - mondta Louis határozottan.
-  Emilynek enyhe agyrázkódása volt, valószínű mindenre emlékezni fog a baleset és az ide kerülésen kívül. Szerencsére nincsenek komolyabb sérülései, csak néhány zúzódás. - mondta, mire mindketten nagyot sóhajtottunk. - Még alszik, viszont ahogy felébredt bemehetnek hozzá. Három napig bent tartjuk, utána három hétig kell figyelni a kislányra. Nem járkálhat el otthonról, és nem pattoghat.
-  Köszönjük doktor úr. - mondtam, mire halvány mosollyal bólintott és elment.
Én hatalmas sóhaj kíséretében ültem vissza a székre.
-  Mióta vagyunk itt? - néztem fel Louisra.
-  Egy órája. - mondta, majd leült mellém. - Minden rendben lesz már. - simogatta meg a lábam. - Természetesen mindegyik nap itt leszek és itt is alszom. - mondta, mire tiltakoztam.
-  Én fogok itt maradni, te hazamész és rendesen kipihened magad! - mondtam.
-  Brooklyn, itt akarok lenni a lányommal! Tudom, hogy vigyázol rá, de egyszerűen Ő mindenem és úgy gondolom, mivel miattam esett le, itt a helyem. - mondta és teljesen elképedtem.
Annyira gyönyörű volt ezeket a szavakat az Ő szájából hallani: "Ő a mindenem". Egyszerűen megdobogtatta a szívem és ma Louis bebizonyította, hogy benne ott él a régi, érzelmes, kedves énje is.
-   Nem miattad esett le. - mosolyodtam el halványan.
-   De nekem szólt. - mondta.
-   A saját butasága ez a rohangálás. - sóhajtottam. - Pontosabban, ha úgy vesszük a Te hibád, ugyanis tőled örökölte, hogy egy pillanatig nincs nyugton, csak ha álmos. - mondtam halvány mosollyal.
-   Nem így értettem, de így is az Én hibám. - mondta komolyan rám nézve.
-   Baleset volt. Nem Te lökted le arról a nyomorult lépcsőről. - mondtam.
-   Anya! - hallottam halk kiáltást az ajtó felől, mire felpattantunk és bementünk.
-   Annyira aggódtunk érted! - mondta Louis, majd szinte oda pattant mellé és megölelte.
-   De mi történt?-  kérdezte.
-   Leestél a lépcsőről. - mondtam és Én is magamhoz szorítottam. - Agyrázkódásod volt és 3 napig itt kell maradnod. - fejeztem be és óvatosan leültem az ágya szélére.
-   Ugye mindketten itt maradtok? - kérdezte ijedten, mire mindketten elmosolyodtunk és bólintottunk.
-   Viszont valakinek hoznia kéne neked cuccot. - mondta Louis és mellém ült.
-   Kinek szóljak? - kérdeztem Louisra nézve.
-   Nem tudom, szerintem úgyis mind a 3-an bejönnek majd. - mondta, mire előkaptam a telefonom.
Mivel Harry volt a legfelső a névjegyek között, Őt hívtam.
-   Minden oké? Nagy baj van? - kérdezte idegesen.
-   Minden rendben, csak Emily 3 napig itt kell hogy maradjon. - mondtam sóhajtva. - Cuccokat kell neki pakolni. - mondtam.
-   Oké, várjál. - mondta, majd hallottam, ahogy feltrappol a lépcsőn. - Liam, Niall, gyertek! - kiabált, amin mosolyogtam.
-   Hova? - kérdezte Niall a háttérben. - Brooklynnal beszélsz? - váltott a hangja izgatottra.
-   Igen, de minden rendben. - mondta neki Harry.
-   És megyünk be? - kérdezte Liam.
-   Igen, most pedig Emily cuccait pakoljuk össze! - magyarázta Harold. - Bocs Lyn, mondhatod.
-   A rózsaszín cicás pizsama a szekrényben van a harmadik polcon. - mondtam, de Em rögtön közbe szólt.
-   Ne azt! - szólt rám. - A Supergirl pizsamát!
-   Az mi a rák? - kérdezte értetlenül Niall.
-   Ugyanolyan mint a Superman csak rózsaszín. - magyaráztam, amin Louis halkan nevetett.
-   Jó, oké megtaláltuk. - mondta Liam.
-   Mi kell még? - kérdezte Harry.
-   A rózsaszín hercegnős tusfürdő, egy pónilovas nagy törölköző, egy lila köntös amin rózsaszín szívecskék vannak és a szívecske alakú összecsukhatós strasszköves fésű. - soroltam.
-   A tusfürdő megvan. - mondta Niall.
-   A törölköző is. - mondta Harry.
-   És a köntös és a fésű is. - fejezte be Liam.
-   Oké, akkor a répát hozzátok még, Frédit és mi kell még Kicsim? - néztem rá.
-   A babáim! - mondta mosolyogva.
-   És van egy rózsaszín átlátszó doboz a szekrény tetején, azt is hozzátok. - mondtam.
-   Oké és ezeket mibe rakjuk bele? - kérdezte Niall.
-   Az akasztós szekrény aljában van egy nagy rózsaszín táska, amin Hello Kitty van. Abba minden belefér. - fejeztem be.
-   Oké, várjál. - mondta Liam, majd egy kis szünet, gondolom pakoltak.
-   Ja és elfelejtettem a fogkefe, fogkrém és a fogmosó pohár. - mondtam.
-   Oké, hozom. - mondta Niall.
-   Jó, most már minden benne van amit soroltál. - mondta sóhajtva Harry.
-   Akkor azt hozzátok be. - mondtam.
-   Ezzel járkáljunk? - kérdezte Liam meghökkenve.
-   Berakod az autódba és csak a kórháznál veszed ki! - mondtam sóhajtva. - Annyira nem gáz.
-   Jó, megyünk. - sóhajtott Harry, majd letette.
-   Hozzák a répát? - kérdezte aggódva Emily.
-   Hozzák. - mosolyogtam rá.
Hirtelen Kim rontott be az ajtón.
-   Mondjátok kedves szülők, mi a jó francért nem tudtok felhívni, vagy esetleg SMS-t írni? - kérdezett bele mérgesen. - Jó, tőled nem várom el. - nézett Louisra közömbösen. - De tőled igen! - nézett rám mérgesen. - Amúgy meg éppen mit csináltatok?
-   Nyugodj meg Kim! Semmi baja, három napig lesz bent. - mondtam.
-   Én azt értem, de mégis mi a jó őrült vezetett titeket arra, hogy a lépcsőn rohangálni okos dolog? - kérdezte mérgesen.
-   Senki nem mondta neki, hogy rohangáljon! - pillantottam a kislányomra.
-   De siettem Apához! - mondta.
-   Miért rohantál annyira? - kérdezte tőle Louis.
-   Azért, hogy játssz velem! - mosolygott rá.
-   És ezért rohangálsz édes lányom?! - nézett rá fájdalmas arccal Kim, mire Emily bólintott.
-   Legközelebb inkább sikíts, vagy üvölts! - mondta neki Louis.
-   Persze! - néztem rá. - Lejössz a lépcsőn! - pillantottam a lányomra.
Hirtelen nyílt az ajtó, majd becsapódott rajta Liam, Niall és végül Harry.
-    Ez gyors volt! - néztem rájuk.
-    Hoztátok a répát? - lelkesedett Emily.
-    Hoztuk. - mondta mosolyogva Niall rá nézve.
-    Kim, nincs kedved megfürdetni egy békát? - kérdeztem mosolyogva.
-    Legyen? - nézett rám, mire aranyosan mosolyogtam rá és Emily is. - Gyere! - vette a kezébe a kislányt.
Én elvettem a táskát és kiszedtem belőle a szükséges cuccokat, majd odaadtam őket Kimnek. Ők elvonultak, majd becsukta az ajtót. Én konkrétan ledőltem az ágyon és a kezemet a homlokomra tettem.
-    Jaj lányom! - sóhajtottam.
-    Te is ilyen voltál kiskorodban. - hallottam Louis hangját és tudtam, hogy mosolyog, de nem nyitottam ki a szemem.
-    Nem, tudod hogy Te voltál ilyen! - morogtam és kiemeltem a Te szót.
-    Én?! - kérdezte, mintha nem így lett volna.
-    Már nem vagy ilyen, mert megöregedtél! - mondtam, majd utána egy huncut mosoly futott át az arcomon.
-    Megöregedtem?! - nézett rám döbbenten.
-    Ez a kemény igazság Louis! - mosolyogtam huncutan.
-    Te mikor lettél ilyen bátor? - csodálkozott.
Én egy kicsit lecsuktam a szemem, majd Emily sikítását hallottam és aztán kacagott.
-    Azt hiszem nem érte túl nagy agykárosodás! - mondta Payno és a hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
-   Ch, olyan mint az apja... egy tank. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Remélem ezt az izomzatomra értetted! - mondta Louis és az Ő hangjában is hallatszott a szórakozottság.
-   A fejedre! - mosolyogtam.
-   Kezdesz pimasz lenni! - mondta Louis, de még mindig felfedezhető volt a hangjában a szórakozottság.
-   Zavar? - mosolyogtam csukott szemmel.
-   Talán majd megleckéztetlek. - mondta és rá pillantottam, mire az arcán egy perverz mosoly terült el.
-   Álmodozz. - horkantottam.
-   Szerintem ezek inkább a Te álmaid. - mondta vigyorogva.
-   El vagy tévedve. - mondtam és elmosolyodtam.
-   Játszani akarsz? - kérdezte vigyorogva.
-   Mondd, ez komoly? - néztem rá. - Miért nem adod fel?
-   Ó! - nevetett Lou.
-   Erre kíváncsi leszek. - mondta Harry vigyorogva.
-   Nem Én kértelek, hogy keverj valami veszélybe! - mosolygott gonoszan és közben a szemembe nézett.
-   Nem Én hívtalak el randizni! - mosolyogtam hasonlóan.
-   Nem Én mondtam igen!
-   Udvariasságról hallottál már? - mosolyogtam.
-   Ezt a kört tuti, hogy Lyn nyerte! - mondta mosolyogva Niall.
-   Anya! - rohant oda hozzám Emily, majd konkrétan rám ugrott nevetve.
-   Mondd Édesem! - néztem rá, mire kérdőn mosolygott. - Miért nem apádat találod meg ezekkel az ugrásokkal? - kérdeztem tőle.
-   Mert Te is így szoktál az ágyra ugrani! - mosolygott.
-   Igen, de nem valaki másra! - mondtam.
-   Ráadásul minek ugrálsz már megint? - kérdezte tőle Liam.
-   Nem tudom. - motyogott.
-   Aludjál Csillagom! - tettem az ágyba és betakartam.